†Part 16†

/Yasmin szemszöge/

Kiléptem a zuhanyzóból majd magamra tekertem a törölközőm. Gyorsan fogat és arcot mostam. Visszamentem a szobámba és helyet foglaltam az ágyamon. Ránéztem az órára, ami 12:07-et mutatott. Úr isten már ennyi lenne az idő? Magamra kaptam egy fekete cicanacit és a Superman-es felsőmet. Elindultam az étkezőbe, viszont egy magas dologba ütköztem.

- Jó reggelt kisasszony - hajolt meg James.

- Neked is James.

- A szülei már várják az ebédre.

- Ezen miért is nem lepődöm meg? - kérdeztem miközben elindultam. Az ebédlőbe érve anya és apa teljes harci díszben ültek előttem.

- Kislányom tudod te mennyi az idő? - kért számon apám.

- Hát mikor legutóbb néztem még dél múlt hét perccel - válaszoltam.

- Az kérlek szépen 5 perccel ezelőtt volt - mondta anyám. - Máskor, ha legalább normális időben nem tudsz felkelni, akkor legyél szíves dél előtt megjelenni ebédre, hogy ne kelljen rád várni! - korholt. Nem értem minek kell ekkora problémát csinálni 12 perc késés miatt... Habár ezt pont én mondom, aki 2 perc miatt leordította Zaynt? Oké talán kicsit túlzásba estem, de az más szituáció volt. Plusz a család megvárakoztatása nem olyan nagy bűn, mint egy lány megvárakoztatása. Remélem...

- Most pedig kérj bocsánatot! - utasított apa.

- Elnézéseteket kérem a késésért. Máskor nem fordul elő. Sajnálom - hajtottam le mind kettő előtt a fejem. Kis beszédem után James kihúzta a széket én pedig leültem. A mai ebédünk ananászos hús volt. Tudni illik, hogy ezt a fajta kaját is nagyon szeretem. Mindig rengeteget eszek belőle akárcsak most. Ebéd után anyáék ismét elmentek. Vajon hova mennek mostanában mindig? Olyan furcsák. Na, mindegy. Bementem a szobámba és ledobtam magam az ágyamra. Vajon Zaynnek mi a célja azzal, hogy velem tart zongorát venni? Biztos nem ok nélkül fog velem jönni. Tuti akar valamit. De mit? Egyáltalán mi járhatott a fejében amikor igent mondott? Nem is... Nekem mi járhatott a fejemben, amikor megkérdeztem? Hívhattam volna Doniyát vagy Daniellet esetleg Eleanort, de nem. Nekem Mr. Felfuvalkodott hólyag Malikot kellett... Miért? Habár mostanában elég elviselhető. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mennyire jó fej, helyes, aranyos stb... Nem. Egyáltalán. Inkább csak azt, hogy mostanában nem olyan idegesítő mint amúgy.  Lehet ez csak egy pillanatnyi álca, hogy majd abban a pillanatban mikor egyáltalán nem számítok rá megsebezzen?

- De csak tán nem olyan gonosz! - mondtam ki majd hirtelen felültem az ágyon, mire elkezdett velem forogni a világ. Upsz! Ezt talán nem kellett volna.

- Úr isten! Mennyi az idő? - nyúltam hirtelen a telefonomért, hogy lecsekkoljam az időt. 13:27 mutatta a kijelző. Hű talán ideje lenne felhívnom Zaynt. Aish... Pontosan mit is csinálok én most? Nem azt mondtam, hogy nem szakítom szét Zaynt és Laylát? Erre most pont arra készülök, hogy úgymond "közelebb" kerüljek hozzá és elvegyem a lehetőséget, hogy a barátnőjével legyen... De a zongora és gitár leckékkel is ugyan ez a helyzet... Viszont azt muszáj volt, mert Doniya mondta és ha nem teszem meg az feltűnő. Azt hiszem... Beléptem a névjegyzékbe majd kikerestem Zayn nevét és tárcsáztam. Kicseng! Oh, istenem! Gyorsan le kéne tennem, de mi van ha kiírja a nevem? - estem kétségbe majd hirtelen felindulásból kinyomtam a telefont... Ezt jól megcsináltad Kassar! Gratulálok! Aj! Mi van ha várja a hívásom? Én pedig nem hívom... Megbízhatatlannak fog gondolni. Oké újra hívom. Végül is csak egyszer élünk nem? YOLO! Újra hívtam majd második csengésre fel is vette. Oh, basszus! Ezt nem én mondtam! Még jó, hogy csak magamban mondtam ki. Már a gondolatom is mocskos...

