†Part 21†

*Zayn szemszöge*

Miután Yasmin elrohant erőtlenül dőltem hátra az ágyamon. Rengeteg gondolat cikázott ide-oda a fejemben. Yas, a csók, amit tettek, hogy nem vettem észre, ez az egész kényszerházasság, amiből láthatólag nem kényszer házasságot akartak csinálni… Még mindig alig tudtam felfogni, hogy a szüleim és Yasmin ezt tette velem, ráadásul a hátam mögött. Abba bele se gondoltak, hogy én, hogy fogok ehhez viszonyulni vagy mit érzek? Komolyan mondom néha rá sem ismerek a szüleimre. Egyáltalán ők is, hogy mehettek bele egy ilyen dologba? Azért átgondolhatták volna… Azt hinné az ember ennél már nem lehet mozgalmasabb élete aztán rájön, de igen csak véletlenül ki kell hallgatni a szülei beszélgetését. Fogalmam sem volt, hogy mégis mi a frászt kéne most csinálnom. Költözzek el? Próbáljam megértetni a szüleimmel, hogy én Laylát szeretem? Legalábbis azt hiszem őt szeretem. Igazából nem is lenne előnyös mást szeretnem. Már csak a banda miatt sem. De Layla csak nem lenne képes olyanra, amivel árthat nekünk. Habár a szüleim is megtették. Sőt ahogy érzékeltem Doniya is megtette. Bárki megteheti, akiből ki se nézném. Talán egy időre tényleg el kéne mennem. Könnyebb lenne nekem is és mindenkinek. Nem éppen nyugalmi állapotok uralkodnak itthon és nemsokára úgyis koncertezünk szóval  kényelmesebb, ha valamelyik idiótánál leszek pár napra. Laylához nem mehetek, mert ezer, hogy kiszúrná nincs minden rendben és nem mondhatom el neki a szüleim agyament ötletét.

- Istenem – motyogtam majd két tenyerem végighúztam arcomon. Miért pont nekem kell ilyen normáltalan dolgokba belekeverednem? Épp elég nekem a nagy felhajtás és, hogy nem tudok nyugodtan járkálni az utcán és kötöttségek nélkül élni erre még itt van ez is. Lehet az egész csak egy rossz álom. – Még, hogy egy álom rossz vicc – nevettem fel kínomban. Tessék már magamban is beszélek csodás. Az normális ha legszívesebben törnék és zúznék? A cigim is lefogyott és még Milky Way-m sincs… Szar helyzetbe keveredtél Malik.

- Mi a fészkes fenét csináltál? – rontott be a szobámba az én mindig őszinte nővérecském.

- Pont én vagyok az, aki semmit. Nem értem miért velem ordítasz, mikor anyáékkal kellene – válaszoltam higgadtan. – Oh vagy magaddal.

- Nem értem miért kéne anyáékkal ordítanom, esetleg magammal mikor TE üldözted el Yasmint sírva!

- Mégis miért állsz az ő oldalán? Tudtommal én vagyok az öcséd, vagy ez is hazugság volt?

- Semmi okod nem volt rá, hogy úgy bánj vele, ahogy – halkult le.

- Nem is tudod, hogy bántam vele.

- Biztosan bunkón, mert sírva rohant el.

- Jaj most sajnáljam? – ültem fel majd összetettem a kezeim. Igazából sajnáltam. Nagyon is. Nem, csak azért amit tettem vele… hanem azért is amit az élete során át kellett élnie. Nem lehetett neki könnyű az egyszer biztos. De mégis, hogy a fenében kellett volna mellette lennem, ha nem is tudtam a létezéséről?

- Zayn ne cseszd el.

- Mégis mit? – értetlenkedtem.

- Yasmint. Látom mi van köztetek, ne vágd a fejeket – vágott kissé nyakon.

- Az, ami köztem és Layla között sosem lesz. Barátság. Habár már abban is kételkedem.

- Zayn, Zayn, Zayn – csóválta a fejét. – Ne kiabálj el semmit. A helyedben nem hagynám Yasmint sokáig magára. Ki tudja mit tettél s őt ez mennyire érintette rosszul. Lehet tényleg elmegy vagy megutál. Aztán pedig már nem tudsz, ellenne tenni semmit. Addig üsd a vasat, míg meleg – ütögette meg arcom bíztatóan majd elhagyta a szobán. Most ezen el kéne gondolkoznom? Mert ha igen akkor passzolom nincs hozzá elég erőm. Elővettem a bőröndöm majd elkezdtem belepakolni a fontosabb és kedvencebb cuccaim. Szerencsére nem jött be senki, hogy megpróbáljanak akadályozni a kis kísérletemben. Gondolom úgy gondolták jobb most nekem egyedül, míg megemésztem a dolgokat. De most őszintén ezt, hogy lehet megemészteni? Egy óra múlva elégedetten húztam be a bőröndöm utolsó cipzárját. Előkaptam a telefonom majd tárcsáztam Liamet. Krízis helyzetekben ő a legjobb támasz. Higgyetek nekem.

