†Part 17†

*Yasmin szemszöge*

- Miért van neked gitárod? - kérdezte felvont szemöldökkel. - Nem úgy volt, hogy nem tudsz gitározni? - állt fel az ágyról kissé idegesen. Na, most aztán erre mit mondjak? Feltűnésmentesen kell hazudnod Yasmin! Oké, még sose hazudtam Zaynnek szóval menni fog. Ráadásul nincs is köztünk olyan mély kapcsolat, hogy mindig őszintének kelljen vele lennem. Francba, hogy én mennyire utálok hazudni... Nyeltem egy nagyot majd belekezdtem mondandómba.

- Még akkor vettem mielőtt ideköltöztünk - rendben Yas, folytasd. - Már akkor is nagyon szerettem volna gitározni és találtam is ott egy tanárt... Csak aztán a szüleim bejelentették, hogy költözünk... Gondoltam ha már megvettem nem hagyom ott - oké, ez nem is ment olyan rosszul.

- Miért vakargatod a kezed? - mutatott rá.

- Viszket! - vágtam rá majd a hátam mögé dugtam a kezem. Igazából egyáltalán nem viszketett. Tényleg miért is vakargattam? - Öm... Én most bemegyek a fürdőbe - mutogattam hülyén a mosdó felé. Zayn bólintott én pedig villámgyorsasággal beszáguldottam a fürdőszobámba. A mosdókagylóra támaszkodtam majd bámultam magam a tükörben. Mégis mi a frászt csinálok épp? Ja, igen! Megpróbálok elszakítani egymástól két olyan embert akik kölcsönösen szeretik egymást... Mégis mi vagyok én? Milyen ember? Hogy aludjak így tiszta lelkiismerettel? Oda kéne állnom Zayn el és a szemébe mondani, hogy "Tudok gitározni! Sőt már 5 éves korom óta csinálom. Ja és éppen azon vagyok, hogy szakíts a barátnőddel és elvegyél engem. Tudod azért az ismeretlen ok miatt, amit a szüleim eltitkolnak", látom lelki szemeim előtt, ahogy egy lenéző pillantást vet rám majd faképnél hagy és soha többet nem látom. Ez pedig nem történhet meg! Várjunk csak... Miért ne történhetne meg? Miért nem akarom, hogy Zayn eltűnjön az életemből?!

- Mit tegyek? - kérdeztem magamtól. - Ebbe bele fogok őrülni... - szép már magamban is beszélek. Langyos vízzel megmostam az arcom majd szép lassan megtöröltem az arcomat. Miért kell Laylának a képbe lennie? Nélküle minden olyan simán menne. Már ha egy ilyen "kapcsolat" mehet simán... Habár így jobban belegondolva miért vagyok ÉN a képben? Talán el kéne szöknöm... Az lenne a legjobb megoldás. A menekülés. De nem! Most erősnek kell lennem, határozottnak és önzőnek! Meg kell tanulnom áttaposni mások érzésein a saját sikerem érdekében. De ez olyan embertelen... Egy biztos kezdenem kell valamit. Talán hátra kéne dőlnöm és nézni az események történését. Habár nekem kéne eseményeket csinálnom... Az is egy lehetőség, hogy megvárom még maguktól szakítanak, viszont anyáék nem ilyen türelmesek. Szedd össze magad! - gondoltam majd szépen lassan kimentem a fürdőből. A szobába belépve azt észrevételeztem, hogy Zayn körbe-körbe járkál, majd megállapodik a letett telefonom előtt. Felvette majd elkezdte piszkálni a farkát. Mármint a rabito farkát, szóval... Jó hagyjuk. Nem én mondtam!

- Khm... - köhintettem egyet mikor már meguntam, hogy csak állok és nem vesz észre.

- Oh! Szia - tette le zavartan a telefont. - Szép.

- Mi? A szoba vagy a rabito farka? - nevettem.

- A szoba. A rabito farka puha és bolyhos... - nézett oldalra.

- Akkor csinálunk is valamit vagy csak a telefon tokom farkáról beszélünk?

- Miért szereted ennyire a nyuszikat? - mutatott körbe a szobán. Hát igen... Nyuszis tok, mamusz, köntös, plüssök, párna, ja és még van pár nyuszi mintás ruhám is.

- Nem tudom. Olyan aranyosak meg minden és hát csak úgy jött - vontam vállat.

- Pont, mint nálam az oroszlán.

- Hogy mi?

- Igen. Van egy csomó oroszlános cuccom csak próbálom nem az emberek szeme előtt tartani. Még olyan alsóm is van - mondta mire elnevettem magam majd csatlakozott.

- Akkor nem csak nekem vannak mániáim - könnyebbültem meg.

- Hát nem. Van pillecukrod? - kérdezte.

- Nem... Egyesek megették és még az óta se vettem. De Oreom van - mosolyogtam.

- Nekem az is tökéletesen megfelel mondta mire kimentem a konyhába az oreoért. Mikor visszaértem ő már a gitáron játszott és énekelt. Az ajtónak dőltem és csak figyeltem.  Zayn gyönyörűen énekel és gitározik, sőt még ő maga is gyönyörű... Az alul telt felül kissé vékonyabb ajkai, a csokoládé barna szemei, az álla, az orra. Már-már tökéletes. Habár kinek mi a tökéletes. Na, Kevin ő tökéletes, de mellette azért még Ren is tökéletes és a két pasi teljesen máshogy néz ki – sőt az utóbbi inkább hasonlít egy lányra -, szóval a tökéletes tág fogalom. A tetoválások miatt lehet valaki nem teljesen tökéletes nemde? Mert ha nem akkor Zayn tényleg tökéletes. Nem is tudom apáék, hogy engedik, hogy vele legyek. Gyűlölik a tetoválásokat pedig vannak belőlük szépek is. Teljes nyugodtság töltött el, ahogy figyeltem Zayn minden egyes mozdulatát. Hangja és játéka merő jó érzéssel töltött el. Akár órákon keresztül is tudtam volna így figyelni őt. Annyira varázslatos! Mikor végzett felém nézett majd letette a hangszert az ágyra.

- Meddig akarsz még ott állni és bámulni? - nevetett fel. Inkább gyere ide és adj olyan kekszet - mutatott az oreora mire én elindultam majd leültem mellé.

- Sajnálom, hogy felborítottam az életedet - hajtottam le a fejem. Igazság szerint tényleg ezt tettem és nem volt valami jó érzés...

