†Part 20†

*Külső szemszög*

Yasmin szemei hirtelen pattantak ki helyükről majd ugyan ezzel a lendülettel ült fel az ágyban és kezdte kétségbeesetten keresni szobájában ”elveszett” barátját.

- Zayn! Zayn! Zayn! Zayn hol vagy? – kezdte el szólítgatni a fiút és ebben a pillanatban nyílt az ajtó aztán becsapódott a rajta beszáguldó férfi mögött. Kétségbeesetten leült az ágy szélére majd nemrég még alvó lányunk sírva nyakába borult. – Úr isten! Zayn, Zayn, de jó, hogy itt vagy. Ha tudnád mennyire örülök neked. Tényleg te vagy az? Ugye nem csak képzelődöm? – sírt tovább és egyre jobban Zayn mellkasába fúrta arcát.

- Nyugodj meg nincs semmi baj. Itt vagyok, ne sírj – próbálta nyugtatni és hirtelen ötlettől vezérelve ölébe húzta a lányt és szorosan átölelte. Yasmint és Zaynt egyaránt melegség töltötte el attól, hogy ilyen fajta közelségbe kerültek. Egyiken se akartak elválni a másiktól pedig Zayn nagyon jól tudta, hogy nem lenne szabad ezt éreznie és csinálni…

- Azt hittem – szipogta a lány. – Azt hittem végleg eltűntél és soha nem térsz vissza. É-én tényleg azt hittem. Nem akartam, nem akartam rosszat mondani csak… Istenem Zayn, kérlek soha ne hagyj el. Könyörgöm. Ígérd meg, hogy mindig itt leszel.

- Megígérem. Nem lesz semmi baj. Itt vagyok neked – lehelt egy lágy puszit Yasmin fejére és továbbra is karjai közt tartva próbálta vigasztalni az összetört lányt. Fogalma sem volt, hogy mitől borult ki ennyire, de most ez nem is igazán érdekelte. Szeme előtt csak egy cél lebegett, mégpedig az, hogy karjaiban remegő lány minél hamarabb mosolyogjon.

***

- Egyébként miért jöttél? – kérdezte Ayesha mikor már kellő kép megnyugodott ahhoz, hogy beszélni tudjon.

- Ja! Csak gondoltam végre elkezdhetnénk az órákat – vakarta tarkóját zavartan mire Yasmin arcán egy kis csalódottság jelent meg hiszen legbelül fájt neki, hogy csupán az órák és nem miatta jött most ide. Viszont a fiú melyen tudta, hogy ez másképp van és legszívesebben két keze közé fogta volna a vele szemben ülő gyönyörű arcát és a szemébe mondta volna „A fenébe is hiányoztál!”, de nem tette, az mindent csak felkavart volna és ő ezt egyáltalán nem akarta. Tovább bonyolítani a helyzetet.

- Oh… már minden világos – eresztett meg egy csalódott mosolyt Yasmin. Ezután pár percig néma csend telepedett rájuk, de ez most másvolt, mint az eddigi köztük beállt csendek. Most mind a ketten nagyon kínosan érezték magukat. Végül valaki úgy döntött nem bírja tovább és meg kell törnie a kínos csendet.

- Képzeld – szólalt meg hirtelen Zayn mire a lány kíváncsian kapta felé eltévedt tekintetét. – Megfogadtam a tanácsod és lecseréltem a cigit Millky Way-re. Igaz, hogy még mindig eléggé intenzíven cigizek, de megpróbálom egyre gyakrabban lecserélni a csokira.

- Ohh, tényleg? Ennek örülök. De azért ne vidd túlzásba nehogy elhízz itt nekem a végén – válaszolta a hallgató majd mind a kettejükből jóleső nevetés tört fel. Azonban ez hamar alább maradt, mert tekintetük összeért és elbambultak egymás látványában. Yasmin volt, aki először elkapta tekintetét majd a padlót kezdte vizslatni. Ilyenkor az valahogy mindig jobb szórakozásnak bizonyul bármi másnál.

- Most is van nálam egy. Kérsz? – vette elő Zayn az említett csokit majd női társa felé nyújtotta az immáron kibontott édességet. Yasmin félénken, de azért elvette az egyik rudacskát.

- Köszönöm – eresztett meg egy őszinte mosolyt majd mind a ketten enni kezdték a finomságokat.

