†Part 20†

*Külső szemszög*

Yasmin szemei hirtelen pattantak ki helyükről majd ugyan ezzel a lendülettel ült fel az ágyban és kezdte kétségbeesetten keresni szobájában ”elveszett” barátját.

- Zayn! Zayn! Zayn! Zayn hol vagy? – kezdte el szólítgatni a fiút és ebben a pillanatban nyílt az ajtó aztán becsapódott a rajta beszáguldó férfi mögött. Kétségbeesetten leült az ágy szélére majd nemrég még alvó lányunk sírva nyakába borult. – Úr isten! Zayn, Zayn, de jó, hogy itt vagy. Ha tudnád mennyire örülök neked. Tényleg te vagy az? Ugye nem csak képzelődöm? – sírt tovább és egyre jobban Zayn mellkasába fúrta arcát.

- Nyugodj meg nincs semmi baj. Itt vagyok, ne sírj – próbálta nyugtatni és hirtelen ötlettől vezérelve ölébe húzta a lányt és szorosan átölelte. Yasmint és Zaynt egyaránt melegség töltötte el attól, hogy ilyen fajta közelségbe kerültek. Egyiken se akartak elválni a másiktól pedig Zayn nagyon jól tudta, hogy nem lenne szabad ezt éreznie és csinálni…

- Azt hittem – szipogta a lány. – Azt hittem végleg eltűntél és soha nem térsz vissza. É-én tényleg azt hittem. Nem akartam, nem akartam rosszat mondani csak… Istenem Zayn, kérlek soha ne hagyj el. Könyörgöm. Ígérd meg, hogy mindig itt leszel.

- Megígérem. Nem lesz semmi baj. Itt vagyok neked – lehelt egy lágy puszit Yasmin fejére és továbbra is karjai közt tartva próbálta vigasztalni az összetört lányt. Fogalma sem volt, hogy mitől borult ki ennyire, de most ez nem is igazán érdekelte. Szeme előtt csak egy cél lebegett, mégpedig az, hogy karjaiban remegő lány minél hamarabb mosolyogjon.

***

- Egyébként miért jöttél? – kérdezte Ayesha mikor már kellő kép megnyugodott ahhoz, hogy beszélni tudjon.

- Ja! Csak gondoltam végre elkezdhetnénk az órákat – vakarta tarkóját zavartan mire Yasmin arcán egy kis csalódottság jelent meg hiszen legbelül fájt neki, hogy csupán az órák és nem miatta jött most ide. Viszont a fiú melyen tudta, hogy ez másképp van és legszívesebben két keze közé fogta volna a vele szemben ülő gyönyörű arcát és a szemébe mondta volna „A fenébe is hiányoztál!”, de nem tette, az mindent csak felkavart volna és ő ezt egyáltalán nem akarta. Tovább bonyolítani a helyzetet.

- Oh… már minden világos – eresztett meg egy csalódott mosolyt Yasmin. Ezután pár percig néma csend telepedett rájuk, de ez most másvolt, mint az eddigi köztük beállt csendek. Most mind a ketten nagyon kínosan érezték magukat. Végül valaki úgy döntött nem bírja tovább és meg kell törnie a kínos csendet.

- Képzeld – szólalt meg hirtelen Zayn mire a lány kíváncsian kapta felé eltévedt tekintetét. – Megfogadtam a tanácsod és lecseréltem a cigit Millky Way-re. Igaz, hogy még mindig eléggé intenzíven cigizek, de megpróbálom egyre gyakrabban lecserélni a csokira.

- Ohh, tényleg? Ennek örülök. De azért ne vidd túlzásba nehogy elhízz itt nekem a végén – válaszolta a hallgató majd mind a kettejükből jóleső nevetés tört fel. Azonban ez hamar alább maradt, mert tekintetük összeért és elbambultak egymás látványában. Yasmin volt, aki először elkapta tekintetét majd a padlót kezdte vizslatni. Ilyenkor az valahogy mindig jobb szórakozásnak bizonyul bármi másnál.

- Most is van nálam egy. Kérsz? – vette elő Zayn az említett csokit majd női társa felé nyújtotta az immáron kibontott édességet. Yasmin félénken, de azért elvette az egyik rudacskát.

- Köszönöm – eresztett meg egy őszinte mosolyt majd mind a ketten enni kezdték a finomságokat.

- Igazán nincs mit – viszonozta előző tettét Zayn. A fiú nagyon a lány tudtára szerette volna adni valahogy, hogy hiányzott neki, de fogalma sem volt arról ezt mégis mi képen tehetné meg, hogy ne hangozzon annyira furcsán. – Tudod… - kezdte. – Az elmúlt egy hétben… párszor nem bántam volna ha vele... – köszörülte meg a torkát – velünk vagy. Ha kimondja, hogy velem talán túl feltűnő lett volna ezért inkább gyorsan kijavította magát. Mihelyst ezt a lány meghallotta nagyot dobbant a szíve. Úgy tűnik kivette Zayn szavaiból a rejtett üzenetet. Úgy érezte valahogy neki is a fiú tudtára kell adnia, hogy mennyire egyedül érezte magát a társasága nélkül és, hogy igenis sokat gondolt rá.

- Ezt én is mondhatnám… Nélküled – köszörülte meg torkát ő is gyorsan. – Nélkületek elég unalmas.

Erre a tettére a fiú hangosan felnevetett majd Yasmin is társult hozzá.

- Jól van na, nem tehetek róla, hogy mind a kettőben e betű van – lökte meg a fiút játékosan.

- Nem is – nevetett tovább.

- Szemtelen vagy – kezdett el mű durcizni.                                            

- Ohh most megsértődtünk?

- Igen, képzeld el meg – dobott egy párnát a fiúhoz mire egy szórakoztató párnacsata vette kezdetét a két fiatal között.

- Áj, áj, áj, áj, áj – hadarta el gyorsan Zayn mire társa hirtelen leállt az ütögetéssel.

- Mi az? Feladod? – kérdezte egy győztes mosoly kíséretében.

- Egyáltalán nem. Csak tudod már rég megbeszéltük, hogy tanítjuk a másikat, de ehhez képest én még semmit nem tudok és te sem… szóval nem zongoráznánk? – biccentett a zongora felé Zayn.

- Ja, de –mondta Yasmin majd letette a párnát és a zongorához ült. Zayn csak nézte a lányt amint ezeket a mozdulatsorokat végzi és továbbra is az ágyon maradt. Yas megpaskolta maga mellett az ülést mire a fiú felállt és mellé ült. Újra nagyon közel kerültek egymáshoz és még ők is érezték, hogy izzik köztük a levegő. – Szerintem először tanuljunk meg eljátszani egy dalt és aztán… aztán meg úgy ténylegesen vagy nem tudom. Igazság szerint még sose tanítottam zongorázni senkit nem nagyon értek hozzá – vakargatta zavartan tarkóját.

- Figyelj, én nem akarok valami profi zongorista lenni. Nekem elég annyi, ha eltudok játszani pár dalt ami tetszik. Szóval ha azokat megtanítod, nekem az tökéletes lett – villantotta meg ezer wattos mosolyát az énekes.

- Hát, rendben. Mit szeretnél először megtanulni?

- A múltkor mikor elhoztuk a zongorát – kezdte mire Yasmin bólintott annak jeléül, hogy tudja miről beszél. -, megkértelek, hogy játssz valamit a zongorán. A z nagyon tetszett. Megtanulhatnánk azt először?

- Hát persze. Semmi akadálya – mosolygott a lány mire Zayn viszonozta azt. Yasmin félénken a fiú keze után nyúlt majd rátette a billentyűkre. Lassan felcsúsztatta saját kezét Zayn kezének tetejére és óvatosan elkezdte mozgatni az ujjait úgy, ahogy azt kellet ezzel előcsalva az első hangokat a zongorából. Zaynnek nagyon tetszett, hogy képes hangokat előcsalni e csodás hangszerből ám egyszer csak lecsúszott az ujja a megfelelő helyről. – Öm… Talán jobb lenne ha én eljátszanák belőle egy kis részletet te pedig megjegyeznéd.