- Ö… Csá Liam – szóltam bele bizonytalanul miután ő egy „Haló?” kíséretében felvette.

- Zayn te vagy az? – kérdezte.

- Ki más lenne? – forgattam a szemem.

- Bocs, csak máskor tiszta határozott vagy és kicsattansz az életenergiától. Most még a hangod sem az igazi. Ugye nem vagy beteg, vagy hasonló?

- Dehogyis. Az hiányzik. Van épp elég gondom így is… Csak azt szeretném kérdezni, hogy nem-e tudnál befogadni a hónapban lévő utolsó koncertig?

- Mit törtél el, hogy anyukád egy hétre és – egy kis szünetet tartott – 3 napra elűzött? – nevetett fel.

- Éppenséggel most ők a rosszak nem én. Szóval ott csöveskedhetek erre a pár napra?

- Oh, vagy úgy – lett aggodalmasabb hangja. – Persze. Nyugodtan. Mikor érsz ide?

- Hát, körülbelül 3 és fél óra múlva.

- Szóval még otthon vagy? – csodálkozott.

- Igen…

- Azt hittem megint Londonból hívsz a cuccaiddal, hogy Liam szükségem van rád.

- Nem. Még nem indultam el. Kicsit szét vagyok esve. Most eszembe se jutott, hogy idő előtt elinduljak.

- Mindegy, várlak – mondta majd letettük a telefont. Megragadtam a bőröndöm és hangtalanul kiosontam az előszobához. Felvettem a cipőm és kimentem a kocsihoz. Gyorsan bedobtam a bőröndöm majd indultam is volna, ha nálam lett volna a kulcs.

- Basszus – szitkozódtam majd visszaszaladtam érte. Azonban lefelé megláttam anyámat aki Yasmin cipőjét fogta. Itt van? – estem kétségbe. Csak azt ne.

- Itt hagyta – motyogta szerintem apának, aki épp átment egyik helyiségből a másikba.

- Amilyen gyorsan elrohant nem csoda…

- Majd én visszaviszem neki – kaptam ki a kezéből hirtelen ötlettől vezérelve majd elhagytam a házat. Kocsiba ültem és indultam is Liamhez. Nem igazán tudtam, hogy épp jól vagy rosszul cselekszem, de ahogy a Someday is mondja, valamit rosszul valamit jól teszel, de lesznek még jó napjaid vagy valami ilyesmi... Mindegy ez a mondani valója szóval biztosan én is leszek még olyan felhőtlenül boldog, mint egy-két hónappal ezelőtt. Alig értem Liam házához mikor már nyitódott a kapuja, ügyesen beparkoltam az udvarra, a vállamra kaptam táskám majd elküzdöttem magam az ajtóig. Épp kopogni akartam, amikor az kitárult előttem és két forróteát tartő Liammel találtam szembe magam.

- Tudom, hogy ilyenkor általában sört akarsz lehörpinteni, de gondoltam bepróbálkozok a teával - vont vállat egy bíztató mosoly kíséretében.

- Úgyse fog sikerülni - forgattam a szemem hitetlenül majd beljebb indultunk.

- Már az elején mondtam, hogy nem fog sikerülni - nevettem mikor Liam kezembe nyomta a most oly' szükséges nedűt.

- Azért próbálkozni szabad - mondta majd beleivott én pedig követtem példáját. - Akkor most már mondjad, hogy mi baja a csöpp kis lelkednek - bökött oldalba.

- Túl bonyolult... magam sem értem - ráztam meg a fejem majd hajamba túrtam.

- Talán majd én fogom.

- Nem tudom érezted-e már úgy mintha... á nem is. Bele gondoltál már, hogy milyen lenne Danielle nélkül?

- Háháhá - nevetett fel kínosan mire kissé csúnyán néztem rá. - Nem - rázta gyorsan és komolyan a fejét.

- Na, most én kérdezem, hogy mi történt?

- Előbb te! - parancsolt. - Ha jól tudom te jöttél hozzám nem én hozzád - pufogott.