- Ayesha, te vagy az? - hallom az egyszerű kérdést a már-már nagyon is ismerős hangon és a már megszokott választ adom.

- Ne. Hívj. Így. Még. Egyszer!

- Igen te vagy - mondta és lelki szemeim előtt láttam amint egy nagy vigyor ül az arcára amiért - ha csak pár pillanatra is -, de felhúzott...

- Azért hívlak, - tértem a lényegre - mert fél háromkor indulok zongorát nézni, szóval... Ha tényleg semmi dolgod és meg mindig szándékodban ál elkísérni, akkor legyél itt PONTOSAN fél háromra!

- Rendben főnök asszony! - mondta volna komolyan, de a végére élne érte magát. - Nem fogok késni nyugi.

- Tényleg ne tedd, mert nem szeretem ha késnek az emberek várni meg pláne nem szeretek.

- Oké, oké. Na de most leteszem, mert el kell készülnöm. Szia Yasmin.

- Most itt te vagy én vagyok a nő? - kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Készülés terén egyértelműen én - mondta mire elnevettük magunkat.

- Na jól van Zayn. Majd látjuk egymást. Szia! - köszöntem el majd leraktam a telefont.

- Nem normális ez a gyerek - ráztam a fejem majd elnevettem magam. Felálltam majd elindultam a zuhanyozni, félúton jöttem rá, hogy ma már bizony fürödtem ezért csak pocsékolnám a vizet ha megtenném... Hogy kettőig se unatkozzak kimentem a titkos kertbe. Gyorsan végig öntöztem a virágokat majd énekeltem nekik. Tudom, hogy egyesek szerint ez hülyeség, de a virágoknak is kell a törődés. Míg mások naplót írnak, én a virágokkal osztom meg a gondolataimat. Már igazán fel kéne újítanom a pavilont is, hogy ne legyen olyan ütött-kopott. Ja és persze a hintára is ráférne egy kis gondoskodás. Ezen kívül már igazán szép a kertem. Szép zöld a fű és kezdenek virítani a virágok. Némelyik már egészen kivirult. A rózsabokrok pedig lassan szebbek, mint a normális kertben. A kulcsot visszatettem a helyére majd elindultam a szobám felé. Mikor a medencéhez értem leguggoltam a széléhez és kezemmel megzavartam a nyugodt vizet. Itt kerültem eddig a legközelebb Zaynhez. Akkor valami nagyon furcsa, de mégis meleg érzés fogott el, utána sokáig éreztem az érintését. A tegnapi Csiki rohamnak is érzem a hatását, de már kezdem ezt megszokni... Miután visszatértem a szobámba azon gondolkoztam, hogy mit kéne felvennem. Valami csinost. Do mindig mondja, hogy öltözzek Londonosabban, de én inkább Yasminesen akarok öltözni. A szüleim sose mondták meg, hogy öltözködjek, csak azt kötötték ki, hogy ne kihívóan. Saját magam választottam ezt a kifinomult, elegáns vonalat, mert egyszerűen tetszik és kész. A szekrényből kivettem egy fehér, kissé bő, fehér kötött felsőt hozzá pedig egy világos rózsaszín csőnadrágot. Az ékszer tartómról levettem egy rózsaszín nyakláncot majd feltettem az órám. A fésülködőasztalomnál feltettem egy alap sminket. Épp a szájfényem kentem fel amikor észleltem, hogy már csak 5 percem van. Gyorsan befújtam magam a kedvenc parfümömmel majd felkaptam a táskám beledobtam a pénztárcát és a telefonom, az előszobában fürgén magamra kaptam a 10 centis magas sarkúm, majd utoljára belenéztem a tükörbe és elégedett voltam az eredménnyel. Kicsit megigazítottam a hajam, ami most hullámosan terült szét a vállamon és már kint is voltam a kapuban. Az órámra néztem és 14:29 percet mutatott. Király vagyok nem késtem! - gondoltam mire Zayn begurult és kinyitotta kocsija ajtaját.

- Szállj be! - utasított mire én vonakodva, de azért beszálltam.

- Nem késtél. Tényleg nem... - mondtam miközben bekapcsoltam az övemet. - Ez plusz pont.

- Milyen plusz pont?

- Nem tudom csak az... Na megyünk már? - sürgettem mire beindította a motort. 

- Merre?

- Nem is tudom... - kezdtem el birizgálni az ujjam. 