Yasmin elkezdte játszani a dalt és lenyomott 5 billentyűt, amit tanítványa nagyjából meg is jegyzett. Zayn rájött, hogyha ő megakar tanulni zongorázni, akkor bizony rossz helyen kopogtat és jobban járna ha inkább felvenne egy igazi tanárt, de már nem is igazán a zongora foglalkoztatta hanem az, hogy Yasminnel több időt tölthessen úgy, hogy ne legyen feltűnő barátnőjének és erre a tanulás megfelelő indok volt. Zayn gyorsan lenyomta ugyan azokat a billentyűket, amit Yas pár másodperccel ezelőtt majd így szólt:

- Tudod nekem sokkal jobban tetszett mikro rajtam volt kezed – mondta a fiú majd bal kezével jobb kézfejére tette a lány kezét. Erre Yasmin csak zavartan elkezdett összevissza pislogni és kissé bele is pirult e kis gesztusba.

- De a másik módszer hatásosabb – kapta el a kezét.

- Nem érdekel. Nekem így jobb – rakta vissza.

- De úgy hamarabb megtanulod és az csak jó – vette el újra.

- Nem, baj így akarom –tette vissza mire a lány nagyot sóhajtott.

- Redben… ahogy akarod… - mondta majd elkezdték játszani a többi akkordot is. Így még nehezebben ment a tanulás, mint amúgy, de Zaynt ez nem zavarta sőt már Yasmint se. Mind a ketten kiélvezték, hogy egymás közelében lehetnek. Már vagy két órája szerencsétlenkedhettek, de Zayn még így is csak 40 másodpercet tudott megtanulni a dalból. Persze ebben az is közrejátszott, hogy közben elégszer megálltak csinálni valami mást. Az ágyon ültek épp törökülésben és beszélgettek minden féle dologról.

- Egyébként – kezdte a fiú. – Miről szól ez a dal, amit tanultunk? Mert az angol szavakat belőle megértettem, de ami koreaiul volt abból semmit – nevetett.

- Hát amint te is felfogtad arról is szót ejtenek, hogy van, amit helyesen csinálsz és van, amit nem meg eleshetsz, de aztán állj fel hiszem úgyis lesznek még szép mosolygós napok ezért sose csüggedj. Meg azért van benne egy kis szerelem, hogy épp szakítottál valakivel, de ne törj össze, mert okkal ment ki az életéből és ez vele is ugyanúgy megtörténhet. Meg, hogy nem mindig lehetsz az első olykor veszthetsz is, de ezzel semmi baj mert így van jól. Szóval ilyen inspiráló dal – mosolygott rá Yasmin a fiú pedig viszonozta azt.

- Ez azért elég jó. Gondolom néha eléggé feltudják dobni az embert.

- Hát igen.

Hirtelen felcsörrent Zayn telefonja és egyszerre kapták tekintetük a kis készülékre. Zayn felállt majd kezébe vette a telefont. Meglepődötten konstatálta, hogy anyukája keresi őt. Fogalma sem volt arról, hogy vajon miért keresheti mikor világosan megmondta mielőtt eljött otthonról, hogy Yasminékhez jön, aminek a szülei nagyon is örültek.

- Mit szeretnél anya? – kérdezte a fiú kissé unottan.

- Ne legyél már ennyire érdektelen – kuncogott édesanyja.

- Oké, csak mondjad már… - Zayn nagyon szerette a szüleit viszont olykor teljesen ki tudták őt borítani és ilyenkor őt se a legjobb kedvében kapták el. Most épp azt nem díjazza, hogy minek hívják ha tudják hol van és sietett volna lány társához.

- Szóval arra gondoltam, hogy ma átjöhetne a Kassar család vacsorára – mosolygott a telefonba.

- Felőlem. Végül is a hely az megvan.

- Redben akkor kérlek, hívd meg őket.

- Én? Miért pont én?

- Jó-jó akkor csak Ayeshát.

- Nem szereti ha így hívják.

- Oh… jó tudni. Nekem nem mondta.

- Mert a szülei nem szeretik a Yasmint csak ő később kiharcolta.

- Értem. De akkor elhívod őt? Én pedig beszélek a szüleivel.

- Igen, persze, de hányra?

- Szerintem egy óra múlva jöhettek is.

- Oké. Most leteszem. Szia, anya – mondta majd letette a telefont. Visszamente a szobába és az asztalra helyezte a kis készüléket. Az ágyhoz lépkedett majd leült rá, de most kicsit közelebb Yasminhez, mint azelőtt. – Anya volt az és meghívott titeket vacsorára. Ha minden igaz most beszél a szüleiddel.

- Rendben akkor gondolom készülnöm kell…

- Ja lehetséges, de így miért nem vagy jó? – mutatott rajta végig a fiú. – Ez nem valami puccos hely csak a szomszéd srác otthona.

- Tudod a szü… - kezdte volna Yasmin azonban az ajtü nyitódott és hűséges inasuk James lépett be rajta.

- Kisasszony az édesanyja üzeni, hogy kezdjen el készülődni az esti vacsorára ugyanis a Malik családnál fognak étkezni és örülne neki ha csinosan és nem valami itthoni göncbe menne – mondta pontosan azokat a szavakat mondata végén amit az anyukája is elhangoztatott pár pillanattal ezelőtt.

- Ezért – préselte össze Yasmin az ajkait a fiú felé fordulva. – Köszönöm James elmehet – mosolygott az inasra, aki ezekre a szavakra azon nyomban el is hagyta a szobát.

- A szüleid… – kezdte Zayn, de Yas megakadályozta saját szavaival.

- Furcsák? Parancsolgatósak? Kemények?

- Valahogy úgy.

- Tudom és néha kicsit elegem van belőle, de hát mit tehetnénk? – tárta szét lemondóan kezét mire a fiú csak félre húzta a száját. – Na én most megyek és lezuhanyozok. Te haza mész vagy… ? – sétált a szekrényéhez majd elkezdett valami ruha után kutatni, de reménytelenül így feladta.

- Maradok. Szerintem kimegyek a kertbe és szétnézek még úgyse figyeltem meg jobban.

- Rendben – mosolygott Yasmin majd a törölközőjével és köntösével együtt a fürdőszobába ment. Várt egy kis időt majd visszasietett a szobájába egy fehérnemű szettért.

Zayn egy ideje gyanútlanul mászkált a kertbe. Szemügyre vette a csodálatos rózsabokrokat és a többi virágot. Elégedetten konstatálta, hogy a Kassar család kertje nagyon is szép és gondozott. Minden kis centimétere egy csoda volt. Még a medence is. Ó az a medence. Zayn teljesen emlékszik azokra a pillanatokra mit Yasminnel töltött ott még első alkalommal mikro a banda itt volt. Ahogy pillecukrot ettek, ahogy elkezdték kergetni egymást majd a vízbe kötöttek ki, és ahogy a kelleténél jóval közelebb kerültek egymáshoz. Zaynnek sose esett még olyan jól egy pillecukor, mint az, az utolsó falat. Ez lehetett Yasmin közelsége miatt is és mert a lány elől kobozta el. Zayn a bokor rengetegben felfedezte a vékony kis ösvényt amin Yasmin oly sokszor áthaladt már. A fiú kíváncsi énje előtört majd megindult a szűk úton. Mikor a végére ért szembetalálta magát a növényekkel belepett fallal. Elkezdett tapogatózni majd megérezte a kis fémlapot. Elsöpörte a gazt és a feliratot kezdte vizsgálni.

- The Secret Garden – suttogta miközben végigsimított a feliraton. Épp kezdte volna jobban szemügyre venni ám ekkor egy hang félbeszakította.

- Mr. Malik – hallotta meg James hangját mire gyorsan elindult visszafelé.

- Öhm… igen? – kérdezte zavartan.

- Mrs. Kassar kérdezi, hogy óhajtasz-e valamit inni vagy bármi más?