- Oké... igazad van... - törődtem bele. - Akkor kezdem, előröl. Mielőtt Yasmin mentes életem volt úgy gondoltam, hogy minden tökéletes. A családom, a munkám és persze Layla. Komolyan elgondolkodtam azon, hogy feleségül vegyem. Már voltam ékszerboltba is nézni neki valami hozzá való gyűrűt. Most nem kell hülyének nézni... De most nem ez a lényeg. Hanem, hogy jött Yasmin és felborított mindent, vagy elsodort, mint egy hurrikán - álltam fel és kezdtem hadonászni, mint egy örült. -, először azzal, hogy csupa gond volt vele aztán pedig a szépségével, a csodálatos megjelenésével, a hangjával mindennel. Egyszerűen kikészít  Úgy érzem, megfulladok ha nem hallom legalább egy napig. De közben ott van Layla meglátom és egyszerűen elvesztem a fejem. Akkor nincs más csak ő és... és én és a szerelmünk. Vagyis azt hiszem ez még az... Egyre jobban megszerettem Yast erre ma kiderül egy olyan, hogy ő azért van itt, hogy én elvegyem! Érted ezt? Ráadásul ezt mind úgy, hogy mindenki tudja a családból, aki 18 felett van csak én nem! Várjál az a poén, hogy először a szüleim simán rákényszerítettek volna, hogy elvegyem, de aztán támadt az a remek ötletük, hogy Yasmin érje el, hogy én beleszeressek és magamtól vegyem el. Szerinted normálisak? És vajon Yas mit gondolt? El sem hiszem, hogy ebbe ő belement...

- Honnan tudod, hogy ő tudta?

- Bevallotta.

- Ohh... ohh... Az már más. De várj! Ha én most felhívnám Yasmint ő is ezt mondaná?

- Nem biztos... Talán bele tenné, hogy ő nem tudta, hogy én nem tudom... és, hogy egész életében rám készült meg ilyesmi. De hol számít ez? Akkor is teljességgel felháborító ez az egész...

- Figyelj Zayn. Láthatóan többet érzel iránta, mint barátság. Szóval lehetséges bejött a terve miszerint hódítsuk-meg-Zanyt-és-lopjuk-el-a-szívét. Tudod azt szokták mondani, hogy, ha két ember van a szívedben mindig válaszd a másodikat. Én már megfogadtam ezt és nem bánom - mosolygott.

- Ezt, hogy érted? - döntöttem oldalra fejem.

- Hát... Szakítottam Danivel - mondta mire csak néztem. - Csukd be, még berepülnek a legyek - csukta be a számat.

- Ez sokkolt... De, hogy? Mikor? Miért?

- Emlékszel még az újévi bulira? - kérdezte mire bólintottam. - Ott bemutattam a régi barátom Shopiet.

- Na ne! - vigyorogtam. - Vele?

- Ja. Daniellel körülbelül két hete szakíthattunk és hát Sophie miatt is.

- Akkor most fasírt van?

- Nincs. Jóban vagyunk. Azóta már voltunk közös buliban és egész jól elvoltunk. Shopieval is próbálnak kijönni... Már amennyire megy - vakargatta zavartan tarkóját.

- Hát sok boldogságot - tettem vállára kezem.

- Kösz haver. A te szerelmi háromszögedre vagy mire kitérve pedig. Jó lenne ha tisztáznád ezt magadban. Layla fontos része az életünknek... ezzel nem akarlak befolyásolni, de tölts egy kis időt Lay-el és gondold át. Mikor Yasminnel voltál mi hiányzott és mi hiányzott akkor mikor Laylával. 

- Ennek mi értelme?

- Majd rájössz - kacsintott - jó éjt - intett majd elment engem pedig magamra hagyott a kusza gondolataimmal. Miért zavar össze engem ennyire mindig ez az ember? Aztán pedig valahogy mindig igaza lesz és kiderül tényleg rá kell hallgatni. Az elején olyan zavaros, de kitisztul. Lehet ez lesz Ayeshával is?

- De hé! - kiáltottam utána, de már nem hallotta így a következő szavakat inkább már csak magamnak motyogtam. - Most akkor szeretem vagy nem?

Reggel még mindig ugyan olyan összevisszaság volt a fejemben, mint mikor lefeküdtem... Semmire nem jutottam. Érzek valamit Yasmin iránt, ami több mint barátság, de kevesebb, mint szerelem... Legalábbis azt hiszem. Aztán ugyan így vagyok Laylával is. De igaza van Liamnek Layla fontos kulcspontja az életünknek és kitudja mit csinálna ha valamelyikőnk is megsértené a női büszkeségét vagy bármi más. Minden esetre arra jutottam, hogy megfogadom Liam tanácsát és eltöltök egy kis időt Laylával. Hátha attól kitisztul a fejem. Viszont első lépésként elmegyek és lezuhanyozok ugyanis tegnap már arra sem volt erőm, hogy beálljak a víz alá. Feljöttem és egyből az ágyban kötöttem ki ruhástól. 

