○Oldalak○

2014. január 31., péntek

†Part 25†

*Yasmine szemszöge*
Az ajtó kinyílt. És egy barna hullámos hajú lánnyal találtam szembe magam. Én csak pislogtam rá így neki kellett megtörnie a csendet.
- Ennyire meglepő, hogy itt látsz? - mosolygott mire én arrébb álltam és beengedtem otthonomba.
- Hát eléggé. Körülbelül ötször találkoztunk - húztam el a szám. - De természetesen örülök neki, hogy itt vagy - öleltem át miután levette magáról a cipőjét.
- Hogyhogy te nyitottál ajtót? - csodálkozott. Igen tudom, hogy meglepő Ayesha Yasmine Kassar ajtót nyitott te jó isten! 
- Hát az úgy volt, hogy haza küldtem mindenkit. A szüleim elmentek - és itt hagytak. Gondoltam hozzá. -, és szerettem volna egy kicsit egyedül lenni, de jó érzés, hogy meglátogattál - küldtem felé egy biztató mosolyt.
- Akkor jó. Gondoltam jól jönne egy kis női társaság - kacsintott majd behúzott a konyhába és csak akkor vettem észre a kezében tartott nagy szatyrot ami immár a konyhapultra került.
- És mit szeretnénk csinálni ezekkel? - könyököltem a szatyor mellé. Annak ellenére, hogy alig járt még nálunk - a konyhában meg pláne -, nagyon is otthonosan mozgott. Biztosan sokat szokott a konyhában sürögni-forogni.
- Sütünk! - mondta vidáman.
- Ühhüm - bólintottam - Micsodát?
- Üdítős sütit. Vanília piskóta, arra a túró - nyalta meg ajkait ebből pedig leszűrtem, hogy biztosan imádja a túrós dolgokat. -, majd a tetejére az innivalóból készített zselé. Kivis üdítőt vettem szerintem azzal a legjobb. Bízz bennem - kacsintott.
- Oda meg vissza vagyok a túrós sütikért - ujjongtam, mire egy bájos mosoly jelent meg arcán. Nem csodálkozom rajta, hogy Louis őt választotta. Gyönyörű, lehengerlő, aranyos, kedves, bájos, vicces, megértő, a jelek szerint ügyes a konyhában és még sorolhatnám. Viszont itt vagyok én... Miért is szeretne belém Zayn Malik? Fogalmam sincs. Véleményem szerint semmi különleges nincs bennem, amiért pont engem kéne kinéznie... És, mint tudjuk nem is nézett ki. Mindegy feldolgozom és túlesek rajta. Úgyis jön majd valaki, akinek különleges leszek. Eleanor elővett egy nagyobb tálat majd elkezdte bele tenni a piskóta elkészítéséhez szükséges dolgokat. Elém is lerakott egy tányért és megkért rá, hogy készítsem el benne a túrót. Az elején igazán igyekeztem, hogy minél finomabb legyen. Sajnos - vagy nem sajnos -, túlteljesítettem az elvárásaimon és isteni lett a túró. Ebből kifolyólag csak ettem és ettem. Sőt El is csak ette és ette. A végen már alig maradt az alkotásomból.
- Aish... - bosszankodtam. - Így most hogy csinálunk sütit? - biggyesztettem le ajkam.
- Ismerem magam ezért gondolok az ilyen helyzetekre - mondta majd a szatyorhoz hajolt és elő kapott valamit. - Ta-dah! - mutatott fel egy újabb zacskó túrót mire elnevettük magunkat.
- Egy zseni vagy El - dicsértem meg majd összepacsiztunk. Miután újra kikevertük a túrót – szerencsére most sikerült tartóztatni magunkat és nem megenni az utolsó darabkákat is így meg is maradt -, betettük azt a hűtőbe. Arra vártunk, hogy megsüljön a csodás piskóta szóval elhelyezkedtünk a pultnál és mindenféle dologról kezdtünk beszélgetni. Eleanor elmesélte, hogy nemrég voltak Louis családjánál és, hogy ott mindenki milyen aranyos és mekkora szeretet veszi őket körbe. Hát ha látná a