- Nem. Köszönöm – mondta a fiú mire az inas hátat fordított és megindult. – Vagy is! – szólt utána. – Kaphatnék egy fogót? – kérdezte mire James értetlenül nézett rá. Nem tudta elképzelni miért kérhet az úrfi ilyen szokatlan dolgot.

- P-persze – válaszolta zavartan majd a kisház felé vette az irányt és elővette a kért tárgyat majd Zayn kezébe adta.

- Köszönöm. Lehetne róla szó, hogy ezt ne nagyon hangoztassa?

- Természetesen – bólintott James majd elhagyta az udvart. Zayn gyorsan visszament a falhoz és elkezdte leszedni a fémlapocskát. Már a második tartót szedte le, épp amikor eszébe jutott Yasmin. Gyorsan letette a fogót és visszasietett a lányhoz, aki egy köntösben állt a szekrénye előtt és ruhát keresett.

- Segítsek? – kérdezte Zayn mikor belépett a szobába.

- Biztos? – kérdezett vissza a lány mire Zayn bólintott egyet. Yas elállt a szekrénytől és nézte amint a fiú elkezd egy ruhadarab után kutatni. Végül egy fehér néhány helyen horgolt, pántos kis ruhán akadt meg a keze.

- Tessék – nyomta a lány kezébe.

- Zayn… ez túl rövid – adta vissza a lány miután jobban szemügyre vette.

- Dehogyis – nyomta vissza kezébe.

- De igen – került át újra a fiú kezébe eme csodás ruhadarab.

- Nem – adta vissza. A lány épp szólásra nyitotta volna száját, de Zayn megállította. – Csak vedd fel és meglátjuk – ajánlotta fel Zayn. Yasmin vonakodva, de belement és a fürdőszoba felé vette az irányt. Pár perc múlva a fehér ruhával testén tért vissza. – Gyönyörű.

- Túl rövid – húzta lentebb a ruhácskát.

- Nem igaz.

- És sokat mutat…

- Aj, Yas ne légy már ennyire begyepesedett – forgatta a szemét Zayn.

- Nem is vagyok az! – tiltakozott a lány. – Nem tehetek róla, hogy arra neveltek normálisan öltözködjek…

- Ez is normális.

- De, nem nekem. Levehetem? – kérdezte félénken Yasmin.

- Nem – vágta rá a fiú azonnal.

- Akkor legalább egy zakót had vegyek fel hozzá. Légy szíves – nézett kérlelően barátjára mire az belement. Yas végül egy halványabb rózsaszín zakót választott ki hozzá és így már nem is tűnt annyira borzalmasnak. – Na máris jobb – jelent meg egy elégedett mosoly az arcán.

- Jó, végül is így is nagyon csinos és Yasminesebb – mosolygott Zayn is.

- Pontosan – ütött gyengéden a fiú orrára, ami mind a kettőjüket meglepte kicsit.

- Ez mi volt?

- Nem tudom –rázta fejét az elkövető majd mindkettőjükből kitört a nevetés.

*Yasmin szemszöge*

Még nagyjából rendbe szedtem magam ez idő alatt Zayn pedig nézte a Tv-t. Nagyon jó volt vele ez a kis délután. A napom már-már tökéletes lenne ha nem lett volna az a szörnyű álom… Soha többet nem akarok ilyet álmodni és soha többet nem fogok meggondolatlanul beszélni. Zayn egy ajándék az életembe és úgy néz ki sokkal szebbé és jobbá teszi. A nappaliba vonultunk be épp, hogy elinduljunk, amikor is apa és anya jobban szemügyre vett.

- Ayesha Yasmin Kassar! Mégis mi ez a rövid ruha?! – kérdezte apám csípőre tett kézzel.

- Hát… - hajtottam le a fejem.

- Nem gondolod, hogy egy vacsorára és amúgy is ez talán kicsit túl kihívó? – kérdezte anyám.

- Mr. és Mrs. Kassar szerintem ez egyáltalán nem közönséges, kihívó vagy akármi. Sőt egészen csinos – nézett rajtam végig Zayn mire kissé elpirultam. Ekkor gondolom anyáék minden kétsége elszállt ugyanis ha Zaynnek aki a férjjelölt tetszik amit lát és megengedi akkor nekik semmi beleszólásuk.

- Oh, hát akkor semmi probléma – legyintett anyám. – Menjünk is – mondta majd elindultak a kocsihoz. Zayn és én gyorsan magunkra kaptuk a cipőnket. Én, mint általában most is egy elég magas sarkú cipőt vettem fel ami most rózsaszínben pompázott.

- Így annyival magasabb vagy – mondta Zayn miután már-már egy szintbe kerültünk.

- Tudom. Pont ez a lényeg.

- Jobban bírom ha alacsonyan vagy.

- Miért? – húztam fel a szemöldököm.

- Mert akkor te vagy az én kicsi Yasminem – borzolta össze a hajam mire szúrós tekintettel néztem rá.

- Hé! – igazgattam meg majd elindultunk kifelé.

- Nem sétálhatnánk? – fordult felém Zayn.

- De, persze – mosolyogtam rá. Anyáékat tájékoztattuk arról, hogy mi sétálni fogunk Zaynék házáig ők pedig beleegyeztek majd elhajtottak. Nem igazán tudtam, hogy Zayn miért akar velem sétálni mikor egész úton egy szót se szóltunk a másikhoz inkább élveztük a kellemes csendet és szorosan(?) mentünk egymás mellett. Mikor odaértünk az otthonukhoz Zayn felment szólni a lányoknak én pedig leültem a nappaliba anyáékhoz és a szüleihez.

- Úgy érzem jól haladtok Zaynnel – mosolygott rám az anyukája.

- Már lassan több időt tölt veled, mint Laylával – folytatta Yaser.

- Oh, ezt jó hallani – mosolyogtam. Igazából ennek valahol egyáltalán nem örültem, nem akarok kapcsolatromboló lenni még mindig, viszont egy részem majd meghalt az örömtől, hogy ezt hallom.

- Szerintem nemsokára megtörténhet az esküvő – mondta Patricia.

- Az igazán jó lenne – hallhatóan tetszett anyának az ötlet.

- Szerintem még várnunk kéne ezzel – böktem ki. – Nem valami jó, dolog ez a kényszerházasság… Plusz nekem nagyon furcsa, hogy Zayn egyszer se ejtette szóvá ezt a dolgot…

- Annak oka van – mondta apám.

- Mégis micsoda? – értetlenkedtem.

- Zayn még nem tudja, hogy ez kényszerházasság lesz…

- Mi?! Ki fog borulni, de nagyon ha ezt megtudja… - mondtam.

- Nem, fontos neki ezt megtudnia – mondta anyám.

- Igen, mi egyébként se terveztük, hogy elmondjuk neki csak ha nem mennek simán a dolgok… - mondta Yaser.

- El kell, hogy szomorítsalak benneteket – jelent meg Zayn az ajtóban mire mindenki arcára döbbenet ült ki. Zayn elkeseredett és megvető pillantásai láttán pedig könnyek gyűltek a szememben – Már mindent tudok, és egyáltalán nem támogatom az ötletet! Egyáltalán kinek a fejéből pattant ki ez az agyament ötlet? Ilyen hülyeséget manapság kényszerházasság, pöf… kiejteni is undorító, nem még megtenni és pont nektek! – nézett a szüleire. – Yas belőled se néztem volna ki! Nagyot csalódtam bennetek! Oh, és csak úgy mondom, nem fogok bele menni! Én szeretem Laylát – mondta ki a szavakat, amik tőrként érték a szívemet. –, és szeretni is fogom akármit tesztek. Nem lesz semmiféle házasság! Oh és Yasmin nyugodtan visszamehettek Pakisztánba ugyanis itt már nincs több dolgotok és őszintén szóval nem is látlak szívesen – köpte oda a szavakat és mintha egy könny csillant volna fel a szemében, de ebben nem vagyok biztos ugyanis a szobájába rohant majd becsapta az ajtót maga után. Észre se vettem, de egész idő alatt ott ált a három lány is. A két kicsi értetlen arccal és megszeppenve állt Doniya pedig egy sajnálomot tátogott el ugyanis később jött a testvérei után és ez nagy bajt okozott.

