†Part 17†

*Yasmin szemszöge*

- Miért van neked gitárod? - kérdezte felvont szemöldökkel. - Nem úgy volt, hogy nem tudsz gitározni? - állt fel az ágyról kissé idegesen. Na, most aztán erre mit mondjak? Feltűnésmentesen kell hazudnod Yasmin! Oké, még sose hazudtam Zaynnek szóval menni fog. Ráadásul nincs is köztünk olyan mély kapcsolat, hogy mindig őszintének kelljen vele lennem. Francba, hogy én mennyire utálok hazudni... Nyeltem egy nagyot majd belekezdtem mondandómba.

- Még akkor vettem mielőtt ideköltöztünk - rendben Yas, folytasd. - Már akkor is nagyon szerettem volna gitározni és találtam is ott egy tanárt... Csak aztán a szüleim bejelentették, hogy költözünk... Gondoltam ha már megvettem nem hagyom ott - oké, ez nem is ment olyan rosszul.

- Miért vakargatod a kezed? - mutatott rá.

- Viszket! - vágtam rá majd a hátam mögé dugtam a kezem. Igazából egyáltalán nem viszketett. Tényleg miért is vakargattam? - Öm... Én most bemegyek a fürdőbe - mutogattam hülyén a mosdó felé. Zayn bólintott én pedig villámgyorsasággal beszáguldottam a fürdőszobámba. A mosdókagylóra támaszkodtam majd bámultam magam a tükörben. Mégis mi a frászt csinálok épp? Ja, igen! Megpróbálok elszakítani egymástól két olyan embert akik kölcsönösen szeretik egymást... Mégis mi vagyok én? Milyen ember? Hogy aludjak így tiszta lelkiismerettel? Oda kéne állnom Zayn el és a szemébe mondani, hogy "Tudok gitározni! Sőt már 5 éves korom óta csinálom. Ja és éppen azon vagyok, hogy szakíts a barátnőddel és elvegyél engem. Tudod azért az ismeretlen ok miatt, amit a szüleim eltitkolnak", látom lelki szemeim előtt, ahogy egy lenéző pillantást vet rám majd faképnél hagy és soha többet nem látom. Ez pedig nem történhet meg! Várjunk csak... Miért ne történhetne meg? Miért nem akarom, hogy Zayn eltűnjön az életemből?!

- Mit tegyek? - kérdeztem magamtól. - Ebbe bele fogok őrülni... - szép már magamban is beszélek. Langyos vízzel megmostam az arcom majd szép lassan megtöröltem az arcomat. Miért kell Laylának a képbe lennie? Nélküle minden olyan simán menne. Már ha egy ilyen "kapcsolat" mehet simán... Habár így jobban belegondolva miért vagyok ÉN a képben? Talán el kéne szöknöm... Az lenne a legjobb megoldás. A menekülés. De nem! Most erősnek kell lennem, határozottnak és önzőnek! Meg kell tanulnom áttaposni mások érzésein a saját sikerem érdekében. De ez olyan embertelen... Egy biztos kezdenem kell valamit. Talán hátra kéne dőlnöm és nézni az események történését. Habár nekem kéne eseményeket csinálnom... Az is egy lehetőség, hogy megvárom még maguktól szakítanak, viszont anyáék nem ilyen türelmesek. Szedd össze magad! - gondoltam majd szépen lassan kimentem a fürdőből. A szobába belépve azt észrevételeztem, hogy Zayn körbe-körbe járkál, majd megállapodik a letett telefonom előtt. Felvette majd elkezdte piszkálni a farkát. Mármint a rabito farkát, szóval... Jó hagyjuk. Nem én mondtam!

- Khm... - köhintettem egyet mikor már meguntam, hogy csak állok és nem vesz észre.

- Oh! Szia - tette le zavartan a telefont. - Szép.

- Mi? A szoba vagy a rabito farka? - nevettem.