- Igazán nincs mit – viszonozta előző tettét Zayn. A fiú nagyon a lány tudtára szerette volna adni valahogy, hogy hiányzott neki, de fogalma sem volt arról ezt mégis mi képen tehetné meg, hogy ne hangozzon annyira furcsán. – Tudod… - kezdte. – Az elmúlt egy hétben… párszor nem bántam volna ha vele... – köszörülte meg a torkát – velünk vagy. Ha kimondja, hogy velem talán túl feltűnő lett volna ezért inkább gyorsan kijavította magát. Mihelyst ezt a lány meghallotta nagyot dobbant a szíve. Úgy tűnik kivette Zayn szavaiból a rejtett üzenetet. Úgy érezte valahogy neki is a fiú tudtára kell adnia, hogy mennyire egyedül érezte magát a társasága nélkül és, hogy igenis sokat gondolt rá.

- Ezt én is mondhatnám… Nélküled – köszörülte meg torkát ő is gyorsan. – Nélkületek elég unalmas.

Erre a tettére a fiú hangosan felnevetett majd Yasmin is társult hozzá.

- Jól van na, nem tehetek róla, hogy mind a kettőben e betű van – lökte meg a fiút játékosan.

- Nem is – nevetett tovább.

- Szemtelen vagy – kezdett el mű durcizni.                                            

- Ohh most megsértődtünk?

- Igen, képzeld el meg – dobott egy párnát a fiúhoz mire egy szórakoztató párnacsata vette kezdetét a két fiatal között.

- Áj, áj, áj, áj, áj – hadarta el gyorsan Zayn mire társa hirtelen leállt az ütögetéssel.

- Mi az? Feladod? – kérdezte egy győztes mosoly kíséretében.

- Egyáltalán nem. Csak tudod már rég megbeszéltük, hogy tanítjuk a másikat, de ehhez képest én még semmit nem tudok és te sem… szóval nem zongoráznánk? – biccentett a zongora felé Zayn.

- Ja, de –mondta Yasmin majd letette a párnát és a zongorához ült. Zayn csak nézte a lányt amint ezeket a mozdulatsorokat végzi és továbbra is az ágyon maradt. Yas megpaskolta maga mellett az ülést mire a fiú felállt és mellé ült. Újra nagyon közel kerültek egymáshoz és még ők is érezték, hogy izzik köztük a levegő. – Szerintem először tanuljunk meg eljátszani egy dalt és aztán… aztán meg úgy ténylegesen vagy nem tudom. Igazság szerint még sose tanítottam zongorázni senkit nem nagyon értek hozzá – vakargatta zavartan tarkóját.

- Figyelj, én nem akarok valami profi zongorista lenni. Nekem elég annyi, ha eltudok játszani pár dalt ami tetszik. Szóval ha azokat megtanítod, nekem az tökéletes lett – villantotta meg ezer wattos mosolyát az énekes.

- Hát, rendben. Mit szeretnél először megtanulni?

- A múltkor mikor elhoztuk a zongorát – kezdte mire Yasmin bólintott annak jeléül, hogy tudja miről beszél. -, megkértelek, hogy játssz valamit a zongorán. A z nagyon tetszett. Megtanulhatnánk azt először?

- Hát persze. Semmi akadálya – mosolygott a lány mire Zayn viszonozta azt. Yasmin félénken a fiú keze után nyúlt majd rátette a billentyűkre. Lassan felcsúsztatta saját kezét Zayn kezének tetejére és óvatosan elkezdte mozgatni az ujjait úgy, ahogy azt kellet ezzel előcsalva az első hangokat a zongorából. Zaynnek nagyon tetszett, hogy képes hangokat előcsalni e csodás hangszerből ám egyszer csak lecsúszott az ujja a megfelelő helyről. – Öm… Talán jobb lenne ha én eljátszanák belőle egy kis részletet te pedig megjegyeznéd.