- Ne sajnáld - legyintett - Mióta itt vagy sokkal szórakoztatóbb és izgalmasabb minden.

- Miattam? - mutattam magamra miközben hitetlenkedő fejet vágtam, ő erre csak egy aprót bólintott. - Hát ezt elég nehéz elhinni. Tudod az ember azt gondolná, hogy a One Direction és a vele járó felhajtás elég izgalmassá teszik az ember életét.

- Inkább stresszessé. De sose cserélném le ezt az életet. Nagyon nagydolog, hogy megküzdöttem az álmaimért és szerencsére valóra váltottam őket. Most pedig - kapott be egy kekszet majd széttárta a karját -  Én vagyok az emberek álma - mutatott magán végig egy elégedett mosoly társaságában mire megforgattam a szemem. - És ez már csak azért is jó, mert így rengeteg ember álmát teljesíthetem akár egy szóval vagy mosollyal is. Ez talán még jobb érzés, mint az, hogy az enyém valóra vált.

- De ugye azzal is tisztában vagy, hogy egyetlen tetteddel mindent lerombolhatsz bennük?

- Sajnos... - húzta el a száját. A szemében látszott, hogy nagyon bántja ez a dolog - De muszáj élnem az életem. Ha csak azt néztem volna eddig, hogy nekik mi tetszik akkor ma nem lenne barátnőm - talán jobb is lenne... tettem hozzá magamban - Nem lenne ennyi tetoválásom - szintén - Nem cigiznék, habár erről tényleg le kéne szoknom.

- Miért kezdtél el egyáltalán? - kérdeztem.

- Hülye voltam tudom... és hát, már nem is emlékszem pontosan. Egyszer ideges voltam és hát a sulinál ott cigiztek és felkínálták... aztán mindig, ha volt valami bajom mentem hozzájuk... és szépen lassan rászoktam.

- Miért nem kaptál be ilyenkor mondjuk egy nyalókát vagy nem is tudom. Tényleg szereted a gumicukrot? - kérdeztem.

- Ja, miért? - kérdezett vissza mire felálltam és elmentem a szekrényemhez majd kivettem egy csomag gumicukrot.

- Mostantól ha ideges vagy, vagy stresszes egyél gumicukrot - nyomtam a kezébe a zacskót.

- Ez most komoly?

- Igen. Még mindig jobb mintha cigiznél. Igaz ez se a legjobb megoldás, de... de legalább van - kacsintottam.

- Ugye tudod, hogy ezzel most megpróbálsz gumicukorfüggővé tenni? - lobogtatta meg az édességet.

- Hát oké... Akkor egyél... - kutakodtam a szekrényben - Milky Way Ameot - dobtam hozzá a csokit - az legalább hússzú, vagy nem is! Cigi rágózzál - nevettem.

- Hahaha, nagyon vicces... Miért van neked ennyi édesség a szekrényedben?

- Édesség függő vagyok - vallottam be.

- Az mit takar?

- Minden nap legalább 1 csomag gumicukor és 1 tábla csoki. De persze ezek mellé még jön a keksz meg a chips...

- Hogyhogy nem hízol el?

- Nem tudom. valószínűleg annak köszönhető, hogy otthon jártam edzeni. Talán most is el kéne kezdenem?

- Vagy leállni az édességgel.

- Hé! Nem tudok...

- És ezért engem is rá kell szoktatni?

- Oké akkor... - kezdtem majd gyorsan kifutottam a konyhába majd visszamentem a szobámba egy koktélparadicsom kíséretében. - Egyél ilyet. Ez egészséges és finom.

- Maradok a Milky Waynél és a gumicukornál azt legalább tudom vinni magammal - tolta el maga elől a paradicsomot.

- Hát jó - vontam vállat majd bekaptam egy koktélparadicsomot.

- Yas - fordult felém mire egy kérdő fejet vágtam - zongorázol?

- Most?

- Nem majd mikor nem leszek itt - forgatta a szemét. - Jó, hogy most.

- Ha már ilyen szépen kéred - csóváltam a fejem majd oda ültem a zongorához és elkezdtem játszani a Someday-t majd énekeltem is hozzá. Szeretem ezt a dalt ugyanis nagyon biztató és feltudja vidítani az embert, ha valami bántja. Mikor befejeztem és Zaynre néztem csillogtak a szemeim. Szebb volt, mint eddig bármikor.

- E-ez - dadogott. - Csodás volt - mondta már-már tátott szájjal mire elpirultam - De milyen nyelven is volt ez? - kérdezte zavartan mire felnevettem.

- Koreai - nevettem tovább.

- Akkor tényleg tudsz koreaiul.

- Miért eddig nem hitted el?

- Nem - rázta a fejét. - Tudod, nem sűrűn találkozok olyan 20 éves lányokkal, akik önszorgalomból megtanulnak koreaiul - nevetett.

- Látod, különleges vagyok - mondtam egy ego-s mosoly kíséretében.

- Várjunk csak egy pillanatra! - ugrott fel. - Te énekelsz! - mutogatott rám.

- Hát... öm... igen. Miért olyan nagydolog ez?

- Nem tudom, csak hát. Oké, te ilyen multifunkcionális ember vagy? - kérdezte szórakozottan.

- Biztos - nevettem. - Sok dologhoz értek. Nagyon ritkán "pazaroltam" az időm.

Miközben beszélgettünk és toltuk befelé az oreos kekszet Zaynnek megcsörrent a telefonja. Kivette a zsebéből majd közölte velem, hogy Niall barátja hívja és ezt fel kell vennie mert lehet, hogy fontos dologról van szó. Miközben beszélgettek nem egyszer hallottam a nevem és a határozott nem szócskát.

- Ide akarnak jönni a srácok - mondta.

- Nem! - vágtam rá én is határozottan.

- Látod Harry ő is azt mondja, hogy nem - szóval akkor már Harolddal beszél. - Biztos nem jöhetnek?

- Anyáék ki fognak borulni ha itt találják őket. Ha pedig ez megtörténik nekem nem lesz szép estém az biztos. Szóval biztos, hogy nem jöhetnek - mondtam mire kopogtattak. Kiszóltam, hogy "Igen" és James nyitott be.

- Miss Kassar, a szülei üzenik, hogy ma nem jönnek haza. Fontos üzleti dolguk akadt - mondta majd kiment. Már megint? Na, nem mintha nekem ez annyira számítana, de akkor is... Legalább tudnám mi mindig ilyen fontos.