- Mit ülsz ott?! – förmedt rám anyám kétségbeesetten mire összerezzentem. – Menj már utána!

- Nem hallottad?! – álltam fel majd életemben és csak ez alatt a nap alatt ma már másodjára kiabáltam anyámmal. – Látni sem akar! Mi a fenéért kellett idehozni?! Miért teszitek tönkre az életemet?! Ez most nektek mire volt jó?! Utállak titeket! – szökött ki a számon mire anyám felpofozott.

- Ayesha most azonnal menj utána és miután ezt elintézted gondolkozz el azon, amit most mondtál megértetted?! – szűrte ki apám a fogai között mire aprót bólintottam és felsiettem Zayn szobájához. Talán tényleg túlzásba vittem, amit mondtam… Holnap bocsánatot kérek. Felkelek és az lesz az első dolgom. Erőt vettem magamon majd óvatosan bekopogtam az ajtón, de nem jött válasz így hát életemben először bunkó voltam és engedély nélkül bementem.

- Mit akarsz? – fordult felém idegesen. Még sose beszélt ennyire ellenségesen velem… Nem szeretem ezt.

- Mit? Mit? Most én miért vagyok rossz? Ha? Egy normális indokot mondj!

- Talán azért mert belementél ebbe? Vagy, mert eltitkoltad?

- Szerinted én eltitkoltam? Ki gondolta volna, hogy te nem tudod? Nekem már egész pici koromban elmondták és egész életemben erre neveltek! Szerinted anyáék miért mentek bele abba, hogy ebbe a ruhába jöjjek? Mert te az állítólagos jövendőbelim megengedte. Azt hittem tudod és én csak most tudtam meg, hogy ez nem így van!

- Hogy mehettél bele? Azért annyi eszed csak van, hogy egy ilyet nem teszel meg! Ja és azt is, hogy gondoltad, hogy elválasztasz Laylától? Nem vagy normális! Teljesen megőrültél?!

- Igen! Képzeld meg! Meg, mert 3 éves korom óta minden mozdulatom úgy teszem meg, hogy a szüleimnek megfeleljek és tökéletes feleség legyek számodra! – böktem felé – Mindvégig egyedül két ilyen szülővel! Fel tudod ezt fogni? Habár neked nyilvánvalóan ezt nehéz elképzelned mivel egy szerető családod van testvérekkel, nekem csak James volt és még most is csak ő van! Ohh aztán Laylát nem is említettem és rajta kívül kitudja mennyi lánnyal voltál már együtt. Barátnőd van megtapasztaltál már szinte mindent és én? Egyetlen egy fiú barátom sem volt előtted… Emlékszel, mikor először voltam itt és a fiúk meg akartak ölelni és puszilni én pedig rád néztem?– kezdtek el lefolyni a könnyek az arcomon, Zayn csak bólintott – Az engedélyedre vártam, ugyanis én nem létesíthetek testi kapcsolatot a fiúkkal a te engedélyed nélkül. Ezt anya már nagyon rég a fejembe véste. Majdnem mindenhez a te engedélyed és beleegyezésed kellett volna, de te nem voltál sehol! Az egész eddigi életem tőled függött te pedig ezt figyelembe se veszed. Fáj… fáj, hogy neked bejött minden, élet, család, barátok, barátnő  – kezdtek el folyni a könnyeim –  És igen, itt vagyok 20 évesen és még az első csókomon se vagyok túl és az első puszimat is tőled kaptam érted?! Tőled, aki azt akarja, hogy tűnjek el és mást szeret!

- Most azon az első csókon vagy fennakadva? – nevetett fel gúnyosan mire nekem összeszorult a szívem. – De tudod mit? Itt a csókod – indult meg felém rohamos tempóban majd a falnak nyomott és ajkait erőszakosan az enyémekre nyomta. Most mondhatnám azt, hogy élveztem, de ez egyáltalán nem így volt… Amilyen gyorsan csak tudtam eltoltam magamtól majd kirohantam a szobájából, le a lépcsőn. Csak szaladtam és szaladtam, míg el nem értem a házunkat. Néha már majdnem felestem a lábamban plusz így cipő nélkül nem volt valami kellemes… Mikor beértem sírva az íróasztalomhoz ültem majd lesöpörtem róla mindent. Ideges, csalódott, szomorú és megalázott voltam. Igen Zayn egyértelműen megalázott ezzel a tettével. Miért csinálta ezt? Egyáltalán nem érdemeltem ezt meg… Akkor legalább lökött volna ki a szobából, de ez. Megcsókol ráadásul durván, úgyhogy barátnője van és szereti. Teljesen más érzés volt ez, mint a múltkori kis puszi. Akkor Zaynt is más szándékok vezettek érzem… Csak egy ceruza és a befejezetlen sellő rajzom maradt az asztalomon, elkezdtem rajzolni neki a kisírt szemeket és a boldogtalan arcot. Már-már átszúrtam a papírt annyira nyomtam rá a ceruzámat. Mikor végeztem ellepték a könnyeim a kis papírt. Felálltam és a titkos kert felé igyekeztem azonban félúton a földre estem majd tovább zokogtam…

Életemben most először írtam külső szemszögből szóval elég gyatra lett. Kérlek ezt nézzétek el nekem. Egyébként ez a rész értelmezhető úgymond évadzárónak. Szeptembertől a blogot szüneteltetni fogom. Ez azt jelenti, hogy egy ideig nem lesz új rész. Sajnálom! De új iskolába megyek ráadásul kolis leszek és nem igen lesz időm arra, hogy írjak. Remélem megértitek :)

Minirigó xX

†Part 19†

*Yasmin szemszöge*

A játszótéri eset óta egy hét telt el, ez alatt az egy hét alatt sokat voltam Doniyával és az 1D-s lányokkal, na meg magával az 1D-vel persze Zayn kivételével. Hét nap, én pedig még mindig teljes sokkban vagyok a miatt a kis puszi miatt… Ez teljességgel hihetetlen! Sőt lehetetlen! Ráadásul nem is én hanem Zayn tette meg. Úr isten! Zayn megpuszilt ráadásul szájon! Oké, csak higgadjunk le. Lehet másnak ez nem nagydolog, de én itt voltam HÚSZ évesen és eddig egy fiú se puszilt meg ott. De nem, hogy ott máshol sem… Persze ez nem azért merthogy senki nem akart volna inkább én nem engedtem miszerint nekem Zayn lesz a férjem ezért tartanom kell magam. A gondolataim pedig már megint ott vannak, hogy Zayn meg még be is csajozott. Ez teljességgel felháborító.  Kezdjük ott, hogy puszilhatott meg mikor barátnője van?! Zayn Javadd Malik szégyellheted magad! Oh, és én is mert én meg hagytam… A puszi után egyébként zavartan váltunk el egymástól majd nagy nehezen kinyögte Zayn, hogy azt hiszi vissza kéne mennünk mert a többiek hiányolnak minket. Őszintén szólva örültem neki, hogy ezt mondta és végre nem kettesben leszünk. Hála az égnek még volt időm kitakarítani mielőtt anyáék hazaértek plusz a lányok is segítettek itt-ott. A fiúk persze mihelyst meghallották a takarítás szót már rebbentek is szét. Aztán Liam hívta Daniellet, hogy sürgős banda dolguk akadt a stúdióban és nem volt idejük elköszönni. Szép mondhatom… Egyébként azt sem értem, hogy a fiúknak miért kellett itt aludniuk mikor Zaynék pár utcára vannak innen… Egyébként Zayn is itt aludt csak ő a nappaliba, gondolom a történtek után inkább maradt a szobámon kívül, de jobban is teszi. Azóta egyébként nem is találkoztunk, még csak beszélni se beszéltünk. Na nem baj, túlélem.  Azt hiszem.
Megint azon kaptam magam, hogy megint a tükör előtt állok, bal karom a derekamon, jobb kezemmel pedig az ajkaim fogdosom. Mostanában nem csinálok mást csak ezt… Hirtelen kopogtatást hallottam majd oda kaptam a fejem.