Yasmin elkezdte játszani a dalt és lenyomott 5 billentyűt, amit tanítványa nagyjából meg is jegyzett. Zayn rájött, hogyha ő megakar tanulni zongorázni, akkor bizony rossz helyen kopogtat és jobban járna ha inkább felvenne egy igazi tanárt, de már nem is igazán a zongora foglalkoztatta hanem az, hogy Yasminnel több időt tölthessen úgy, hogy ne legyen feltűnő barátnőjének és erre a tanulás megfelelő indok volt. Zayn gyorsan lenyomta ugyan azokat a billentyűket, amit Yas pár másodperccel ezelőtt majd így szólt:

- Tudod nekem sokkal jobban tetszett mikro rajtam volt kezed – mondta a fiú majd bal kezével jobb kézfejére tette a lány kezét. Erre Yasmin csak zavartan elkezdett összevissza pislogni és kissé bele is pirult e kis gesztusba.

- De a másik módszer hatásosabb – kapta el a kezét.

- Nem érdekel. Nekem így jobb – rakta vissza.

- De úgy hamarabb megtanulod és az csak jó – vette el újra.

- Nem, baj így akarom –tette vissza mire a lány nagyot sóhajtott.

- Redben… ahogy akarod… - mondta majd elkezdték játszani a többi akkordot is. Így még nehezebben ment a tanulás, mint amúgy, de Zaynt ez nem zavarta sőt már Yasmint se. Mind a ketten kiélvezték, hogy egymás közelében lehetnek. Már vagy két órája szerencsétlenkedhettek, de Zayn még így is csak 40 másodpercet tudott megtanulni a dalból. Persze ebben az is közrejátszott, hogy közben elégszer megálltak csinálni valami mást. Az ágyon ültek épp törökülésben és beszélgettek minden féle dologról.

- Egyébként – kezdte a fiú. – Miről szól ez a dal, amit tanultunk? Mert az angol szavakat belőle megértettem, de ami koreaiul volt abból semmit – nevetett.

- Hát amint te is felfogtad arról is szót ejtenek, hogy van, amit helyesen csinálsz és van, amit nem meg eleshetsz, de aztán állj fel hiszem úgyis lesznek még szép mosolygós napok ezért sose csüggedj. Meg azért van benne egy kis szerelem, hogy épp szakítottál valakivel, de ne törj össze, mert okkal ment ki az életéből és ez vele is ugyanúgy megtörténhet. Meg, hogy nem mindig lehetsz az első olykor veszthetsz is, de ezzel semmi baj mert így van jól. Szóval ilyen inspiráló dal – mosolygott rá Yasmin a fiú pedig viszonozta azt.

- Ez azért elég jó. Gondolom néha eléggé feltudják dobni az embert.

- Hát igen.

Hirtelen felcsörrent Zayn telefonja és egyszerre kapták tekintetük a kis készülékre. Zayn felállt majd kezébe vette a telefont. Meglepődötten konstatálta, hogy anyukája keresi őt. Fogalma sem volt arról, hogy vajon miért keresheti mikor világosan megmondta mielőtt eljött otthonról, hogy Yasminékhez jön, aminek a szülei nagyon is örültek.

- Mit szeretnél anya? – kérdezte a fiú kissé unottan.

- Ne legyél már ennyire érdektelen – kuncogott édesanyja.

- Oké, csak mondjad már… - Zayn nagyon szerette a szüleit viszont olykor teljesen ki tudták őt borítani és ilyenkor őt se a legjobb kedvében kapták el. Most épp azt nem díjazza, hogy minek hívják ha tudják hol van és sietett volna lány társához.

- Szóval arra gondoltam, hogy ma átjöhetne a Kassar család vacsorára – mosolygott a telefonba.

- Felőlem. Végül is a hely az megvan.

- Redben akkor kérlek, hívd meg őket.

- Én? Miért pont én?

- Jó-jó akkor csak Ayeshát.

- Nem szereti ha így hívják.

- Oh… jó tudni. Nekem nem mondta.

- Mert a szülei nem szeretik a Yasmint csak ő később kiharcolta.

- Értem. De akkor elhívod őt? Én pedig beszélek a szüleivel.

- Igen, persze, de hányra?

- Szerintem egy óra múlva jöhettek is.

- Oké. Most leteszem. Szia, anya – mondta majd letette a telefont. Visszamente a szobába és az asztalra helyezte a kis készüléket. Az ágyhoz lépkedett majd leült rá, de most kicsit közelebb Yasminhez, mint azelőtt. – Anya volt az és meghívott titeket vacsorára. Ha minden igaz most beszél a szüleiddel.