- Jöhettek - mondta Zayn mire hirtelen felé kaptam a fejem.

- Te! - mondtam majd elkezdtem ütögetni. A telefon ki esett a kezéből mi pedig hátraestünk az ágyon. Nem igazán érdekelt. Az fontosabb volt, hogy ellássam a baját amiért megint idecsődülnek a srácok. Már nem mintha nem lennének jó fejek, meg szórakoztatóak, de én nem ahhoz vagyok szokva, hogy ennyien tolonganak itt. Úgy néz ki ezt meg kell szoknom előbb-utóbb. Plusz ezzel akadályoztatják a tervem miszerint közelebb kell kerülnöm Zaynhez. Így most nem leszünk kettesben hanem hetesben leszünk. Egyáltalán minek jönnek ők ide ilyenkor? Nem hiszem, hogy itt nem unatkoznának annyira, mint máshol. Miközben Zaynnel "verekedtünk" rájöttem, hogy Zayn tényleg nem rossz srác. Sőt tud ő nagyon jó társaság is lenni. Nem unatkozok mellette. De szinte minden szabadidőm elveszi... Még ha nem is úgy, hogy vele kell lennem hanem gondolatban, de akkor is. Épp Zayn felett voltam mikor eszembe jutott valami - Zayn.

- Igen?

- Nem is tanultunk - húztam el a szám.

- Hát már nem is fogunk, mert nyolc óra és jönnek a srácok is szóval ez felejtős - tűrte az egyik hajtincsem a fülem mögé mire elpirultam ő pedig rám mosolygott. Pár pillanatig csak néztük egymást majd gyorsan lepattantam róla és elkezdtem igazgatni a ruhámat.

- Öhm... Kérsz enni? - kérdeztem hirtelenjében.

- Ja, ja - mondta mire gyorsan távoztam a szobából. Most ezt miért csinálta? Istenem... Ezek a tettei az őrületbe kergetnek - gondoltam majd elkezdtem piszkálni a hajtincsem, amit nemrég Zayn is megérintett. Nem vagyok normális...

Fhu... Megint el telt egy hét ._. és holnap itt van augusztus T_____T Nem kéne még itt lenni :( Habár azért a holnapot is várom a 6.-át is a 7.-ét is 9.-ét is... De nem baj, ne legyen augusztus xD Ti várjátok már a sulit? Én egyáltalán nem. Nem fogok ismerni senkit ráadásul mehetek a koliba is. Mi lesz velem. Nuku barátnők, nem tudok majd folyton enni T__T Remélem ti jobban indítjátok a szeptembert. További jó hetet ;) 

Minirigó xX

†Part 16†

/Yasmin szemszöge/

Kiléptem a zuhanyzóból majd magamra tekertem a törölközőm. Gyorsan fogat és arcot mostam. Visszamentem a szobámba és helyet foglaltam az ágyamon. Ránéztem az órára, ami 12:07-et mutatott. Úr isten már ennyi lenne az idő? Magamra kaptam egy fekete cicanacit és a Superman-es felsőmet. Elindultam az étkezőbe, viszont egy magas dologba ütköztem.

- Jó reggelt kisasszony - hajolt meg James.

- Neked is James.

- A szülei már várják az ebédre.

- Ezen miért is nem lepődöm meg? - kérdeztem miközben elindultam. Az ebédlőbe érve anya és apa teljes harci díszben ültek előttem.

- Kislányom tudod te mennyi az idő? - kért számon apám.

- Hát mikor legutóbb néztem még dél múlt hét perccel - válaszoltam.

- Az kérlek szépen 5 perccel ezelőtt volt - mondta anyám. - Máskor, ha legalább normális időben nem tudsz felkelni, akkor legyél szíves dél előtt megjelenni ebédre, hogy ne kelljen rád várni! - korholt. Nem értem minek kell ekkora problémát csinálni 12 perc késés miatt... Habár ezt pont én mondom, aki 2 perc miatt leordította Zaynt? Oké talán kicsit túlzásba estem, de az más szituáció volt. Plusz a család megvárakoztatása nem olyan nagy bűn, mint egy lány megvárakoztatása. Remélem...

- Most pedig kérj bocsánatot! - utasított apa.

- Elnézéseteket kérem a késésért. Máskor nem fordul elő. Sajnálom - hajtottam le mind kettő előtt a fejem. Kis beszédem után James kihúzta a széket én pedig leültem. A mai ebédünk ananászos hús volt. Tudni illik, hogy ezt a fajta kaját is nagyon szeretem. Mindig rengeteget eszek belőle akárcsak most. Ebéd után anyáék ismét elmentek. Vajon hova mennek mostanában mindig? Olyan furcsák. Na, mindegy. Bementem a szobámba és ledobtam magam az ágyamra. Vajon Zaynnek mi a célja azzal, hogy velem tart zongorát venni? Biztos nem ok nélkül fog velem jönni. Tuti akar valamit. De mit? Egyáltalán mi járhatott a fejében amikor igent mondott? Nem is... Nekem mi járhatott a fejemben, amikor megkérdeztem? Hívhattam volna Doniyát vagy Daniellet esetleg Eleanort, de nem. Nekem Mr. Felfuvalkodott hólyag Malikot kellett... Miért? Habár mostanában elég elviselhető. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mennyire jó fej, helyes, aranyos stb... Nem. Egyáltalán. Inkább csak azt, hogy mostanában nem olyan idegesítő mint amúgy.  Lehet ez csak egy pillanatnyi álca, hogy majd abban a pillanatban mikor egyáltalán nem számítok rá megsebezzen?

- De csak tán nem olyan gonosz! - mondtam ki majd hirtelen felültem az ágyon, mire elkezdett velem forogni a világ. Upsz! Ezt talán nem kellett volna.