- Igen? – szóltam ki.
- Kisasszony – láttam meg Jamest az ajtóban. – Nemsoká tálaljuk az ebédet.
- Rendben – bólintottam mire ő elindult kifelé. – Ö, James!
- Igen?
- Csak még egyszer szeretném megköszönni, hogy nem árult be a szüleimnek.
- Ez csak természetes Miss Kassar.
- Neked lehet, de nekem nem. Köszönöm – öleltem meg mire ő megpaskolta a hátamat. Nem igazán volt ehhez szokva. Ritkán öleltem meg. Igazából nem is lett volna szabad ”testi kapcsolatot” létesítenem az alkalmazottakkal.  Miután elengedtem egy bíztató mosolyt küldött felém.
- Engedelmével – mondta mire biccentettem ő pedig elhagyta a szobát. Az ágyamhoz bandukoltam majd leültem a szélére.  Mély levegőt vettem aztán hátradőltem. Hirtelen a plafon eléggé jó szórakozásnak tűnt. Miért ilyen kemény az élet? Miért nem lehet egyszerű és könnyen járható? Miért kell ott fent túlbonyolítani mindent? Ahhh... Olyan nehéz. Fejemet rosszallóan rázva ültem fel az ágyamon. Erőt vettem magamon majd nagy nehezen, de végül landoltam az étkezőasztal előtt. Óvatosan kihúztam a széket – hogy még véletlenül, se sértsem fel a padlót, mert azért kinyírnak – aztán pedig helyet foglaltam. Már javában a főételnél tartottunk, amikor apám letette az evőeszközeit majd megköszörülte torkát. Most vagy le fognak cseszni valamiért vagy valami fontosat osztanak meg velem, egy szem lányukkal.
- Ayesha – ne szólíts már így… - Anyád és én két nap múlva elutazunk egy hétre.
- Hova? – érdeklődtem.
- Dubaiba megyünk kicsim – mosolygott anya.
- De mégis miért? És, hogyhogy ilyen hirtelen? – csodálkoztam. Máskor legalább egy héttel az indulásuk előtt bejelentik. Tényleg nagyon, nagyon furcsák mostanában.
- Fontos üzleti dolog miatt. Pihenni is szeretnénk, mostanában nagyon elfoglaltak voltunk, teljesen kimerültünk – ecsetelte apám. Hát akkor én mit mondjak? Idegeim a plafonon vannak. Sose tudok relaxálni kicsit mert Javadd mindig tesz valamit, ami miatt törnöm kell a fejem és egy percre se tudok lenyugodni. Teljes káosz van a fejemben. Nekem is igazán jót tenne egy kis pihenés. Meg aztán úgysem voltam még Dubaiban, meg kéne ragadnom a lehetőséget. – Úgyhogy ez egy kisebb kikapcsolódásnak is betudható. Szóval lehet tovább is maradunk, mint egy hét. Ugye nem bánod?
Nem mindegy az neki? A végén úgyis az lesz, amit ők akarnak, és én le leszek pattintva. Mindig ez megy. Sose maradnak itthon, csak azért mert én kérem. Igaz nagyon ritkán fordult ez elő az utóbbi évek során, de mikor kicsi voltam igenis jól jött volna egy kis szülői szeretet, nem csak a pénzzel kellett volna mindig ”szeretni”. Ha beteg voltam esetleg lázas és nekik, épp akkor volt valami fontos dolguk, amire tényleg muszáj volt ketten menniük anyám még véletlenül sem maradhatott itthon, hogy gondoskodjon rólam. Lehet nem is akart, mindig a dadára bízott. Oké néha… ritkán voltak olyan pillanataik, amikor tényleg sok szeretetet adtak és nekem szentelték az idejüket, ezek voltak az ünnepek, szülinapok, de ezen kívül csak egy gyerek voltam, akit tisztességesen és jó feleségnek kellett nevelni.
- Ayesha! – hallottam meg anyám éles hangját mire összerezzentem. – Figyelj ránk ha hozzád beszélünk! – utasított.
- S- sajnálom – hajtottam le kicsit a fejem. – Megismételnéd még egyszer? – kértem a lehető legbájosabb hangomon.
- Azt kérdeztem, hogy hozzunk-e neked valamit? Ja és örülnék ha édesapád kérdését sem ignorálnád le.
- Ami azt illeti… Szeretnék végre én is veletek menni. Tudom, hogy ez most furán hangzik meg minden, de úgy érzem, hogy eljött az idő, hogy végre én is Dubaiba látogassak. Rám is rám férne már egy kis pihenés. Jó lenne magam mögött hagyni ezt az egész zűrzavart, ami itt van – hadartam, a szüleim pedig alig tudták felfogni mit is mondok.
- Ö… Ayesha – vágott anya és apa sőt még James is értetlen fejet. Ennyire hihetetlen, hogy menni akarok.
- Igen? – kérdeztem.
- Megismételnéd ezt angolul vagy arabul ha lehetséges? Tudod, időközben átváltottál azt hiszem koreaiba – mondta fura fejjel apu.
- Oh… bocsánat – vakargattam a tarkóm. Igen ha nagy szöveget hadarok ez gyakran előfordul, de koreaira még sosem váltottam át. Lehet ez azért van mert nemrég rögzült be normális szinten. Újra elmondtam a kis monológom viszont most végre olyan nyelven, hogy azt anyáék is megértsék.
- Sajnáljuk lányom, de ez most teljességgel lehetetlen – közölte a fájdalmas tényt apám.
- D-de – dadogtam. – Mégis miért?
- Mert. Nekünk most nincs időnk arra, hogy veled foglalkozzunk, – ki hitte volna… - neked pedig nincs időd arra, hogy a pihenéssel, nyaralással, esetleg velünk foglalkozz.
Oké, ezt most nem teljesen értem. Már miért ne lenne időm? Nem csinálok semmit. Tényleg semmi olyan dolog, nincs, amiért ne engedhetnék meg magamnak egy kis kikapcsolódást. Valaki magyarázza már el ezt nekem. Köszönöm!
- Ne vágj ilyen értetlen fejet – kérte anya. – Te is jól tudod, hogy neked most minden energiádat arra kell fordítanod, hogy magad mellé állítsd Javaddot. Mivel még mindig nem tervezitek az esküvőt, sőt szinte semmit nem haladtatok, – ez nem igaz már megpuszilt… - duzzogtam magamban. – neked muszáj itthon maradnod és azon lenni, hogy az a fiú a lehető leghamarabb megkedveljen annyira, hogy hajlandó legyen ott hagyni azt a lányt miattad.
- Tényleg? Tényleg?! – álltam fel a helyemről elég feszülten. Hát ezt nem hiszem el… Miatta? Ez már tényleg sok. – Hát ezt nem hiszem el! A teljes eddigi életemet - oké az első három évemet nem – ez a srác határozta meg! Nem lehetne, hogy a 17 év alatt egyszer, tényleg csak egyszer azt csináljak, amit akarok? Várj! Ne is válaszolj, tudom mi lenne a válasz… - mondtam majd idegesen a szobámba trappoltam, becsaptam magam mögött az ajtót és amilyen gyorsan csak tudtam kulcsra zártam azt. Hassal az ágyamra dőltem majd fejem a párnába fúrtam. Előjöttek az első könnyek a szememben, amik szépen lassan végigfolytak az arcomon. Az első cseppeket követte a többi is szépen sorjában… Pár pillanattal később hallottam a nagy dörömbölést, ami azt jelentette, hogy utánam jöttek.
- Azonnal nyisd ki az ajtót, kisasszony! – ordította anyám azonban, engem most pont nem érdekelt. Felálltam majd bezártam a kerti tolóajtót is és elhúztam a függönyt.
- Ayesha! Nyisd ki az ajtót, ha anyád mondja! – kezdte apa is. – Ayesha Yasmin Kassar! Ne mondjam még egyszer!
Más esetben teljesen halálra rémültem volna, ha apa kiabálja a teljes nevemet, viszont most mintha meg se hallottam volna csak sírtam tovább a párnámba, mint egy ötéves kisgyerek. Anyáék már megint ellenem vannak. Ez fáj, nagyon is fáj… Zayn pedig megpuszil aztán teljes egy hétig nem is keres. Miért csinálja ezt? Mikor azt hiszem végre haladtunk valamit tesz egy ilyet és összerombol mindent, amit eddig felépítettem. Az ő hibája minden! Hogy nem lehet normális életem, hogy ennyire tele van a fejem mindenféle vele, kapcsolatos dologgal… Hogy most nem mehetek Dubaiba. Annak is ő az oka, hogy egyáltalán el akarok oda menni. Ha ő nem lenne, minden sokkal könnyebb lenne. Miért? Miért kell részt venni az életemben?! Ráadásul ilyen nagy szerepben… Sokkal könnyebb lenne ez az egész ha ő nem létezne. Miért kell pont nekem ezt elviselnem? Egyszerűen csak el kéne tűnnie a föld felszínéről. Az lenne a legjobb számomra…