- Szóval azt mondod, hogy fogalmad sincs róla merre akarsz menni? - engedte el a kormányt miközben a fejét elfordította az ablak felé.

- Azt hittem, hogy majd te aki egy banda tagja tudni fog egy jó helyet ahol vehetek zongorát, de úgy látszik rosszul hittem...

- Egy: hinni a templomban kell. Kettő: Jól hitted - mondta majd ki kanyarodott a ház elől és elindult.

- Hova is megyünk pontosan? - érdeklődtem.

- Egy órára innen van egy bizonyos pláza abban pedig a Paradise nevezetű bolt. Na, oda megyünk.

- Paradise mi?

- Ja - bólintott. - Sok jó cucc van ott. Gitárok, dobok, zongorák, mindenféle hangszer. Niall igazán szeret oda járni gitár után és én is.

- Értem. Nem szoktad reklámozni, hogy gitározol. Miért nem?

- Úgy gondolom, hogy a rajongóknak nem kell mindenről tudniuk. Nem, de bár? - fordult felém mire bólintottam.

- Hát még milyen jól gondolod - mosolyogtam rá. - Egy tízes skálán mennyire szeretsz gitározni?

- Tizenegy - vigyorgott rám.

- Oh, ezt jó hallani.

- Ha ideges, boldog, szomorú vagy  vidám vagyok esetleg unatkozom vagy ilyesmi, csak megragadom és játszok valamit.

- Szoktál dalokat írni?

- Na azért olyan király nem vagyok - mondta mire elnevettem magam ő pedig csatlakozott. - Miért kérded?

- Csak az egyik kedvenc doramámban a főszereplő gitározik és dalokat ír. Nem tudom, hogy tényleg ír-e dalokat, de a való életben is egy bandában gitározik és énekel. Igazán király - húztam fel a szemöldököm miközben megvillogtattam fogaim.

- Aha. És mi az a dorama? - nézett rám értetlenül.

- Koreai dráma - nevettem el magam.

- Mi? Te ilyeneket is nézel? - hitetlenkedett.

- Mr. Malik én odáig vagyok a Koreaiakért.

- Hogy mi?

- Igen nagyon szeretem a kpop-ot és a drámáikat az ottan dolgok is nagyon érdekelnek.

- Had találjam ki! Most jön az, hogy tudsz koreaiul és ott akarsz élni a későbbiekben?

- Honnan tudtad? - néztem rá összeszűkült szemekkel.

- Most csak szórakozol ugye?

- Nem-nem. Tényleg tudok koreaiul beszélni és igen gondoltam már rá, hogy ott fogok élni.

- Egyszer TALÁN kipróbálom ezt a kpop-ot meg doramát vagy mit - kacsintott.

- Szavadon foglak - emeltem fel a mutató ujjam.

- Mondom talán. Még ki is emeltem...

- Hé! - löktem kicsit oldalba.

- Hé! - fordult felém majd újra a nevetésünk töltötte be a teret.

- Neked van olyan hely, aminek megtanulnád a nyelvét csak, hogyha egyszer tényleg úgy érzed, tudj ott élni?

- Ilyenen még nem nagyon gondolkoztam. Szeretek itt élni, valószínű ezért. Te nem szerettél Pakisztánban élni?

- Hogy őszinte legyek itt valamiért szabadabbnak érzem magam - eresztettem meg egy halvány mosolyt.

- Annak örülök, hogy jól érzed magad itt.

- Ez nagy részben Doniyának és a srácoknak köszönhető.

- Nekem nem is? - fordult felém nagy szemekkel.

- Zayn... Mióta itt vagyok a veled töltött idő 80%-át veszekedéssel vagy csipkelődéssel töltöttük szóval neked igen pici százalékban van hozzá közöd, de igen neked is hála...

- Kegyetlenül őszinte vagy tudsz róla?

- Nem szokásom hazudni, nem is szeretek. Mindig mindenkinek megmondom az őszintét - mondtam. - Vagyis nem... A szüleimnek nem...

- Erre majd később rákérdezek, mert megérkeztünk - fordult felém egy csodás mosoly kíséretében majd leállította a motort és kivette a kulcsot. Kiszálltunk az autóból majd elindultunk az üzlet felé.  Zayn most is feltette a már jól ismert szemüveget viszont a sapit most passzolta a haja miatt. A plázában hála' az égnek nem volt annyi ember, hogy levegőt se lehessen venni viszont így is volt elég ember arra, hogy kiszúrják a haverunkat. Először csak egy majd kettő, három, négy ember jött oda, de miután észrevettem, hogy bizony ha én itt maradok akkor összetaposnak inkább fájó búcsút vettem elfoglalt férfi társunktól.