mi családunk koránt sem ezt gondolná… Azért remélem ha nekem lesz egyszer családom rengeteg szeretetben fognak részesülni és nem járnak úgy, mint én. Minden erőmmel azon leszek, hogy a legjobbat nyújthassam nekik még akkor is ha netalántán elválok az apjuktól, ami remélhetőleg nem fog megtörténni. De kitudja… A sütő egy kisebb kattanással jelezte, hogy kész van a süteményünk alapja így El felpattant, magára húzta a kesztyűt és ki is vette a kész piskótát. A széléből levágtunk egy kicsit, hogy meg tudjuk kóstolni és, hogy őszinte legyek jóval felülmúlta a várakozásaim. Isteni volt! Ezt is simán be tudtuk volna nyomni így „meztelenül”, de ehhez már nem voltak plusz hozzávalóink… Ezek után megint vártunk, hogy egy kicsit kihűljön majd rátettük a túrót. Már csak a zselé elkészítése maradt hátra így annak is nekiláttunk. Úgy vettem észre, hogy ennek a sütinek az elkészítése eléggé a várakozásról szól mivel megint csak oda jutottunk, hogy ülünk a fenekünkön és minden féle badarságot hordunk itt össze vissza az élet nagy dolgairól. Addig próbáltuk ilyesfajta módon elütni az időt még annyira ki nem hűlt a zselé, hogy még lehet önteni, de már nem folyik le a süti tetejéről. És végre valahára elérkezett ez a pillanat is. Barátnőm öntötte a „koronát” én pedig a késsel szépen elegyengettem. Az elején kicsit pánikoltam, hogy mégis milyen színe lesz ennek mivel a lábasban eléggé undin mutatott. Viszont miután ráöntöttük a túróra elég szép zöld színt vett fel, aminek nagyon örültem. A kész alkotást betettük a hűtőbe majd a szobámba vettük az irányt.
- Te jó ég mi van itt! – kapta szája elé kezét El mihelyt belépett a szobámba. Hát igen szerintem is szebb volt mikor beléptél és kiláttál a csodás kertre most pedig csak a kilátást és kijárást eltorlaszoló fehér cuccokat látod.
- Az úgy volt, hogy átalakíttatom a kertet és… az a fehér valami eldőlt most pedig nem tudok kimenni – vakargattam a tarkóm El pedig csak hitetlenkedett majd az ajtóhoz sétált és megpróbálta elhúzni. Nem igazán ment neki, de attól még figyeltem, ahogy erőlködik és egyszer-egyszer felnevettem rajta.
- Elhúztam! – ujjongott, mintha a világot váltotta volna meg, nekem pedig a padlót verdeste az állam.
- Az lehetetlen – tiltakoztam majd felugrottam és rögtön mellette termettem. – Ne – csaptam a fejemre.
- Most miért? Sikerült – vigyorgott. Vajon nekem is ekkora siker élményem lenne ha sikerült volna 5 centi rést kierőszakolni az ajtóból?
- És szerinted mégis mit kezdjek ezzel a kis réssel? – vontam fel a szemöldököm miközben ő erősen gondolkozó arcot vágott majd mintha felkapcsolódott volna felette a villany…
- Egy pizza már befér! – mondta mire mind a ketten elnevettük magunkat.
- Ezt most te sem gondoltad komolyan – nevettünk tovább.
- Most miért? Képzeld el, hogy egyszer csak elromlik az ajtód zára és beragadsz. Persze minden féle kaja nélkül. Máris tudsz rendelni pizzát, ami befér ezen a kis résen – magyarázta.
- Teljesen igazad van. Végül is miért pont ne velem történne meg, hogy még az ajtóm zára is elromlik, hogy véletlenül se hagyhassam el a házat. Szerencsére van fürdőszobám. Oh és tudod mi lenne a legjobb? Hogy egyedül még bele is örülnék a bezártságba, vagy ha egy olyan személlyel lennék bezárva, akit nem is kedvelek.