- Rendben akkor gondolom készülnöm kell…

- Ja lehetséges, de így miért nem vagy jó? – mutatott rajta végig a fiú. – Ez nem valami puccos hely csak a szomszéd srác otthona.

- Tudod a szü… - kezdte volna Yasmin azonban az ajtü nyitódott és hűséges inasuk James lépett be rajta.

- Kisasszony az édesanyja üzeni, hogy kezdjen el készülődni az esti vacsorára ugyanis a Malik családnál fognak étkezni és örülne neki ha csinosan és nem valami itthoni göncbe menne – mondta pontosan azokat a szavakat mondata végén amit az anyukája is elhangoztatott pár pillanattal ezelőtt.

- Ezért – préselte össze Yasmin az ajkait a fiú felé fordulva. – Köszönöm James elmehet – mosolygott az inasra, aki ezekre a szavakra azon nyomban el is hagyta a szobát.

- A szüleid… – kezdte Zayn, de Yas megakadályozta saját szavaival.

- Furcsák? Parancsolgatósak? Kemények?

- Valahogy úgy.

- Tudom és néha kicsit elegem van belőle, de hát mit tehetnénk? – tárta szét lemondóan kezét mire a fiú csak félre húzta a száját. – Na én most megyek és lezuhanyozok. Te haza mész vagy… ? – sétált a szekrényéhez majd elkezdett valami ruha után kutatni, de reménytelenül így feladta.

- Maradok. Szerintem kimegyek a kertbe és szétnézek még úgyse figyeltem meg jobban.

- Rendben – mosolygott Yasmin majd a törölközőjével és köntösével együtt a fürdőszobába ment. Várt egy kis időt majd visszasietett a szobájába egy fehérnemű szettért.

Zayn egy ideje gyanútlanul mászkált a kertbe. Szemügyre vette a csodálatos rózsabokrokat és a többi virágot. Elégedetten konstatálta, hogy a Kassar család kertje nagyon is szép és gondozott. Minden kis centimétere egy csoda volt. Még a medence is. Ó az a medence. Zayn teljesen emlékszik azokra a pillanatokra mit Yasminnel töltött ott még első alkalommal mikro a banda itt volt. Ahogy pillecukrot ettek, ahogy elkezdték kergetni egymást majd a vízbe kötöttek ki, és ahogy a kelleténél jóval közelebb kerültek egymáshoz. Zaynnek sose esett még olyan jól egy pillecukor, mint az, az utolsó falat. Ez lehetett Yasmin közelsége miatt is és mert a lány elől kobozta el. Zayn a bokor rengetegben felfedezte a vékony kis ösvényt amin Yasmin oly sokszor áthaladt már. A fiú kíváncsi énje előtört majd megindult a szűk úton. Mikor a végére ért szembetalálta magát a növényekkel belepett fallal. Elkezdett tapogatózni majd megérezte a kis fémlapot. Elsöpörte a gazt és a feliratot kezdte vizsgálni.

- The Secret Garden – suttogta miközben végigsimított a feliraton. Épp kezdte volna jobban szemügyre venni ám ekkor egy hang félbeszakította.

- Mr. Malik – hallotta meg James hangját mire gyorsan elindult visszafelé.

- Öhm… igen? – kérdezte zavartan.

- Mrs. Kassar kérdezi, hogy óhajtasz-e valamit inni vagy bármi más?

- Nem. Köszönöm – mondta a fiú mire az inas hátat fordított és megindult. – Vagy is! – szólt utána. – Kaphatnék egy fogót? – kérdezte mire James értetlenül nézett rá. Nem tudta elképzelni miért kérhet az úrfi ilyen szokatlan dolgot.

- P-persze – válaszolta zavartan majd a kisház felé vette az irányt és elővette a kért tárgyat majd Zayn kezébe adta.

- Köszönöm. Lehetne róla szó, hogy ezt ne nagyon hangoztassa?

- Természetesen – bólintott James majd elhagyta az udvart. Zayn gyorsan visszament a falhoz és elkezdte leszedni a fémlapocskát. Már a második tartót szedte le, épp amikor eszébe jutott Yasmin. Gyorsan letette a fogót és visszasietett a lányhoz, aki egy köntösben állt a szekrénye előtt és ruhát keresett.

- Segítsek? – kérdezte Zayn mikor belépett a szobába.