- Úr isten! Mennyi az idő? - nyúltam hirtelen a telefonomért, hogy lecsekkoljam az időt. 13:27 mutatta a kijelző. Hű talán ideje lenne felhívnom Zaynt. Aish... Pontosan mit is csinálok én most? Nem azt mondtam, hogy nem szakítom szét Zaynt és Laylát? Erre most pont arra készülök, hogy úgymond "közelebb" kerüljek hozzá és elvegyem a lehetőséget, hogy a barátnőjével legyen... De a zongora és gitár leckékkel is ugyan ez a helyzet... Viszont azt muszáj volt, mert Doniya mondta és ha nem teszem meg az feltűnő. Azt hiszem... Beléptem a névjegyzékbe majd kikerestem Zayn nevét és tárcsáztam. Kicseng! Oh, istenem! Gyorsan le kéne tennem, de mi van ha kiírja a nevem? - estem kétségbe majd hirtelen felindulásból kinyomtam a telefont... Ezt jól megcsináltad Kassar! Gratulálok! Aj! Mi van ha várja a hívásom? Én pedig nem hívom... Megbízhatatlannak fog gondolni. Oké újra hívom. Végül is csak egyszer élünk nem? YOLO! Újra hívtam majd második csengésre fel is vette. Oh, basszus! Ezt nem én mondtam! Még jó, hogy csak magamban mondtam ki. Már a gondolatom is mocskos...

- Ayesha, te vagy az? - hallom az egyszerű kérdést a már-már nagyon is ismerős hangon és a már megszokott választ adom.

- Ne. Hívj. Így. Még. Egyszer!

- Igen te vagy - mondta és lelki szemeim előtt láttam amint egy nagy vigyor ül az arcára amiért - ha csak pár pillanatra is -, de felhúzott...

- Azért hívlak, - tértem a lényegre - mert fél háromkor indulok zongorát nézni, szóval... Ha tényleg semmi dolgod és meg mindig szándékodban ál elkísérni, akkor legyél itt PONTOSAN fél háromra!

- Rendben főnök asszony! - mondta volna komolyan, de a végére élne érte magát. - Nem fogok késni nyugi.

- Tényleg ne tedd, mert nem szeretem ha késnek az emberek várni meg pláne nem szeretek.

- Oké, oké. Na de most leteszem, mert el kell készülnöm. Szia Yasmin.

- Most itt te vagy én vagyok a nő? - kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Készülés terén egyértelműen én - mondta mire elnevettük magunkat.

- Na jól van Zayn. Majd látjuk egymást. Szia! - köszöntem el majd leraktam a telefont.

- Nem normális ez a gyerek - ráztam a fejem majd elnevettem magam. Felálltam majd elindultam a zuhanyozni, félúton jöttem rá, hogy ma már bizony fürödtem ezért csak pocsékolnám a vizet ha megtenném... Hogy kettőig se unatkozzak kimentem a titkos kertbe. Gyorsan végig öntöztem a virágokat majd énekeltem nekik. Tudom, hogy egyesek szerint ez hülyeség, de a virágoknak is kell a törődés. Míg mások naplót írnak, én a virágokkal osztom meg a gondolataimat. Már igazán fel kéne újítanom a pavilont is, hogy ne legyen olyan ütött-kopott. Ja és persze a hintára is ráférne egy kis gondoskodás. Ezen kívül már igazán szép a kertem. Szép zöld a fű és kezdenek virítani a virágok. Némelyik már egészen kivirult. A rózsabokrok pedig lassan szebbek, mint a normális kertben. A kulcsot visszatettem a helyére majd elindultam a szobám felé. Mikor a medencéhez értem leguggoltam a széléhez és kezemmel megzavartam a nyugodt vizet. Itt kerültem eddig a legközelebb Zaynhez. Akkor valami nagyon furcsa, de mégis meleg érzés fogott el, utána sokáig éreztem az érintését. A tegnapi Csiki rohamnak is érzem a hatását, de már kezdem ezt megszokni... Miután visszatértem a szobámba azon gondolkoztam, hogy mit kéne felvennem. Valami csinost. Do mindig mondja, hogy öltözzek Londonosabban, de én inkább Yasminesen akarok öltözni. A szüleim sose mondták meg, hogy öltözködjek, csak azt kötötték ki, hogy ne kihívóan. Saját magam választottam ezt a kifinomult, elegáns vonalat, mert egyszerűen tetszik és kész. A szekrényből kivettem egy fehér, kissé bő, fehér kötött felsőt hozzá pedig egy világos rózsaszín csőnadrágot. Az ékszer tartómról levettem egy rózsaszín nyakláncot majd feltettem az órám. A fésülködőasztalomnál feltettem egy alap sminket. Épp a szájfényem kentem fel amikor észleltem, hogy már csak 5 percem van. Gyorsan befújtam magam a kedvenc parfümömmel majd felkaptam a táskám beledobtam a pénztárcát és a telefonom, az előszobában fürgén magamra kaptam a 10 centis magas sarkúm, majd utoljára belenéztem a tükörbe és elégedett voltam az eredménnyel. Kicsit megigazítottam a hajam, ami most hullámosan terült szét a vállamon és már kint is voltam a kapuban. Az órámra néztem és 14:29 percet mutatott. Király vagyok nem késtem! - gondoltam mire Zayn begurult és kinyitotta kocsija ajtaját.

- Szállj be! - utasított mire én vonakodva, de azért beszálltam.

- Nem késtél. Tényleg nem... - mondtam miközben bekapcsoltam az övemet. - Ez plusz pont.

- Milyen plusz pont?

- Nem tudom csak az... Na megyünk már? - sürgettem mire beindította a motort. 

- Merre?

- Nem is tudom... - kezdtem el birizgálni az ujjam. 

- Szóval azt mondod, hogy fogalmad sincs róla merre akarsz menni? - engedte el a kormányt miközben a fejét elfordította az ablak felé.

- Azt hittem, hogy majd te aki egy banda tagja tudni fog egy jó helyet ahol vehetek zongorát, de úgy látszik rosszul hittem...

- Egy: hinni a templomban kell. Kettő: Jól hitted - mondta majd ki kanyarodott a ház elől és elindult.

- Hova is megyünk pontosan? - érdeklődtem.

- Egy órára innen van egy bizonyos pláza abban pedig a Paradise nevezetű bolt. Na, oda megyünk.

- Paradise mi?

- Ja - bólintott. - Sok jó cucc van ott. Gitárok, dobok, zongorák, mindenféle hangszer. Niall igazán szeret oda járni gitár után és én is.

- Értem. Nem szoktad reklámozni, hogy gitározol. Miért nem?

- Úgy gondolom, hogy a rajongóknak nem kell mindenről tudniuk. Nem, de bár? - fordult felém mire bólintottam.

- Hát még milyen jól gondolod - mosolyogtam rá. - Egy tízes skálán mennyire szeretsz gitározni?