- Tényleg! Ez nem is rossz ötlet.
- Mi? – értetlenkedtem.
- Semmi, semmi. Ne is foglalkozz velem – legyintett. Oké, eljutottam arra a pontra, hogy a hólyagom majd széthasad. Eddig is kellett volna pisilnem, de úgy gondoltam még bírom viszont most tényleg végem lesz. És, hogy ezt miért is taglalgatom és miért nem megyek már ki végre? Magam sem tudom…
- Nem is teszem, mert sürgős dolgom akadt a fürdőszobában – mondtam közben pedig idétlen módon mutogattam a fürdő szoba felé majd a kuncogó Eleanort magára hagytam és a berohantam. Miután elvégeztem sürgős dolgomat visszasiettem Elhez. Jobb ötlet híján arra, hogy mivel nyomjuk el az irtó nagy unalmunkat elkezdtünk x-factor-t játszani. Igen tudom hülyeség meg minden ilyesmi, de tényleg majd megevett minket az unalom... Szóval én kifestettem és felöltöztettem Elt, ő pedig elvégezte ugyan ezt rajtam. Az előkészületek végeztével beizzítottuk a karaoke gépet. Lenyomtunk egy-két csodás előadást, mikor úgy döntöttem inkább saját zenei aláfestést fogok használni. Királyul beállítottam a zongorához a mikrofont, helyet foglaltam és csodás énekekbe kezdtem. Előadásom közben teljesen ellazultam és megfeledkeztem minden jelenlegi problémámról. Testem melegség és óriási nyugalom járta át. Ezért is szerettem a zongorát, akármikor problémám volt vagy ilyesmi itt mindig nyugalomra leltem. Sok-sok év után is biztonságot nyújtott, amiért mindig hálás leszek. Kis műsorom végen Eleanor eléggé letört lett és panaszkodott, hogy igazságtalanság mivel én zongorázni is tudok meg még a hangom is jobb az övénél. Én erre csak annyit feleltem, hogy ő sokkal szebb nálam, de ez egyáltalán nem volt ínyére szóval inkább hagytuk az egészet. Végül az idő annyira elhúzódott - miután egyik hülyeségből jött a másik -, hogy El nálam maradt éjszakára. Egy pillanatra eszünkbe jutott az éjszakai fürdőzés, de mivel a kert egy csatatér és a medencéből is le van eresztve a víz ezért ez nem valami megoldható...
- Tudod... - kezdtem mikor már az ágyban feküdtünk és mind ketten a plafonon levő érdekes mintákat fürkésztük. - Igazából nem is tudom, hogy ezt most miért mondom el neked - nevettem fel kínosan. El felém fordult én pedig zavaromban a takaró szélét markolásztam.
- Most már mond el ha belekezdtél! És azért mert barátok vagyunk - mosolygott biztatóan majd, hogy megerősítse állítását bólintott is egyet.
- Olyan furcsa ezt hallani valaki szájából, hogy barátok vagyunk - mondtam fájdalmas arckifejezéssel. Rossz volt, rossz volt a tudat, hogy eddigi életem alatt nem volt senki, akit barátomnak mondhattam volna.
- Yas! - rivallt rám - Itt mindenki a barátod. Még ha te ezt nem is veszed észre. Igaz nem régóta vagy úgymond az 1D családban, de mi itt mindig itt vagyunk a családtagoknak és miután 2-3 alkalommal már befogadtál minket és elnyerted a szívűnk - egyeseknek túlságosan is -, te is családtag lettél. Fogadd el, hogy vannak, akik szeretnek - mosolygott biztatóan.
- Viszont egyesek egyenesen utálnak - motyogtam szomorúan.
- Zayn se utál... - forgatta a szemét. Tényleg ennyire kiszámítható vagyok?! Vagy csak kézről-kézre megy ebben a családban az információ? - Úgy látom nem hiszed el, de nemsoká te is meglátod.
- Szeretem... - mondtam majd mind a ketten oldalra fordultunk és elvitt minket az álom.