- Biztos? – kérdezett vissza a lány mire Zayn bólintott egyet. Yas elállt a szekrénytől és nézte amint a fiú elkezd egy ruhadarab után kutatni. Végül egy fehér néhány helyen horgolt, pántos kis ruhán akadt meg a keze.

- Tessék – nyomta a lány kezébe.

- Zayn… ez túl rövid – adta vissza a lány miután jobban szemügyre vette.

- Dehogyis – nyomta vissza kezébe.

- De igen – került át újra a fiú kezébe eme csodás ruhadarab.

- Nem – adta vissza. A lány épp szólásra nyitotta volna száját, de Zayn megállította. – Csak vedd fel és meglátjuk – ajánlotta fel Zayn. Yasmin vonakodva, de belement és a fürdőszoba felé vette az irányt. Pár perc múlva a fehér ruhával testén tért vissza. – Gyönyörű.

- Túl rövid – húzta lentebb a ruhácskát.

- Nem igaz.

- És sokat mutat…

- Aj, Yas ne légy már ennyire begyepesedett – forgatta a szemét Zayn.

- Nem is vagyok az! – tiltakozott a lány. – Nem tehetek róla, hogy arra neveltek normálisan öltözködjek…

- Ez is normális.

- De, nem nekem. Levehetem? – kérdezte félénken Yasmin.

- Nem – vágta rá a fiú azonnal.

- Akkor legalább egy zakót had vegyek fel hozzá. Légy szíves – nézett kérlelően barátjára mire az belement. Yas végül egy halványabb rózsaszín zakót választott ki hozzá és így már nem is tűnt annyira borzalmasnak. – Na máris jobb – jelent meg egy elégedett mosoly az arcán.

- Jó, végül is így is nagyon csinos és Yasminesebb – mosolygott Zayn is.

- Pontosan – ütött gyengéden a fiú orrára, ami mind a kettőjüket meglepte kicsit.

- Ez mi volt?

- Nem tudom –rázta fejét az elkövető majd mindkettőjükből kitört a nevetés.

*Yasmin szemszöge*

Még nagyjából rendbe szedtem magam ez idő alatt Zayn pedig nézte a Tv-t. Nagyon jó volt vele ez a kis délután. A napom már-már tökéletes lenne ha nem lett volna az a szörnyű álom… Soha többet nem akarok ilyet álmodni és soha többet nem fogok meggondolatlanul beszélni. Zayn egy ajándék az életembe és úgy néz ki sokkal szebbé és jobbá teszi. A nappaliba vonultunk be épp, hogy elinduljunk, amikor is apa és anya jobban szemügyre vett.

- Ayesha Yasmin Kassar! Mégis mi ez a rövid ruha?! – kérdezte apám csípőre tett kézzel.

- Hát… - hajtottam le a fejem.

- Nem gondolod, hogy egy vacsorára és amúgy is ez talán kicsit túl kihívó? – kérdezte anyám.

- Mr. és Mrs. Kassar szerintem ez egyáltalán nem közönséges, kihívó vagy akármi. Sőt egészen csinos – nézett rajtam végig Zayn mire kissé elpirultam. Ekkor gondolom anyáék minden kétsége elszállt ugyanis ha Zaynnek aki a férjjelölt tetszik amit lát és megengedi akkor nekik semmi beleszólásuk.

- Oh, hát akkor semmi probléma – legyintett anyám. – Menjünk is – mondta majd elindultak a kocsihoz. Zayn és én gyorsan magunkra kaptuk a cipőnket. Én, mint általában most is egy elég magas sarkú cipőt vettem fel ami most rózsaszínben pompázott.

- Így annyival magasabb vagy – mondta Zayn miután már-már egy szintbe kerültünk.

- Tudom. Pont ez a lényeg.

- Jobban bírom ha alacsonyan vagy.

- Miért? – húztam fel a szemöldököm.

- Mert akkor te vagy az én kicsi Yasminem – borzolta össze a hajam mire szúrós tekintettel néztem rá.

- Hé! – igazgattam meg majd elindultunk kifelé.

- Nem sétálhatnánk? – fordult felém Zayn.