- Tizenegy - vigyorgott rám.

- Oh, ezt jó hallani.

- Ha ideges, boldog, szomorú vagy  vidám vagyok esetleg unatkozom vagy ilyesmi, csak megragadom és játszok valamit.

- Szoktál dalokat írni?

- Na azért olyan király nem vagyok - mondta mire elnevettem magam ő pedig csatlakozott. - Miért kérded?

- Csak az egyik kedvenc doramámban a főszereplő gitározik és dalokat ír. Nem tudom, hogy tényleg ír-e dalokat, de a való életben is egy bandában gitározik és énekel. Igazán király - húztam fel a szemöldököm miközben megvillogtattam fogaim.

- Aha. És mi az a dorama? - nézett rám értetlenül.

- Koreai dráma - nevettem el magam.

- Mi? Te ilyeneket is nézel? - hitetlenkedett.

- Mr. Malik én odáig vagyok a Koreaiakért.

- Hogy mi?

- Igen nagyon szeretem a kpop-ot és a drámáikat az ottan dolgok is nagyon érdekelnek.

- Had találjam ki! Most jön az, hogy tudsz koreaiul és ott akarsz élni a későbbiekben?

- Honnan tudtad? - néztem rá összeszűkült szemekkel.

- Most csak szórakozol ugye?

- Nem-nem. Tényleg tudok koreaiul beszélni és igen gondoltam már rá, hogy ott fogok élni.

- Egyszer TALÁN kipróbálom ezt a kpop-ot meg doramát vagy mit - kacsintott.

- Szavadon foglak - emeltem fel a mutató ujjam.

- Mondom talán. Még ki is emeltem...

- Hé! - löktem kicsit oldalba.

- Hé! - fordult felém majd újra a nevetésünk töltötte be a teret.

- Neked van olyan hely, aminek megtanulnád a nyelvét csak, hogyha egyszer tényleg úgy érzed, tudj ott élni?

- Ilyenen még nem nagyon gondolkoztam. Szeretek itt élni, valószínű ezért. Te nem szerettél Pakisztánban élni?

- Hogy őszinte legyek itt valamiért szabadabbnak érzem magam - eresztettem meg egy halvány mosolyt.

- Annak örülök, hogy jól érzed magad itt.

- Ez nagy részben Doniyának és a srácoknak köszönhető.

- Nekem nem is? - fordult felém nagy szemekkel.

- Zayn... Mióta itt vagyok a veled töltött idő 80%-át veszekedéssel vagy csipkelődéssel töltöttük szóval neked igen pici százalékban van hozzá közöd, de igen neked is hála...

- Kegyetlenül őszinte vagy tudsz róla?

- Nem szokásom hazudni, nem is szeretek. Mindig mindenkinek megmondom az őszintét - mondtam. - Vagyis nem... A szüleimnek nem...

- Erre majd később rákérdezek, mert megérkeztünk - fordult felém egy csodás mosoly kíséretében majd leállította a motort és kivette a kulcsot. Kiszálltunk az autóból majd elindultunk az üzlet felé.  Zayn most is feltette a már jól ismert szemüveget viszont a sapit most passzolta a haja miatt. A plázában hála' az égnek nem volt annyi ember, hogy levegőt se lehessen venni viszont így is volt elég ember arra, hogy kiszúrják a haverunkat. Először csak egy majd kettő, három, négy ember jött oda, de miután észrevettem, hogy bizony ha én itt maradok akkor összetaposnak inkább fájó búcsút vettem elfoglalt férfi társunktól.

- Öm... - kocogtattam meg a vállat mire felém fordult - Még te itt foglalatoskodsz én körülnézek.

- Oké, háromnegyed óra múlva találkozzunk a Paradise-ban - mondta mire bólintottam és kiküzdöttem magam a tömegből. Szétnéztem pár boltban és vettem magamnak egy kék inget, aminek a mell részénél két sötétebb kék zseb van. Még tíz perc volt addig, hogy leteljen a háromnegyed óra, de én már a zene boltban nézelődtem. Tényleg jó cuccok voltak ebben a boltban. Sok szép gitárt és zongorát láttam, plusz a dobok is nagyon tetszettek. Akárcsak autó zongora terén se vagyok válogatós. Egyetlen egy kikötésem van, hogy legyen fehér. Na meg persze kicsi, hogy elférjen a szobámba.

- Miben segíthetek? - jött oda egy nálam olyan 2-3 évvel idősebb csinos nő.

- Zongorát szeretnék - mosolyogtam rá.

- Milyet képzelt el? - indult el én pedig követtem.

- Igazság szerint olyat szeretnék, ami nem foglal sok helyet és fehér - mondtam miközben oda értünk egy helyiségbe ahol sokkal több zongora volt.

- Értem - bólogatott majd csörgött a mobilja. - Elnézést - mondta mire legyintettem, hogy menjen csak majd félrevonult. Én elkezdtem nézegetni a zongorákat, de elég kevés fehér volt. Na mindegy, csak tán lesz egy megfelelő... A nagy nézelődésem az szakította meg, hogy valaki csípőmre rakta kezeit és egy "Bo"-t címkézett nekem ezzel halálra ijesztve.

- Úr isten Zayn! - mondtam miután megfordultam.

- Mi a baj? - kérdezte tetetett aggódással.

- A szívbajt hoztad rám, mintha nem tudnád... - forgattam meg szemeim.

- Bocsi - mosolygott mire én ki fújtam a levegőt.

- Egyébként lennél szíves levenni a kezed a csípőmről? - mutattam mancsaimmal az említett területre.

- Öm... Ja, igen... Bocs...

- Nem gond - mondtam majd visszafordultam és tovább néztem a zongorákat. Nem sokkal később visszatért a fiatal nő is és elkezdett nekem ott magyarázni minden féle dolgot amit annak ellenére, hogy zongorázok a felét nem értettem. Talán azért mert eddig mindig az én szeretett zongoratanárom vette nekem a hangszert. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Zayn kezén ragad és elkezd húzni. Nem sokkal ezután egy fehér és helytakarékos zongoránál állt meg. Tökéletes volt. Csak álltam és néztem. Apropó ennek a srácnak szokása nem elengedni az emberek testrészét? Ugyanis még mindig fogta a kezem. Köhintettem egyet mire rám nézett én pedig a kezünkre mire ő zavartan elengedte azt. Kifizettem a zongorát és a szállítást is majd elindultunk hozzánk utánunk pedig jött a szállító autó.