Nehezen emeltem fel tonna súllyal rendelkező pilláim. Egy puha ágyban feküdtem, testem selyem borította. Szemem körbe vezettem a szobán. Ez nem az enyém. Hol vagyok? Gyorsan felületem majd kipattantam a már-már abnormális méretű ágyból. Az erkélyre siettem és körülnéztem. Megkönnyebbülés fogott el amikor felfogtam, hogy még mindig Bradfordban vagyunk. Igaz, hogy egy óriási hotel legfelső és szerintem legnagyobb szobájában is, de legalább Bradford.

- Oh édes felkeltél? - ölelt át hátulról két kidolgozott kar. Rossz érzés fogott el így  hátra fordultam és egy teljesen ismeretlen, félmeztelen emberrel találtam magam szembe. 

- Engedj el! - löktem el magamtól.

- Mi van cica játszani szeretnél?

- Ki vagy te és miért hoztál ide?! Hol vannak anyáék? Egyáltalán hol vagyunk?

- Hé Yas mi történt? Tudom, hogy nem bírod a fejem, de hé, nem tehetsz semmit tudod megállapodtunk - vigyorgott rám. Undorodok ettől az embertől. - Na, gyere ide - mondta majd erőszakosan megcsókolt. Ellöktem magamtól majd azzal a mozdulattal pofon vágtam. - Kurva.

- Hol vannak anyáék?! - üvöltöttem.

- A helyükön a pincében.

- Haza akarok menni a szüleimmel együtt.

- Yas, Yas, Yas hiszen itthon vagy. Tudod mióta a családod csődbe ment és kénytelen voltál hozzám jönni a szüleid pedig nekünk adni a szállodaláncukat - mondta önelégült vigyorral a képén.

- Tudod ez egyáltalán nem vicces!

- Még ha csak egy vicc lenne.

Miután ezt kimondta elkezdtem rohanni a pincébe. A liftben állva elindultak az első könnyeim. Ez nem lehet. Biztosan hazugság... Csak egy rossz vicc ennyi. A pincéhez érve szinte betörtem az ajtót. Odabent anyám mosta a koszos olcsó ruháit valami még olcsóbban apa pedig a rozoga - ágynak egyáltalán nem mondható - helyen aludt. Nem ez nem lehet.

- A-anya? - dadogtam.

- Yasmin te meg mit keresel itt? Max nem lesz boldog ha megtudja - mondta kétségbeesetten.

- Yasmin? Miért szólítasz így? Ki az a Max? Miért viselsz ilyen göncöket? Sose vennél fel ilyet, semmiért. Mi ez az egész anya? - kérdeztem remegő hangon.

- Kicsim már mikor megmondtad, hogy ne szólítsunk Ayeshának. Max pedig a férjed.

- Kómában voltam vagy mi? - suttogtam. - Anya kérlek, meséld el, hogy kezdődött ez az egész.

Nem igazán értette miért kérek ilyet, de mesélni kezdett. Hat évvel ezelőtt úgy tűnt a család pakisztáni vállalkozása csődbe megy és elveszik a házunkat. Sajnos ez nem sokkal később meg is történt... Bradfordba költöztünk, mert úgy tűnt itt akad egy jó üzleti lehetőség. Anyáék persze kaptak az alkalmon és felépítették az első szállodájukat, ami ez volt. Két éve romlott az üzlet és nagy adósságba keveredtünk, ekkor jött Max és az apja. Max szemet vetett rám az apja pedig a szállodára. A szállodát rögtön megszerezték viszont engem nem. Nekünk persze nem volt hova menni a szálloda és a ház elvesztése után így Max felajánlotta, hogyha hozzá megyek a szüleim lakhatnak a szállodájuk pincéjében. A szüleim persze aláírták a szerződést ezzel kényszerházasságra ítélve és megteremtve nekem egy "szebb" jövőt... Szóval megint kényszerházasság... De mi történt Zaynnel?

- Anya mi történt Zaynnel? - kérdeztem kétségbeesetten.

- Kivel? - értetlenkedett. Tényleg Zaynről és a családjáról egy szót se ejtett.

- Anya nem tudod ki az a Zayn Javadd Malik?

- Még soha életemben nem hallottam róla. Miért ki ő?

- Az nem lehet - ráztam a fejem. - Most mennem kell.

Felpattantam majd elindultam kifelé a szállodából.

- Asszonyom itt az autója - terelt a vezető üléshez egy egyenruhás férfi. Megköszöntem majd gondolkodás nélkül bepattantam. Amilyen gyorsan csak tudtam száguldottam Zaynék háza felé. Mikor odaértem nem láttam mást csak gépeket.

- Maguk mégis mit csinálnak itt?

- Lebontjuk ezt a házat, miért? - kérdezett vissza.

- Hogy miért? Talán mert itt lakik Zayn Malik a híres énekes?

- Itt mar több évtizede nem él senki - Hogy mi? - Mrs. George jól van?

- Maga honnan ismer? - akadtam ki.

- Mr. George az ön férje akarja, hogy lebontsuk ezt a hazát és a mellette levő másik 4-et. Itt lesz az új üdülő.

- És mi lesz a családokkal, akik ott élnek? - akadtam ki.

- Már két hete ki lettem költöztetve.

Ezt nem hiszem el. Ez lehetetlen. Mi történt Zaynnel. Hol van? - Mutatni szeretnék valamit - mondta majd elhúzott jó messzire a háztól.

- Mit csinál, engedjen el – rántottam ki karom a keze közül.

- Rendben lebonthatják – mondta az adóvevőjébe mire én hirtelen megfordultam majd szaladni kezdtem a ház felé, de már csak annyit láttam, ahogy az egész összeomlik. Előttem rombolták le. A két szemem láttára az Ő otthonát. Ez nekem túl sok...

- Nem, nem! Ez nem lehet! – ráztam a fejem majd a könnyeim újra utat törtek önmaguknak.

- Asszonyom most már nyugodjon meg. Ez ellen semmit nem tehet.

- Maga csak ne nyugtasson engem! – ordítottam majd idegesen beszálltam az autóba és elhajtottam. Miközben vezettem könnyeim teljesen ellepték az arcom. Alig láttam valamit. A szállodához érve amilyen gyorsan csak tudtam a recepcióhoz rohantam.

- Asszonyom jól van? – kérdezte a nő.

- Igen minden rendben. Nem tudja, hogy a férjem megy-e el valamikor?

- Tíz perce ment el egy kétórás értekezletre.