- De, persze – mosolyogtam rá. Anyáékat tájékoztattuk arról, hogy mi sétálni fogunk Zaynék házáig ők pedig beleegyeztek majd elhajtottak. Nem igazán tudtam, hogy Zayn miért akar velem sétálni mikor egész úton egy szót se szóltunk a másikhoz inkább élveztük a kellemes csendet és szorosan(?) mentünk egymás mellett. Mikor odaértünk az otthonukhoz Zayn felment szólni a lányoknak én pedig leültem a nappaliba anyáékhoz és a szüleihez.

- Úgy érzem jól haladtok Zaynnel – mosolygott rám az anyukája.

- Már lassan több időt tölt veled, mint Laylával – folytatta Yaser.

- Oh, ezt jó hallani – mosolyogtam. Igazából ennek valahol egyáltalán nem örültem, nem akarok kapcsolatromboló lenni még mindig, viszont egy részem majd meghalt az örömtől, hogy ezt hallom.

- Szerintem nemsokára megtörténhet az esküvő – mondta Patricia.

- Az igazán jó lenne – hallhatóan tetszett anyának az ötlet.

- Szerintem még várnunk kéne ezzel – böktem ki. – Nem valami jó, dolog ez a kényszerházasság… Plusz nekem nagyon furcsa, hogy Zayn egyszer se ejtette szóvá ezt a dolgot…

- Annak oka van – mondta apám.

- Mégis micsoda? – értetlenkedtem.

- Zayn még nem tudja, hogy ez kényszerházasság lesz…

- Mi?! Ki fog borulni, de nagyon ha ezt megtudja… - mondtam.

- Nem, fontos neki ezt megtudnia – mondta anyám.

- Igen, mi egyébként se terveztük, hogy elmondjuk neki csak ha nem mennek simán a dolgok… - mondta Yaser.

- El kell, hogy szomorítsalak benneteket – jelent meg Zayn az ajtóban mire mindenki arcára döbbenet ült ki. Zayn elkeseredett és megvető pillantásai láttán pedig könnyek gyűltek a szememben – Már mindent tudok, és egyáltalán nem támogatom az ötletet! Egyáltalán kinek a fejéből pattant ki ez az agyament ötlet? Ilyen hülyeséget manapság kényszerházasság, pöf… kiejteni is undorító, nem még megtenni és pont nektek! – nézett a szüleire. – Yas belőled se néztem volna ki! Nagyot csalódtam bennetek! Oh, és csak úgy mondom, nem fogok bele menni! Én szeretem Laylát – mondta ki a szavakat, amik tőrként érték a szívemet. –, és szeretni is fogom akármit tesztek. Nem lesz semmiféle házasság! Oh és Yasmin nyugodtan visszamehettek Pakisztánba ugyanis itt már nincs több dolgotok és őszintén szóval nem is látlak szívesen – köpte oda a szavakat és mintha egy könny csillant volna fel a szemében, de ebben nem vagyok biztos ugyanis a szobájába rohant majd becsapta az ajtót maga után. Észre se vettem, de egész idő alatt ott ált a három lány is. A két kicsi értetlen arccal és megszeppenve állt Doniya pedig egy sajnálomot tátogott el ugyanis később jött a testvérei után és ez nagy bajt okozott.

- Mit ülsz ott?! – förmedt rám anyám kétségbeesetten mire összerezzentem. – Menj már utána!

- Nem hallottad?! – álltam fel majd életemben és csak ez alatt a nap alatt ma már másodjára kiabáltam anyámmal. – Látni sem akar! Mi a fenéért kellett idehozni?! Miért teszitek tönkre az életemet?! Ez most nektek mire volt jó?! Utállak titeket! – szökött ki a számon mire anyám felpofozott.

- Ayesha most azonnal menj utána és miután ezt elintézted gondolkozz el azon, amit most mondtál megértetted?! – szűrte ki apám a fogai között mire aprót bólintottam és felsiettem Zayn szobájához. Talán tényleg túlzásba vittem, amit mondtam… Holnap bocsánatot kérek. Felkelek és az lesz az első dolgom. Erőt vettem magamon majd óvatosan bekopogtam az ajtón, de nem jött válasz így hát életemben először bunkó voltam és engedély nélkül bementem.

- Mit akarsz? – fordult felém idegesen. Még sose beszélt ennyire ellenségesen velem… Nem szeretem ezt.

- Mit? Mit? Most én miért vagyok rossz? Ha? Egy normális indokot mondj!

- Talán azért mert belementél ebbe? Vagy, mert eltitkoltad?