Másnap reggel – na jó, ez durva kifejezés mivel volt az dél is… -, fáradtan nyújtózkodtunk egymás ellenében éjszakai alvó társammal az óriási ágyban. Kinyújtotta karjait majd az ágyra nyomta.
- Aaaaaa! Milyen pihe-puha ez az ágyikó – dörgölőzött hozzá, amin én csak egy jót derültem. Igazán aranyos volt.
- Én is imádom – mondtam mire ő is elnevette magát.
- Nem gondolod, hogy enni kéne? – mosolygott sejtelmesen.
- A süti! – pattantam fel majd mind a ketten a hűtő felé kezdtünk szaladni. Mikor elé értünk gyorsan kikaptuk belőle a süteményt és felvágtuk. Mind a ketten egy jó nagy szeletet tettünk a szánkba.
- Mm… ez… nagyon… - próbáltam beszélni a tele számmal.
- Phinom! – fejezte be, de közben neki is potyogtak ki a süti darabkák a szájából így gyorsan elé kapta a kezét, amin meg elkezdtünk röhögni, amitől megint jött volna kifelé a kaja, de ezúttal nekem is. Miután sikeresen egymástól elfordulva elfogyasztottuk az élelmet, egy mély levegő után egymás felé fordultunk. Próbáltuk megtartani az én-teljességgel-komoly-vagyok formát, de nem igazán jött össze így már-már sírva és csapkodva borultunk a nappaliban lévő kanapéra. Azért, hogy ne csak sütit „reggelizzünk” összedobtunk valami normálisabb kaját is. Szóval épp ennek az elfogyasztásán dolgoztunk, amikor is megszólalt a csengő.
- Na ez ki lehet? – húztam fel a szemöldököm. Mióta lettem én ilyen keresett ember? Nem várok senkit, akkor meg? Talán Doniya vagy esetleg Danielle? – Áthívtad a lányokat? – érdeklődtem Eleanortól.
- Dehogyis – rázta a fejét. – Akkor megkérdeztelek volna előtte.
- Ez igaz… Hm… - gondolkoztam, mire megint megszólalt a csengő. Megforgattam a szemeim majd felpattantam helyemről és az ajtó felé vettem az irányt. Újabb csengetés… - Megyek már! Megyek már! – tettem fel védekezően a kezeim és nagyot sóhajtva kinyitottam azt. Kérdem én, miért mindig egyáltalán nem várt személyek bukkannak fel az én csodálatos kis ajtómban? Most ő is miért van itt? Még egyszer-kétszer belém szeretne rúgni?
- Szia – suttogta alig hallhatóan. Szemeivel cipője orrát kémlelete. Fekete farmer és egy Obey-es felső és sapka volt rajta. Ahhhh! Miért néz ki ilyen jól? Viszont ami annál is jobban meglepett, hogy itt van az az volt, hogy a kezében az én magas sarkúim tartotta.
- Oh Zayn! – hallottuk meg El hangját mögülem mire mind a ketten felé kaptuk a fejünk. – Te, hogyhogy itt? – csodálkozott ám valami mégis furcsa volt benne. Belül éreztem egy kisebb késztetést arra, hogy a kezemmel fogott ajtót az orrára csapjam, de valamiért mégse tettem meg.
- Csak… visszahoztam a cipőket – makogta, miközben ide-oda nézett mintha keresné az említett tárgyakat majd mikor szeme megakadt a cipőkön gyorsan felemelte és rámutatott.
- Minden világos – mondta El majd beljebb húzta Zaynt én pedig csak sokkoltan álltam az ajtóban és figyeltem, ahogy El megkínálja sütivel majd a szobámba tereli. Most ki is itt a házi gazda. Gyorsan megráztam a fejem, hogy kikerüljek a kábulatból majd Zayn után rohantam a szobámba. Ő a kanapén ült és már épp szólásra nyitottam volna a szám, amikor El betoppant a tálca sütivel a kezében.
- Nagyon finom lett. Nyugodtan egyél – tette le elé aztán megcsörrent a telefonja. Felvette és mondott pár szót. Biztos sietnie kellett valahova, mert csak annyit mondott, hogy máris ott van. – Sajnálom srácok nekem most mennem kell, de ti csak beszélgessetek.
- De hát mi történt? – próbáltam kicsikarni belőle egy picivel több infót.
- Louis hívott, hogy menjek, mert… - mondta miközben egyre jobban hátrált -, mert… Bocsi – intett majd bezárta maga mögött az ajtóm. Szó szerint! Kész kulcsra, nincs se ki, se bejárás! Megölöm! Felpattantam majd az ajtóhoz rohantam és elkezdtem dörömbölni.
- El! Eleanor! Nyisd ki az ajtót! Nyisd ki ezt az átkozott ajtót!
- Sajnálom, de meg kell beszélnetek ezt a dolgot! Majd… majd ha kibékültetek, akkor visszajövünk! Van rá körülbelül 4 napotok vagy nem tudom… Sok sikert! Kiabálta majd hallottam távolodó lépteit. Fejem az ajtónak döntöttem majd kétségbeesetten csúsztam le egészen a földig majd leültem elé.
- Legalább kaját azt hagyott – vont vállat Zayn majd bekapott egy falat sütit. Ezt nem hiszem el!