Otthon a szállítók hajlandóak voltak a zongorát elvinni egészen a nappaliig. Ott letették és... állj ne tovább hangulatba voltak így hát távoztak. Nagyon jó fejek amúgy... Tényleg. A szobámba luxus lett volna bevinni mi? Viszont legalább eddig elhozták. Szerencsémre volt két igazán segítőkész ember is otthonomban. Egy gonosz vigyort eresztettem Zaynre majd vállára tettem kezeim.

- Hát akkor most szépen segítesz és berakod Jamesszel együtt ezt a csodát a szobámba - ütögettem meg kicsit az arcát majd megkerestem Jamest. Nagyon szórakoztató volt nézni, ahogy ezek ketten szerencsétlenkednek a hangszerrel, de végül sikerült nekik betenni a helyére. James elhagyta a szobát Zayn pedig ledobta ágyamra verejtéktől csillogó testét.

- Mi van? Ennyitől kidőltél? - nevettem mire ő megdobott egy párnával.

- Csönd legyen!

- Hé! Te csak ne parancsolgass! - dobtam vissza a párnát és már majdnem egy csata vette kezdetét, de Zayn olyat kérdezett, amire egyáltalán nem számítottam...

Hát itt lenne az új rész :) Bocsánat, hogy múlthéten nem hoztam csak nagyon sok dolgom volt :\ Remélem megvagytok elégedve ezzel a résszel is :$

Minirigó xX

†Part 15†

/Yasmin szemszöge/

Oké megtettem. Kimondtam a kérdést. Végül is mit veszthetek? Legfeljebb nemet mond és kész. Ó kérlek ne mondj nemet. Nem kellett volna megkérdeznem. Már vagy egy perce csak néz és néma. Megnémult vagy mi? Aj Zayn szólalj már meg kérlek. Beszélj! Mondj valamit. Akár mit. Miért nem mond semmit? Miért kérdeztem meg? Olyan hülye vagyok. Bele se kellett volna kezdenem. Így most több leszek egy elutasítással és egy csomó ideig érezhetem bőröm égését a csiki roham miatt. Elcsesztem. Pedig milyen jól elbeszélgettünk.

- Oké - Mi? ماذا؟ What? Che cosa? 무엇인가 ? Most komolyan azt mondta, hogy oké vagy csak én értettem félre? - Elkísérlek. Úgy sincs jobb dolgom, szóval legalább nem otthon ülök. Utána pedig tanítalak egy kicsit gitározni. És legalább segítek kitenni a zongorát is.

- Te most tényleg beleegyeztél? - csodálkoztam még mindig.

- Aha. De miért olyan hihetetlen ez?

- Eddig úgy vettem észre, hogy megpróbálsz kerülni.

- Anya és Doniya így is-úgyis összerakott volna minket egy helyre. Így legalább megelőzőm a velük való eszmecserét.

- Értem - szóval akkor nem miattam. Csak, hogy Do és az anyukája ne fárassza. De várjunk miért érdekel ez engem? Miért fáj ez nekem? Gyorsan megráztam a fejem, hogy észhez térjek, de nem sokkal lett jobb.

- Meg mostanában egyre jobban elvagyunk nem? - kérdezte miközben odaértünk az Ice 'N' Go árushoz.

- De. Egyre jobban. Nem is vagy olyan bunkó és szörnyű mint elsőre gondoltam - mosolyogtam rá.

- Te pedig nem vagy olyan fura. Vagy ha fura is vagy akkor jó értelemben - mosolygott rám vissza.

- Te furának gondoltál?

- Nem csak gondoltalak - nevetett mire én a vállába bokszoltam majd együtt nevettünk. Mindenki kikérte a saját kis sapkás adagját. Zaynnel összekaptunk azon, hogy ki fizessen. Én ragaszkodtam a fizetéshez azért mert én vagyok az aki úgymond "hívatlanul" van itt. Zayn is ragaszkodott hozzá mert, hogy ő a férfi. Attól, hogy ő a férfi miért kell vezetnie és fizetnie? Ez olyan idegesítő. A "férfiak fizetnek" az egyetlen otthoni szokás amit nem tartok be. Egy nő is ugyan úgy tud fizetni mint egy férfi. Végül abban egyeztünk meg, hogy kétszer eszünk így Zayn is és én is tudok fizetni. Nem voltam hajlandó beadni a derekam. Még szép, hogy nem! Ha egyszer fizetni akarok, akkor fizetni fogok. Még ha ahhoz kétszer is kell ennem a golyócskákat. Apropó erről jut eszembe. Szegény James most biztosan szomorú képpel bámulja az olvadozó édességet vagy már megette. Fölöslegesen ugráltattam. Ez nem volt szép tőlem. Nagyon nem. Majd bocsánatot kérek tőle ha haza értem. Az eladó csaj felismerte Zaynt ami nekünk azért nem jött jól mert kicsit nagyon feltűnően viselkedett. Aláírást követelt aztán képet, de úgy, hogy Zayn vegye le a fullcapet és a szemüveget. A nagy fényképezésre felfigyeltek az emberek aztán pedig meglátták, hogy kivel is lehet fényképet készíteni, így történt az, hogy Zaynt ellepték a rajongók. Szegény Safaa majd elveszett a tömegben, de szerencsére közel voltam hozzá így kitudtam menteni. Waliyha eléggé nagy lány már így simán kimenekült és ő is mellénk ült a padra.

- Sokszor szokott ilyen lenni? - kérdeztem Walit.

- Hát mikor, hogy. Van olyan mikor szerencsehétbe kerülünk és olyankor egész héten nincs Directioner front. De van olyan, hogy minden nap, vagy egy nap akár kétszer. Safaa még nem nagyon tud megmenekülni, de dolgozunk rajta. Azt tudja, hogy ilyenkor futni kell amerre látsz, de attól, hogy kilenc éves még könnyen magával sodorja az ár. Aztán csak annyit vesz észre, hogy összetaposva Zayn ölében köt ki mert odáig sodorták.

- Úúú, az fájhat.

- Fáj is - helyeselt a kislány. - Sajnos még alacsony vagyok és nem vesznek észre. Túlságosan lefoglalja őket Zayn sztár vagyok szeressetek Malik - duzzogott.

- Haragszol Zaynre? - vettem az ölembe.