- Szerinted én eltitkoltam? Ki gondolta volna, hogy te nem tudod? Nekem már egész pici koromban elmondták és egész életemben erre neveltek! Szerinted anyáék miért mentek bele abba, hogy ebbe a ruhába jöjjek? Mert te az állítólagos jövendőbelim megengedte. Azt hittem tudod és én csak most tudtam meg, hogy ez nem így van!

- Hogy mehettél bele? Azért annyi eszed csak van, hogy egy ilyet nem teszel meg! Ja és azt is, hogy gondoltad, hogy elválasztasz Laylától? Nem vagy normális! Teljesen megőrültél?!

- Igen! Képzeld meg! Meg, mert 3 éves korom óta minden mozdulatom úgy teszem meg, hogy a szüleimnek megfeleljek és tökéletes feleség legyek számodra! – böktem felé – Mindvégig egyedül két ilyen szülővel! Fel tudod ezt fogni? Habár neked nyilvánvalóan ezt nehéz elképzelned mivel egy szerető családod van testvérekkel, nekem csak James volt és még most is csak ő van! Ohh aztán Laylát nem is említettem és rajta kívül kitudja mennyi lánnyal voltál már együtt. Barátnőd van megtapasztaltál már szinte mindent és én? Egyetlen egy fiú barátom sem volt előtted… Emlékszel, mikor először voltam itt és a fiúk meg akartak ölelni és puszilni én pedig rád néztem?– kezdtek el lefolyni a könnyek az arcomon, Zayn csak bólintott – Az engedélyedre vártam, ugyanis én nem létesíthetek testi kapcsolatot a fiúkkal a te engedélyed nélkül. Ezt anya már nagyon rég a fejembe véste. Majdnem mindenhez a te engedélyed és beleegyezésed kellett volna, de te nem voltál sehol! Az egész eddigi életem tőled függött te pedig ezt figyelembe se veszed. Fáj… fáj, hogy neked bejött minden, élet, család, barátok, barátnő  – kezdtek el folyni a könnyeim –  És igen, itt vagyok 20 évesen és még az első csókomon se vagyok túl és az első puszimat is tőled kaptam érted?! Tőled, aki azt akarja, hogy tűnjek el és mást szeret!

- Most azon az első csókon vagy fennakadva? – nevetett fel gúnyosan mire nekem összeszorult a szívem. – De tudod mit? Itt a csókod – indult meg felém rohamos tempóban majd a falnak nyomott és ajkait erőszakosan az enyémekre nyomta. Most mondhatnám azt, hogy élveztem, de ez egyáltalán nem így volt… Amilyen gyorsan csak tudtam eltoltam magamtól majd kirohantam a szobájából, le a lépcsőn. Csak szaladtam és szaladtam, míg el nem értem a házunkat. Néha már majdnem felestem a lábamban plusz így cipő nélkül nem volt valami kellemes… Mikor beértem sírva az íróasztalomhoz ültem majd lesöpörtem róla mindent. Ideges, csalódott, szomorú és megalázott voltam. Igen Zayn egyértelműen megalázott ezzel a tettével. Miért csinálta ezt? Egyáltalán nem érdemeltem ezt meg… Akkor legalább lökött volna ki a szobából, de ez. Megcsókol ráadásul durván, úgyhogy barátnője van és szereti. Teljesen más érzés volt ez, mint a múltkori kis puszi. Akkor Zaynt is más szándékok vezettek érzem… Csak egy ceruza és a befejezetlen sellő rajzom maradt az asztalomon, elkezdtem rajzolni neki a kisírt szemeket és a boldogtalan arcot. Már-már átszúrtam a papírt annyira nyomtam rá a ceruzámat. Mikor végeztem ellepték a könnyeim a kis papírt. Felálltam és a titkos kert felé igyekeztem azonban félúton a földre estem majd tovább zokogtam…

Életemben most először írtam külső szemszögből szóval elég gyatra lett. Kérlek ezt nézzétek el nekem. Egyébként ez a rész értelmezhető úgymond évadzárónak. Szeptembertől a blogot szüneteltetni fogom. Ez azt jelenti, hogy egy ideig nem lesz új rész. Sajnálom! De új iskolába megyek ráadásul kolis leszek és nem igen lesz időm arra, hogy írjak. Remélem megértitek :)

Minirigó xX