- A szoba. A rabito farka puha és bolyhos... - nézett oldalra.

- Akkor csinálunk is valamit vagy csak a telefon tokom farkáról beszélünk?

- Miért szereted ennyire a nyuszikat? - mutatott körbe a szobán. Hát igen... Nyuszis tok, mamusz, köntös, plüssök, párna, ja és még van pár nyuszi mintás ruhám is.

- Nem tudom. Olyan aranyosak meg minden és hát csak úgy jött - vontam vállat.

- Pont, mint nálam az oroszlán.

- Hogy mi?

- Igen. Van egy csomó oroszlános cuccom csak próbálom nem az emberek szeme előtt tartani. Még olyan alsóm is van - mondta mire elnevettem magam majd csatlakozott.

- Akkor nem csak nekem vannak mániáim - könnyebbültem meg.

- Hát nem. Van pillecukrod? - kérdezte.

- Nem... Egyesek megették és még az óta se vettem. De Oreom van - mosolyogtam.

- Nekem az is tökéletesen megfelel mondta mire kimentem a konyhába az oreoért. Mikor visszaértem ő már a gitáron játszott és énekelt. Az ajtónak dőltem és csak figyeltem.  Zayn gyönyörűen énekel és gitározik, sőt még ő maga is gyönyörű... Az alul telt felül kissé vékonyabb ajkai, a csokoládé barna szemei, az álla, az orra. Már-már tökéletes. Habár kinek mi a tökéletes. Na, Kevin ő tökéletes, de mellette azért még Ren is tökéletes és a két pasi teljesen máshogy néz ki – sőt az utóbbi inkább hasonlít egy lányra -, szóval a tökéletes tág fogalom. A tetoválások miatt lehet valaki nem teljesen tökéletes nemde? Mert ha nem akkor Zayn tényleg tökéletes. Nem is tudom apáék, hogy engedik, hogy vele legyek. Gyűlölik a tetoválásokat pedig vannak belőlük szépek is. Teljes nyugodtság töltött el, ahogy figyeltem Zayn minden egyes mozdulatát. Hangja és játéka merő jó érzéssel töltött el. Akár órákon keresztül is tudtam volna így figyelni őt. Annyira varázslatos! Mikor végzett felém nézett majd letette a hangszert az ágyra.

- Meddig akarsz még ott állni és bámulni? - nevetett fel. Inkább gyere ide és adj olyan kekszet - mutatott az oreora mire én elindultam majd leültem mellé.

- Sajnálom, hogy felborítottam az életedet - hajtottam le a fejem. Igazság szerint tényleg ezt tettem és nem volt valami jó érzés...

- Ne sajnáld - legyintett - Mióta itt vagy sokkal szórakoztatóbb és izgalmasabb minden.

- Miattam? - mutattam magamra miközben hitetlenkedő fejet vágtam, ő erre csak egy aprót bólintott. - Hát ezt elég nehéz elhinni. Tudod az ember azt gondolná, hogy a One Direction és a vele járó felhajtás elég izgalmassá teszik az ember életét.

- Inkább stresszessé. De sose cserélném le ezt az életet. Nagyon nagydolog, hogy megküzdöttem az álmaimért és szerencsére valóra váltottam őket. Most pedig - kapott be egy kekszet majd széttárta a karját -  Én vagyok az emberek álma - mutatott magán végig egy elégedett mosoly társaságában mire megforgattam a szemem. - És ez már csak azért is jó, mert így rengeteg ember álmát teljesíthetem akár egy szóval vagy mosollyal is. Ez talán még jobb érzés, mint az, hogy az enyém valóra vált.

- De ugye azzal is tisztában vagy, hogy egyetlen tetteddel mindent lerombolhatsz bennük?

- Sajnos... - húzta el a száját. A szemében látszott, hogy nagyon bántja ez a dolog - De muszáj élnem az életem. Ha csak azt néztem volna eddig, hogy nekik mi tetszik akkor ma nem lenne barátnőm - talán jobb is lenne... tettem hozzá magamban - Nem lenne ennyi tetoválásom - szintén - Nem cigiznék, habár erről tényleg le kéne szoknom.