- Igen. Ilyenkor minket mindig elfelejt mintha itt se lennénk és csak azokra a lányokra figyel. Pedig őket nem is ismeri és szereti. Engem szeret velem pedig nem foglalkozik. Szeret ugye?

- Safaa Zayn foglalkozik veled. És szeret. De őket is szereti. Sokat köszönhet azoknak a lányoknak. Viszont téged jobban szeret és bármit megtenne érted.

- Akkor miért nincs itt? Miért nem ő fog az ölében? - csordult ki egy könnycsepp a szeméből.

- Húgi semmi baj. Mindjárt jön. Neked is van álmod ugye? - kérdezte az idősebbik lány mire a kicsi bólintott. - Nekik most teljesül. Zayn teljesíti az álmukat mert tudja. Ezért foglalkozik azokkal a lányokkal is. Neked jól esne ha nem teljesülhetne az álmod egy kislány miatt? Ha nem mehetnél hozzá Niallhöz?

- Nem.

Szóval Safaának az az álma, hogy Mrs. Horan legyen. Ez aranyos. Igaz még csak kilenc éves, de így is több esélye van rá mint a többi lánynak aki Niall felesége akar lenni mivel ő Zayn testvére. Így már jó eséllyel indul.

- Mindjárt jön Zayn.

- Ez nem igaz. Ne hazudj. Te is jól tudod, hogy legalább fél órát ülhetünk itt ha nem kettőt - fúrta fejét a nyakamba.

- Ne foszd meg őket attól, hogy teljesüljön az álmuk. Gyere hintázzunk addig. Később Zayn is csatlakozik. Ígérem - mondtam.

- Rendben - bólintott. Safaával az ölemben elmentünk a legközelebbi hintához. Safaa beleült én pedig löktem. Waliyha pedig elfoglalta a mellette lévő hintát. Már több mint egy órája vártunk Zaynre. Azóta csúszdáztunk, homokoztunk, kipróbáltuk azokat a forgó dolgokat. Mindent ami a játszótéren volt. Még ilyen nagy több személyes trambulinban is voltunk, hogy elüssük az időt mire Zayn végre hajlandó volt visszajönni hozzánk. Hála az égnek több nyafogás Zayn hiánya miatt nem volt és jobban megismertem a lányokat. Ők is nagyon aranyosak és jól el lehet velük lenni. Úgy néz ki csak Zayn ilyen ellenszenves...

- Sapi és szemüveg? - kérdeztem.

- Már mindegy. Mindenki megkapta amit akart - fújta ki a levegőt Zayn.

- Végre - mondta Wali.

- Hiányoztál Zaynie - ugrott bátya nyakába Safaa.

- De hiszen itt voltam végig - fogadta húgát Zayn.

- Csak mással.

- Sajnálom. Megbocsájtasz?

- Igen ha ugrálsz velem - mutatott a trambulin felé.

- Rendben. Neked bármit - nyomot egy puszit Safaa arcára.

- Akkor már én is akarok még egy kört! - közölte Wali akaratát.

- Még szép! Yasmin gyere te is - invitált az egyetlen férfi körünkben.

- Nem, nekem az előző elég volt - tiltakoztam.

- Ne kéresd magad! Jössz és kész - mosolygott majd elkezdett húzni. Bementünk tehát egy új körre. Egyébként eszméletlenül jó szórakozás ez az ugrálás. Főleg ha társaságban vagy. Nekem is be kell szereznem egyet otthonra. A kocsiból úgy is maradt pénzem plusz hely is van neki. Haza megyek és be is avatom anyáékat trambulinos terveimbe. És megtanulok különféle dolgokat például a szaltót. Volt pár srác aki igazán jól nyomta. Tetszik ez a dolog. Persze itt volt Zayn is aki olyan "tökéletes" szaltót lenyomott, hogy azt fájt nézni. Talán majd legközelebb. Talán...

Este nyolcra értem haza. Eléggé kifáradtam. Ma még csak mentem. Gyorsan váltottam pár szót anyáékkal és elnézést kértem Jamestől vagy hatszor amiért fölöslegesen küldtem el Ice 'N' Go-ért. De megette ő szóval mindegy. Vettem egy forró fürdőt a kádban. Kiürítettem az agyam. Nem gondoltam semmire csak élveztem a gyertyákat a habfürdőt és a zenét ami a háttérben ment. Több órán keresztül feküdhettem a kádban. Az sem zavart, hogy már rég kihűlt a víz. Olyan lettem mint egy száz éves nyanya. Tiszta ránc. Megtörölköztem majd magamra kaptam a szokásos pizsinek szánt toppot és francia bugyit majd bedőltem az ágyba. Homokember rögtön akcióba is lépett.

Minirigó xX

†Part 14†

/Zayn szemszöge/

Doniya szólt fel a földszintről. Erőt vettem magamon és nagy nehezen kikeltem az ágyból. Letrappoltam az emeletről mivel minél hamarabb visszaszerettem volna érni a biztonságot nyújtó szobámba.

- Elviszed a lányokat fagyizni és megy veletek Yasmin is. Szia! - intett majd gyorsan felszaladt, hogy még csak ellenkezni se tudjak. Legszívesebben utána rohantam volna leordítani a fejét, hogy megint nekem kell ezzel a lánnyal tölteni az időt, de nem tettem mivel a két húgom kiskutyaszemeket meresztett rám.

- Manók nincs kedvetek mondjuk elmenni holnap? - néztem le rájuk kérlelő tekintettel. Nem akartam ezt a délutánt azzal tölteni, hogy Yasminnek jó pofizok és mini bogyókat eszegetek. Már nem mintha azok a mini bogyók nem lennének isteniek, de most nem volt hozzájuk kedvem. Plusz a mai napom pihenéssel akartam tölteni a tegnapi együttes elfoglaltságok kipihenése végett.

- Nem Zaynie - rázta a fejét legkisebb családtagunk.

- Ma akarunk enni és ma is fogunk - jelentette ki Waliyha.

- Légyszíves! Már olyan régen voltunk együtt valahol - mondta kérlelő tekintettel Safaa.

- Igen és legalább Yasmint is jobban megismerjük - mosolygott Wali.

- Rendben... - adtam be a derekam.

- Nekem nem fontos menni. Komolyan, otthon is van elég dolgom, szóval nyugodtan menjetek hárman - mondta Yas, de Waliyha és Safaa rákattantak és nem engedték haza.