Bocsánat, hogy csak most tudtam hozni annak ellenére, hogy már kedden megírtam! De sajnos koliban hétköznap nem tudom feltenni, mert nincs laptopom vagy ilyesmi csak a telefon azzal pedig nem tudom teljesen leellenőrizni :\ Tudom, hogy megint elég sokat kellett várnotok és nem nagyon van mentségem... Amint tudom elkezdem a következő részt :) Minden esetre remélem, hogy nem bánjátok, hogy ennyit kellett rá várni és legalább félig-meddig kielégítő részt tudtam írni nektek :$ Mindenkinek csodálatos hétvégét és jó második félévet kívánok :D 

Minirigó xX

9 megjegyzés:

  1. Szia!
    Nagyon-nagyon tetszett a rész, kíváncsi vagyok mi fog kisülni ebből...:)
    Mindenesetre örülök, hogy feltetted a rész, remélem sietsz a következővel! ;)
    xxLexii

    VálaszTörlés
  2. Szia! Imàdtam, ugyhogy vàrom, a köviit :)

    VálaszTörlés
  3. Sziaa, Steff vagyok :))
    Ú, fantasztikus rész lett! Olyan sütit mi is szoktunk sütni csak épp fantásan. Siess a kövivel!! Kiváncsivá tettél, vajon mi lesz itt kettőjük között? Csak ketten, bezárva egy szobába :D If you mean what I mean ;)

    VálaszTörlés
  4. Nagyon tetszik es remelem hozod hamar az uj reszt!!! :))

    VálaszTörlés
  5. Ngyon tetszett;) kovit!!

    VálaszTörlés
  6. szia nagyon tetszik én még csak most kezdtem el olvasni de már teljesen hiányban szenvedek hogy nincs új rész :) szóval lécci siess és feliratkoztam neked rendszeres olvasónak :) :P szóval remélem sietsz mert ezt nem szabad befejezni :)

    VálaszTörlés
  7. szia nagyon tetszik ez a blog és már fel is iratkoztam rendszeres olvasónak.Minden nap megnézem hogy van-e már fent új rész.Lécci siess a következő résszel.Itt az én blogom is ha szeretnéd olvasni bár nem olyan jók mint a te írásaid: http://harryandhope.blogspot.hu/ Kérlek siess a következő résszel.

    VálaszTörlés
  8. Szia van egy meglepetésem!...:)http://overcarterliamandzayn.blogspot.hu/p/dijak.html

    VálaszTörlés
  9. Szia.

    Lesz mostanában új rész?

    VálaszTörlés