- Miért kezdtél el egyáltalán? - kérdeztem.

- Hülye voltam tudom... és hát, már nem is emlékszem pontosan. Egyszer ideges voltam és hát a sulinál ott cigiztek és felkínálták... aztán mindig, ha volt valami bajom mentem hozzájuk... és szépen lassan rászoktam.

- Miért nem kaptál be ilyenkor mondjuk egy nyalókát vagy nem is tudom. Tényleg szereted a gumicukrot? - kérdeztem.

- Ja, miért? - kérdezett vissza mire felálltam és elmentem a szekrényemhez majd kivettem egy csomag gumicukrot.

- Mostantól ha ideges vagy, vagy stresszes egyél gumicukrot - nyomtam a kezébe a zacskót.

- Ez most komoly?

- Igen. Még mindig jobb mintha cigiznél. Igaz ez se a legjobb megoldás, de... de legalább van - kacsintottam.

- Ugye tudod, hogy ezzel most megpróbálsz gumicukorfüggővé tenni? - lobogtatta meg az édességet.

- Hát oké... Akkor egyél... - kutakodtam a szekrényben - Milky Way Ameot - dobtam hozzá a csokit - az legalább hússzú, vagy nem is! Cigi rágózzál - nevettem.

- Hahaha, nagyon vicces... Miért van neked ennyi édesség a szekrényedben?

- Édesség függő vagyok - vallottam be.

- Az mit takar?

- Minden nap legalább 1 csomag gumicukor és 1 tábla csoki. De persze ezek mellé még jön a keksz meg a chips...

- Hogyhogy nem hízol el?

- Nem tudom. valószínűleg annak köszönhető, hogy otthon jártam edzeni. Talán most is el kéne kezdenem?

- Vagy leállni az édességgel.

- Hé! Nem tudok...

- És ezért engem is rá kell szoktatni?

- Oké akkor... - kezdtem majd gyorsan kifutottam a konyhába majd visszamentem a szobámba egy koktélparadicsom kíséretében. - Egyél ilyet. Ez egészséges és finom.

- Maradok a Milky Waynél és a gumicukornál azt legalább tudom vinni magammal - tolta el maga elől a paradicsomot.

- Hát jó - vontam vállat majd bekaptam egy koktélparadicsomot.

- Yas - fordult felém mire egy kérdő fejet vágtam - zongorázol?

- Most?

- Nem majd mikor nem leszek itt - forgatta a szemét. - Jó, hogy most.

- Ha már ilyen szépen kéred - csóváltam a fejem majd oda ültem a zongorához és elkezdtem játszani a Someday-t majd énekeltem is hozzá. Szeretem ezt a dalt ugyanis nagyon biztató és feltudja vidítani az embert, ha valami bántja. Mikor befejeztem és Zaynre néztem csillogtak a szemeim. Szebb volt, mint eddig bármikor.

- E-ez - dadogott. - Csodás volt - mondta már-már tátott szájjal mire elpirultam - De milyen nyelven is volt ez? - kérdezte zavartan mire felnevettem.

- Koreai - nevettem tovább.

- Akkor tényleg tudsz koreaiul.

- Miért eddig nem hitted el?

- Nem - rázta a fejét. - Tudod, nem sűrűn találkozok olyan 20 éves lányokkal, akik önszorgalomból megtanulnak koreaiul - nevetett.

- Látod, különleges vagyok - mondtam egy ego-s mosoly kíséretében.

- Várjunk csak egy pillanatra! - ugrott fel. - Te énekelsz! - mutogatott rám.

- Hát... öm... igen. Miért olyan nagydolog ez?

- Nem tudom, csak hát. Oké, te ilyen multifunkcionális ember vagy? - kérdezte szórakozottan.