- Rendben köszönöm – mondtam majd felszáguldottam a szobánkba.  Rendben összegezzük a dolgokat. A családom teljesen csődbe ment és szétesett. Van egy kényszerházasságom egy bunkó, undorító erőszakos gyökérrel. Zayn sehol, mintha elnyerte volna a föld. Mi a fene folyik itt?! Niall igen, ő és a fiúk biztosan tudnak valamit. One Direction! Mi van a One Direction-nel? Felkaptam az asztalon heverő MacBookot majd beírtam a google-be, hogy One Direction, de semmi. Nem adott ki semmit. Ez nem lehet. Beírtam egyenként a tagok nevét. Mikor Harryt kiadták lesokkolódtam. Börtönben van, több embert is meggyilkolt. Úr isten! Louis egy putriban énekelget és épp, hogy csak el tudja tartani a beteg anyukáját és testvéreit. Niall árvaházban éli mindennapjait. Szüleit 3 évesen vesztette el egy tűzbalesetben. Zaynre semmit nem adott ki. Még a legismeretlenebb emberre is ki ad valamit ez a szar, de Zaynre semmi. Talán… Nem az nem lehet. Nem lehet miattam. Nem tűnhetett el a föld felszínéről olyan nincs, hogy Zayn ne létezzen. Liamről szintén nem találtam semmit. Mit tettem? Friss levegőre van szükségem. Muszáj lélegeznem, mert itt nem kapok levegőt.

Fél óra múlva egy tónál kötöttem ki. Nem volt semmi extra benne sőt. Csak néhány lepukkant pad volt. Leültem az egyikre majd sírni kezdtem. A könnyek csak úgy potyogtak a szememből. Én nem ezt akartam. Egyáltalán nem. Minden sokkal-sokkal könnyebb lenne Zaynnel.

- Yasmin – ült le mellém egy mocskos hajléktalan (?), igen azt hiszem az volt. Azon már meg sem lepődök, hogy mindenki ismer…

- Ki maga?

- Már meg sem ismersz?

- Ne szórakozzon velem. Amint látja nem vagyok a legjobb hangulatomban – mondtam mire az illető levette a kapucnit a fejéről majd rám emelte tekintetét.

- Liam?! – hőköltem hátra. – Te mit keresel itt? Mi ez a ruha? Honnan ismersz?

- Tudod, én vagyok az egyetlen, aki tudja mi volt akkor mikor még Zayn létezett.

- Ezt, hogy érted?

- Tudok a kis „kívánságodról”. Azóta minden megváltozott. Én valahogy hajléktalan lettem, Harry gyilkos, Niall árva, Louis pedig egy gürcölő fiú, aki próbálja eltartani a családját. Bezzeg itt vagy te akit elvett egy nagymenő milliomos. Csak te jártál jól Yas.

- Ez nem igaz! Én, se jártam jól. A nagymenő milliomos egy pincében tartja a szüleimet, akik tönkrementek, bunkó és érzéketlen. Undorodom tőle. Zaynt akarom. Akkor már inkább hozzá megyek kényszerből, mint ehhez a tuskóhoz.

- Apropó, miért is kellett Zaynt a semmibe kívánni?

- Mert úgy gondoltam nélküle könnyebb az élet. Itt volt ez az előre megbeszélt házasság, hogy nekem majd, hozzá kell mennem Zaynhez mihelyt 20 éves leszek, aztán bejött a képbe a híressége és Layla én pedig most harcolhatok azért, hogy belém szeressen. A szüleim mindig is erősen fogták a gyeplőt. Csak egyszerre elegem lett minde…

Minirigó xX

†Part 18†

*Zayn szemszöge*

Miután Yas kirohant a szobából én szétterültem az ágyon. Mégis mi a fenét csinálok?! Megint furcsa, közeli helyzetbe kerültem vele... Mostanában egyre többet gondolok erre a nőre és ez egyáltalán nem tesz jót, se nekem, se a kapcsolatomnak. Én Laylát szeretem és ez így is marad. Nem eshetsz kísértésbe Zain Javadd Malik! Viszont ezt úgy nehéz betartani, hogyha folyton ilyen közel kerülök hozzá. Őzike szemek... tökéletes test... igen, Yasmin gyönyörű. Aztán meg alapvetően nagyon is aranyos és mindenkivel rendes és közvetlen. Emlékszem milyen bunkó voltam vele az elején... Nem kellett volna vele olyan ellenszenvesen viselkednem. Nem tudom miért, de vegyes érzéseim voltak vele kapcsolatban, ezért próbáltam távol maradni tőle, de a családom ezt folyton megakadályozta. Plusz ott vannak a srácok is, akik egész véletlenül pont ide akartak jönni és megint ide jönnek. Valamiért minden és mindenki azt akarja, hogy én és Yas összekerüljünk. De kérdem én, miért? Ayesha biztosan kifújja magát kicsit és a történteken agyal, mert mindig James csinálja a kaját, most pedig elvan egy ideje... Nagyot sóhajtással zártam a plafonbámulós tevékenységem majd felültem az ágyon. Körbe néztem a szobában - újra - azonban most több dolgot fedeztem fel, mint az első terepszemléletemnél. Sok nyuszis dolog van ebben a szobában. Biztosan szereti a nyuszikat, majd megkérdezem. Egy kis polcon az íróasztal felett található egy csomó szótár. Az egész szobában csak szótár van, meg elvétve egy-két normális könyv. Az asztalon papírok vannak. Eltolom az egyik üres fehér lapot, alatta pedig egy rajzot pillantok meg. Egy arctalan sellőt ábrázol. Ennek mi értelme van? Miért nincs arca? Mosolyoghatna vagy ilyesmi...

- Itt a kaja - jött be vendéglátóm kezében egy tálcával, amin két tányér sült krumplit és ketchupot pillantottam meg.

- Köszi - mosolyogtam rá. - Miért nincs arca?

- Minek? - kapta fel kíváncsi tekintetét miután lerakta az ágyra a tálcát.

- A sellőnek, a rajzon - mutattam.

- Ja! - tört rá a felismerés. - Hát... Gondoltam majd ha túlteng bennem valamilyen érzés - ezalatt boldogságot és szomorúságot értek - majd megrajzolom.

- Ohh értem. Na, de együnk, mert ha megjön Niall nem marad kajánk - ültem le az ágyra majd bekaptam egy krumplit mire Yas kuncogott egyet.

- Csináltunk neki is.

- Mit értesz a "csináltunk" alatt?

- Tudod attól, hogy James már nagyon régóta az inasunk és, hogy van ember aki főz és takarít ránk még én is tudok mind a kettőt - kapott be ő is egy darabkát. - Ennyire szerencsétlennek nézel, hogy még egy adag sült krumplit se tudok kisütni?

- Dehogy is - ráztam a fejem mire nyitódott az ajtó és Harold vetette magát az ágyra, majd szépen követte őt Liam, Dani, Louis és Eleanor majd egy kis időeltolódással Niall egy nagy adag sült krumpli társaságában.

- Niall, még csak most jöttünk - forgatta a szemét Eleanor mire Niell kérdő tekintettel bámult miközben tömte a fejét.

- Te meg már rögtön rárepülsz a kajára... - forgatta a szemét Danielle.

- Nem baj - legyintettem. - Direkt neki csináltuk.

- Oké, de honnan tudtad, hogy merre kell érte menni? - kíváncsiskodott Liam.

- Hát miután bejöttem éreztem két oldalról a kaját. És mivel jobbról erősebb volt az illat ezért egyértelműen arra mentem és kincset találtam - emelte magasba a tányért.

- Niall és a tökéletes szaglása - szólaltam fel.

- Jó, ha a kaja témát kiveséztétek csinálhatnánk is valamit! - csapta össze Louis a tenyerét.

- Mégis mire gondoltál? - fordult felé Harry.

- Nem biztos, hogy mindenki repesni, fog az örömtől, de én medencézni akarok és fogok is - jelentette ki majd levetkőzött bokszerre. Ez most komoly?

- Benne vagyok. Persze csak ha lehet. Yasmin? - fordult Liam említett nő nemű társunk felé.

- Nincs túl hideg ahhoz? - kérdezte.