Törölközővel dörzsölve hajam egy másikkal pedig a csípőmön vonultam le szépen a konyhába. Nagy meglepetésemre reggelivel találtam szembe magam. Liam sokszor fogad be, de nagyon ritkán csinál nekem reggelit. Általában Danielle szokta ezt, de ő most nem lehet itt. Legalábbis nem hiszem, hogy Liam hármasba nyomná a két lánnyal. Az durva lenne. Nyugodt szívvel foglaltam helyet a pultnál és kezdtem el majszolni reggeli ínyencségem. Hát igen... Ez biztosan nem Liam műve ugyanis az ő palacsintája közel sincs ilyen jó... Idő közben feltűnt a ház ura is.

- Ó, látom megtaláltad a palacsintát.

- Még szép, hogy megtaláltam - mosolyogtam.

- Hát persze...

- Már nem azért, de te nem csinálsz ilyen palacsintákat, ha egyáltalán azokat annak lehet nevezni... Szóval ki alkotta ezeket?

- Sophie reggel beköszönt, mert úgy volt, hogy ma együtt leszünk mivel szabad nap, de hát inkább nem akart zavarni szóval összedobta a kaját és el is ment.

- Aranyos. De nyugodtan visszahívhatod mivel én ma Laylával szeretnék lenni.

- Hamarabb megfogadtad a tanácsom, mint gondoltam. Mi történt veled Zayn? - tette kezét vállamra.

- Csak tanulok a múltból és abból, hogy neked szinte, hangsúlyozom SZINTE mindig igazad van - tettem fel kezem a vállára.

- Jól teszed - vigyorgott önelégülten.

- Apropó - mutatta fel ujját. - Miért van a cuccaid között egy minimum 10 centis magas sarkú? - nézett furcsán.

- Basszus - csaptam a fejemre. - Az Yasminé...

- Mi a fenét keres nálad Yas cipője?

- Nálunk hagyta én meg kikaptam anyáék kezéből, hogy majd visszajuttatom, de így utólag átgondolva nem kellett volna.

- Minden esetre szép darab.

- Ha láttad volna Yasmin milyen szép volt benne és abban a ruhában - kalandoztak el gondolataim.

- Menthetetlen vagy - csóválta a fejét majd magamra hagyott.

- Ne mondj ilyeneket! Egyébként, köszi a kaját, de én most léptem. Majd estefelé jövök. Az is lehet, hogy csak pár cuccért ugrok be.

- Mi lesz itt - húzogatta a szemöldökét, amit egy szemforgatással díjaztam.

- Semmi rossz - kacsintottam majd elhagytam a házat.

Furcsa módon nem voltam annyira felpörögve és izgatott, mint régen mikor Lay felé tartottam. Befordultam a garázs elé és leállítottam a motort. Megérkeztem... Vettem egy mély levegőt majd kifújtam azt.

- Hajrá Malik! - biztattam magam miközben egy kisebbet ütöttem a kormányra. Végül is a barátnődhöz jöttél mi rossz történhetne? Semmi. Csodás lesz. Átéltek szép pillanatokat. Rájössz, hogy szerelmes vagy belé még mindig és minden újra Happy lesz. Igen ez fog történni. Az ajtóhoz lépve csengetnem se kellett már rögtön nyitották. Szóval hallotta, hogy megjöttem - gondoltam. Hirtelen vékony karok fonódtak nyakam köré. Egy pillanatra Yas törékeny kis teste jutott eszembe, de az elém táruló szőke hajzuhatag visszahozott a valóságba. Plusz Yasmin kisebb...

- Hiányoztál - motyogta nyakamba.

- Te is nekem - mondtam habár nem teljesen volt igaz. Kissé eltávolodtunk egymástól majd ajkaink összeértek. Nem fogott el az a mámoros érzés, mint régen, de úsztam az árral... Mégis egész idő alatt úgy éreztem másra van szükségem...

Fúú... hát jó hosszú idő után, de végre kiizzadtam ezt a részt is :$ Nem tudom mennyre érdekel titeket még a sztori meg mennyire nem, de itt van :D Remélem mindenki megvan vele elégedve ilyen hosszú idő után is :$

Minirigó xX