- Biztos - nevettem. - Sok dologhoz értek. Nagyon ritkán "pazaroltam" az időm.

Miközben beszélgettünk és toltuk befelé az oreos kekszet Zaynnek megcsörrent a telefonja. Kivette a zsebéből majd közölte velem, hogy Niall barátja hívja és ezt fel kell vennie mert lehet, hogy fontos dologról van szó. Miközben beszélgettek nem egyszer hallottam a nevem és a határozott nem szócskát.

- Ide akarnak jönni a srácok - mondta.

- Nem! - vágtam rá én is határozottan.

- Látod Harry ő is azt mondja, hogy nem - szóval akkor már Harolddal beszél. - Biztos nem jöhetnek?

- Anyáék ki fognak borulni ha itt találják őket. Ha pedig ez megtörténik nekem nem lesz szép estém az biztos. Szóval biztos, hogy nem jöhetnek - mondtam mire kopogtattak. Kiszóltam, hogy "Igen" és James nyitott be.

- Miss Kassar, a szülei üzenik, hogy ma nem jönnek haza. Fontos üzleti dolguk akadt - mondta majd kiment. Már megint? Na, nem mintha nekem ez annyira számítana, de akkor is... Legalább tudnám mi mindig ilyen fontos.

- Jöhettek - mondta Zayn mire hirtelen felé kaptam a fejem.

- Te! - mondtam majd elkezdtem ütögetni. A telefon ki esett a kezéből mi pedig hátraestünk az ágyon. Nem igazán érdekelt. Az fontosabb volt, hogy ellássam a baját amiért megint idecsődülnek a srácok. Már nem mintha nem lennének jó fejek, meg szórakoztatóak, de én nem ahhoz vagyok szokva, hogy ennyien tolonganak itt. Úgy néz ki ezt meg kell szoknom előbb-utóbb. Plusz ezzel akadályoztatják a tervem miszerint közelebb kell kerülnöm Zaynhez. Így most nem leszünk kettesben hanem hetesben leszünk. Egyáltalán minek jönnek ők ide ilyenkor? Nem hiszem, hogy itt nem unatkoznának annyira, mint máshol. Miközben Zaynnel "verekedtünk" rájöttem, hogy Zayn tényleg nem rossz srác. Sőt tud ő nagyon jó társaság is lenni. Nem unatkozok mellette. De szinte minden szabadidőm elveszi... Még ha nem is úgy, hogy vele kell lennem hanem gondolatban, de akkor is. Épp Zayn felett voltam mikor eszembe jutott valami - Zayn.

- Igen?

- Nem is tanultunk - húztam el a szám.

- Hát már nem is fogunk, mert nyolc óra és jönnek a srácok is szóval ez felejtős - tűrte az egyik hajtincsem a fülem mögé mire elpirultam ő pedig rám mosolygott. Pár pillanatig csak néztük egymást majd gyorsan lepattantam róla és elkezdtem igazgatni a ruhámat.

- Öhm... Kérsz enni? - kérdeztem hirtelenjében.

- Ja, ja - mondta mire gyorsan távoztam a szobából. Most ezt miért csinálta? Istenem... Ezek a tettei az őrületbe kergetnek - gondoltam majd elkezdtem piszkálni a hajtincsem, amit nemrég Zayn is megérintett. Nem vagyok normális...

Fhu... Megint el telt egy hét ._. és holnap itt van augusztus T_____T Nem kéne még itt lenni :( Habár azért a holnapot is várom a 6.-át is a 7.-ét is 9.-ét is... De nem baj, ne legyen augusztus xD Ti várjátok már a sulit? Én egyáltalán nem. Nem fogok ismerni senkit ráadásul mehetek a koliba is. Mi lesz velem. Nuku barátnők, nem tudok majd folyton enni T__T Remélem ti jobban indítjátok a szeptembert. További jó hetet ;) 

Minirigó xX