- Öm... - kocogtattam meg a vállat mire felém fordult - Még te itt foglalatoskodsz én körülnézek.

- Oké, háromnegyed óra múlva találkozzunk a Paradise-ban - mondta mire bólintottam és kiküzdöttem magam a tömegből. Szétnéztem pár boltban és vettem magamnak egy kék inget, aminek a mell részénél két sötétebb kék zseb van. Még tíz perc volt addig, hogy leteljen a háromnegyed óra, de én már a zene boltban nézelődtem. Tényleg jó cuccok voltak ebben a boltban. Sok szép gitárt és zongorát láttam, plusz a dobok is nagyon tetszettek. Akárcsak autó zongora terén se vagyok válogatós. Egyetlen egy kikötésem van, hogy legyen fehér. Na meg persze kicsi, hogy elférjen a szobámba.

- Miben segíthetek? - jött oda egy nálam olyan 2-3 évvel idősebb csinos nő.

- Zongorát szeretnék - mosolyogtam rá.

- Milyet képzelt el? - indult el én pedig követtem.

- Igazság szerint olyat szeretnék, ami nem foglal sok helyet és fehér - mondtam miközben oda értünk egy helyiségbe ahol sokkal több zongora volt.

- Értem - bólogatott majd csörgött a mobilja. - Elnézést - mondta mire legyintettem, hogy menjen csak majd félrevonult. Én elkezdtem nézegetni a zongorákat, de elég kevés fehér volt. Na mindegy, csak tán lesz egy megfelelő... A nagy nézelődésem az szakította meg, hogy valaki csípőmre rakta kezeit és egy "Bo"-t címkézett nekem ezzel halálra ijesztve.

- Úr isten Zayn! - mondtam miután megfordultam.

- Mi a baj? - kérdezte tetetett aggódással.

- A szívbajt hoztad rám, mintha nem tudnád... - forgattam meg szemeim.

- Bocsi - mosolygott mire én ki fújtam a levegőt.

- Egyébként lennél szíves levenni a kezed a csípőmről? - mutattam mancsaimmal az említett területre.

- Öm... Ja, igen... Bocs...

- Nem gond - mondtam majd visszafordultam és tovább néztem a zongorákat. Nem sokkal később visszatért a fiatal nő is és elkezdett nekem ott magyarázni minden féle dolgot amit annak ellenére, hogy zongorázok a felét nem értettem. Talán azért mert eddig mindig az én szeretett zongoratanárom vette nekem a hangszert. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Zayn kezén ragad és elkezd húzni. Nem sokkal ezután egy fehér és helytakarékos zongoránál állt meg. Tökéletes volt. Csak álltam és néztem. Apropó ennek a srácnak szokása nem elengedni az emberek testrészét? Ugyanis még mindig fogta a kezem. Köhintettem egyet mire rám nézett én pedig a kezünkre mire ő zavartan elengedte azt. Kifizettem a zongorát és a szállítást is majd elindultunk hozzánk utánunk pedig jött a szállító autó.

Otthon a szállítók hajlandóak voltak a zongorát elvinni egészen a nappaliig. Ott letették és... állj ne tovább hangulatba voltak így hát távoztak. Nagyon jó fejek amúgy... Tényleg. A szobámba luxus lett volna bevinni mi? Viszont legalább eddig elhozták. Szerencsémre volt két igazán segítőkész ember is otthonomban. Egy gonosz vigyort eresztettem Zaynre majd vállára tettem kezeim.

- Hát akkor most szépen segítesz és berakod Jamesszel együtt ezt a csodát a szobámba - ütögettem meg kicsit az arcát majd megkerestem Jamest. Nagyon szórakoztató volt nézni, ahogy ezek ketten szerencsétlenkednek a hangszerrel, de végül sikerült nekik betenni a helyére. James elhagyta a szobát Zayn pedig ledobta ágyamra verejtéktől csillogó testét.

- Mi van? Ennyitől kidőltél? - nevettem mire ő megdobott egy párnával.

- Csönd legyen!

- Hé! Te csak ne parancsolgass! - dobtam vissza a párnát és már majdnem egy csata vette kezdetét, de Zayn olyat kérdezett, amire egyáltalán nem számítottam...

Hát itt lenne az új rész :) Bocsánat, hogy múlthéten nem hoztam csak nagyon sok dolgom volt :\ Remélem megvagytok elégedve ezzel a résszel is :$

Minirigó xX