- Nincs - rázta a fejét Niall. - 26 fok van odakint. Mennyi a medence hőmérséklete?

- Hát nem is tudom... 20-25 lehet.

- Tökéletes - csapta össze tenyerét Hazz.

- Szerintem ez nem jó ötlet - rázta a fejét Dani.

- Szerintem meg igen csak nincs fürdőruhám - biggyesztette le ajkát Eleanor mire Lou felkapta a hátára majd kirohant vele a szobából egyenesen a medencébe.

- Hát akkor induljon a buli! - mondta Liam majd ugyan úgy tett mint Louis.

- Akkor már mi se maradjunk ki - vont vállat Harry és Yasminnel a vízben landolt. Miközben láttam, ahogy elszórakoznak - Yas és Hazza - rossz érzés fogott el. Egyáltalán nem tetszett, amit láttam. Legszívesebben oda mentem volna Harryhez és megmondtam volna neki, hogy "Hagyd békén, ő velem van!", de inkább maradtam az egyik napágyban. Talán féltékeny lennék? Aish... Ez nem jó, nagyon nem jó! A lányok a fiúk nyakába kerültek és úgy kezdtek el "verekedni". A lányok alól Yasmin se volt kivétel. Kezeim ökölbe szorítottam mire egy kezet éreztem a vállamon. Megfordultam majd szőke barátunkkal találtam szembe magam.

- Nyugi. Csak szórakoznak - mondta.

- M-mi van? - dadogtam.

- Látszik rajtad, hogy féltékeny vagy. Viszont Zayn, nem lehetsz egyszerre két lánnyal. Döntsd el mit akarsz. Ennek nem lesz jó vége. Mr. Hamilton is kiakad ha megtudja - tényleg Mr. Hamilton. Ő teljesen kiment a fejemből.

- Igazad van Niall. Észhez kell térnem - mosolyogtam rá.

- Jössz a medencébe? - bólintott az említett hely felé.

- Naná! - mondtam majd lekaptam a felsőm és a többiek közé ugrottam.

*Yasmin szemszöge*

Miután megérkeztek a srácok egy spontán medencézést tartottunk. Miközben Harryvel és a többiekkel szórakoztam lopva-lopva Zaynre pillantottam, aki cseppet sem látszott elragadtatva attól, hogy én Harolddal vagyok. Vagy csak beképzeltem? De ha nem akkor miért ilyen? Talán féltékeny a barátjára miattam? Nagyon rossz volt látni ilyen morcosan és kedvetlenül. Igazából a látványa és az, hogy rossz passzban van nekem is teljesen elvette a kedvem. Később észleltem, ahogy Niall beszél vele majd csobbannak egy nagyot a vízben. Innentől Zayn mosolygott, de nem volt az igazi. Idő közben Eleanor és Louis elmentek egy közeli boltba venni egy kevés italt. Remélem anyáék későn érnek haza és nem veszik észre, hogy itt ivászat volt. Mert, hogy nem kicsit fognak inni az is biztos.

- Kérsz? - nyújtottam a hintaágyban ülő Zayn felé egy csomag gumicukrot.

- Tudod ilyenkor általában egy üveg sörrel kínálnak vagy ilyesmi - nevet. - De egyébként igen kérek.

- Tudod én más vagyok - kacsintottam majd leültem mellé.

- Igen rájöttem. Most is hozod a szokásos furcsa formádat.

- Ö... Köszönöm vagy mi - nevettük el magunkat.

- Megjöttünk! - ordított Louis majd felemelte a magasba a kezében tartott két doboz sört Eleanort pedig bökdöste, hogy ő is emelje a piákkal teli szatyrot a magasba ám ő nem tett így.

- Végre! - pattant fel Harold majd ki is bontotta az egyik sört és inni kezdett.

- Azt hittük sose értek vissza - csatlakozott haverjához Liam is majd szépen lassan mindenki inni kezdett. Zayn is elment magának egy kis italért én pedig a hintaágyban maradtam. Még mindig tartom az elvem, hogy nem iszunk. Igaz mióta itt vagyok egyszer már megszegtem... De az ivás tényleg nem vezet jóra. Plusz roncsolja az agysejteket nekem pedig szükségem van rájuk... Mióta ideköltöztünk teljes fordulatot vett az életem. Itt van ez a csodás - ám néha nagyon iszákos - társaság, Doniya és persze Zayn. Az egészben talán Zayn a legjobb. Úr isten! Miket beszélek...

- Kérsz? - nyújtott felém Zayn egy doboz sört. Szemei csillogtak, arcán a csodás féloldalas mosoly ült.

- Nem iszok.

- Na. Csak egyet - mutatta mutató ujjával majd közelebb tolta a dobozt.

- Muszáj? - kérdeztem mire bólintott. Vonakodva, de kivettem a kezéből majd felbontottam és kortyoltam egy nagyot.

- Na belehaltál? Nem is olyan rossz mi? - kérdezte miközben leült mellém, én pedig csak megráztam a fejem. - Látod mondtam én - kacsintott majd koccintottunk és újra inni kezdtünk.

- Gyere már - húztam Zaynt, hogy gyorsabban oda érjünk a játszótérre. Hosszas győzködés után végre meggyőztem, hogy jöjjünk el. Persze a társaságunkból - neki hála - nem maradhatott el az alkohol se így jött velünk négy doboz sör.

- Megyek, megyek - mentegetőzött Zayn. Mikor végre odaértünk a játszótérre én beleültem az egyik hintába, Zayn pedig letette a söröket a széléhez majd lökni kezdett. Egy ideig így lökött majd elkezdett énekelni, habár ezt inkább nevezném vonyításnak. Az egész szövegből csak annyit értettem, hogy "Tell me you don't want my kiss. That you need your distance, distance...", a többi már nem volt ennyire érthető.

- Oké, Zaynie el hisszük - próbáltam leállítani mikor kiszálltam a hintából és felmásztam hozzá a kis várba majd helyet foglaltam mellette. Lábunk lelógott, kicsit becsiccsentett barátunk a kezembe nyomott egy sört, gondolom, hogy ne egyedül igyon. Fhúú, de meg fogom még én ezt bánni - gondoltam majd kinyitottam és ittam egy keveset.

- Mert? Tiszta jó hangom van - fényezte magát miközben lengette a sört.

- Tudod jobban tolerálom ha józanul énekelsz - kacsintottam rá.

- Nem csak te - mondta majd elnevettük magunkat.

- Tudod Zayn... - kezdtem.

- Mit? - kíváncsiskodott.

- Elfelejtettem - mondtam ki hót komolyan mire elnevette magát. - Látod?! Ez is a te hibád! Ha nem szólsz közbe nem felejtem el - csesztem le mire elnevettük magunkat.

- Aha, de - húzta el az a betűt.

- Most már mindegy - legyintettem. - Lecsúszok - jelentettem ki majd felálltam és a csúszdához mentem. Elhelyezkedtem majd lecsúsztam egyenesen Zayn karjaiba. Hogy ő, hogy került oda azt ne kérdezzétek, mert fogalmam sincs. Helyzet: Zayn kezei újra a derekamon az enyémek pedig a vállán foglaltak helyet. Testünket csak pár milliméter választotta el. Különleges illata megcsapta az orromat és majd' elájultam tőle. Teljesen elvesztem Zayn csoki barna szemeiben. Álmodozásomból a hangja billentett ki.

- Furcsa vagy... Ez tetszik - mondta majd ajkait lassan az enyémekre tapasztotta. Csupán pár szó, és egy aprócska kis puszi, de én mégis a világ legboldogabb embere lettem tőle.

Hát ide is elérkeztünk :D És pont ma xD Egyébként nagyon szépen köszönöm a kommenteket amit a részekhez írtok :$ Miattatok érdemes írni ezt a történetet :) Ohh és kedves ~fruu. nem tudom, hogy a te helyzeted-e a rosszabb vagy az enyém >.< xD Minden esetre egyik sem egy leányálom :(

Minirigó xX