Hogy ne keltsünk nagy feltűnést Ayesha autójával mentünk. Nem engedte, hogy én vezessek. Ez rendesen szíven ütött. Én vagyok a pasi nekem kéne vezetnem még akkor is ha nem az én autómmal megyünk...

Már vagy tíz perce utaztunk néma csendben, vagyis nem egészen mivel a húgaim bekapcsoltatták a rádiót és egész úton az éneklésükkel boldogítottak. Néha elgondolkozom rajta, hogy nekem vajon miért csak lány testvéreim vannak? Most komolyan ez tiszta kicseszés... Ha lenne legalább egy fiú sokkal jobb lenne és úgy legalább egyenlőség lenne a családban. de nem nálunk a nő nemű emberek dominálnak. Nem is tudom apa, hogy bírja ezt az egészet. Habár ő általában meghúzza magát az egyik sarokban és csak bólogat. Nagyon ritkán szokott belefolyni a vitákba. Inkább kimarad a dolgokból. Viszont ha beleszáll akkor már tényleg nagy a gond. Ha lenne egy öcsém az jó lenne. Habár most is van mert ott van Niall, Harry és Liam, de az csak 99%-ban olyan. Nem élnek velünk. Most így belegondolva jobb is, hogy nem élnek velünk. Anya és... maradjunk a senkinél. Igen a senki lesz a legjobb. Senki nem tűrné, hogy Harold meztelenül szaladgáljon a házban. Nem örülnének neki ha a kanalakat két kilométerrel arrébb a háztól kéne tartani és ha valaki megenné az összes kaját ezzel éheztetve a többieket. Oh és ott van Louis, igaz ő a bátyám lenne, de nem baj. Egyébként vele alapvetően semmi gond csak néha olyan mintha egy 5 évessel beszélnél és eléggé répa mániás. Lenne egy teknősünk akit répával etetnénk. Fura lenne, nagyon fura... Na jó nem ilyen elviselhetetlenek a srácok néha vannak normális pillanataik is. Viszont turné alatt már van olyan, hogy szó nélkül megyünk el a másik mellett mert meguntuk a másik hülyeségét.
- Szóval Yasmin - törtem meg a csendet kettőnk között.
- Szóval Zayn - mondta elhúzva az ó betűt fura fejjel. - Ma nem volt pillecukrom.
- És ez engem miért is érdekel?
- Mert miattad fogyott el!
- Hé, hé, hé. Mi az, hogy miattam fogyott el?
- Az, hogy miattad fogyott el. Te loptad el az utolsó darabot. Egy óvatlan pillanatban nem figyeltem, próbáltam nem a víz alá juttatni szegény pufi édességet erre te elcsened előlem mint valami...
- Mint Niall - vágtam közbe.
- Mi mint Niall? Most ezt miért mondod?
- Niall tipikusan olyan ember aki imád enni és hát ha úgy van szívesen elcseni mások orra elől a kaját. Tudtad, hogy már nem egy evőversenyt is megnyert?
- Komoly?
- Aha. Imád enni és rengeteg kaja fér bele.
- Mégse hízik. Ez kész csoda. Muszáj megtudnom mi a titka.
- Már miért? Tökéletes alakod van - mondtam ki és csak pillanatokkal később eszméltem rá, hogy mit is mondtam. Úr isten Malik, neked barátnőd van! De csak megdicsértem az alakját. Ez csak nem baj. Legalábbis remélem.
- Öö... Köszi vagy mi.
- Szerintünk egyébként egy fekete lyuk van a hasában és így akármennyit is eszik nem telik meg - tereltem a témát.
- Nekem is be kell szereznem egyet.
- Egy fekete lyukat? - kérdeztem mire bólintott

Most vajon a hasába kell neki a fekete lyuk vagy csak simán  a szobájába, hogy dolgokat dobálhasson bele. Például engem. De várj. Miért akarna ő engem bedobni egy fekete lyukba? Mik ezek a hülye gondolataim? Nem aludtam eleget biztosan csak az bajom. Nagyon fáradt lehetek ha ilyen abnormális gondolataim vannak. Szedd össze magad Malik! - ráztam meg a fejem azzal a céllal, hogy hátha elűzöm ezeket a fura gondolatokat. Yas leparkolt a lányok pedig már pattantak is ki az autóból. Nemhogy játszanának előtte vagy mennének valami hülyeségre ami itt van a parkban, nem nekik rögtön azok a kis bogyók kellenek. Megjegyezném nincsenek egyedül. Ők előre futottak mi pedig hátul sétáltunk Yasminnel.

- Holnapra tervezel valamit? - érdeklődtem. Minél hamarabb beszeretném fejezni a gitároktatását így el kellene végre kezdenünk vagy sose végzünk...

- Kéne vennem zongorát. Szóval lehet azután fogok kutatni. Mert?

- El lehetne már kezdeni a gitároktatást.

- Értem. De szerintem a zongora vásárlást hamar letudom szóval... Hé nincs kedved... - kezdte volna, de elhallgatott.

- Mit nincs kedvem?

- Semmi - legyintett. Utálom! Utálom ha valaki elkezd mondani valamit aztán befejezi. Felkelti a másik érdeklődését aztán pedig nem mondja el. Idegesítő. Minek kezdi el ha aztán nem fejezi be?

- Most már mond ha elkezdted.

- De hülyeség.

- Nem érdekel. Hallani akarom.

- Már pedig nem fogod.

- Csikis vagy? - érdeklődtem. Remélem nem kapcsol és válaszolni fog.

- Igen mert?... Ó, hogy. Franc.

- Hamarabb kellett volna kapcsolnod. Szóval vagy elmondod, hogy mit akartál vagy csiki rohamban részesítelek - húztam győztes mosolyra a számat.

- Nyilvános helyen vagyunk.

- Az engem hol érdekel? Fullcapben és napszemüvegben vagyok - mutattam az említett dolgokra.

- Elméletileg olyan nagy sztár vagy, akkor gondolom abból is kiszúrnak, hogy mind a két húgod itt van.

- Mégsem vagy olyan buta mint gondoltam, de nem érdekel. Felülemelkedik ezen a kíváncsiságom - tártam szét a karom.

- Úgyse mersz megcsikizni.

- Csak figyelj - mondtam majd elkezdtem csikizni mindenhol ahol csak csikis pontot találtam. Ő csak nevetett, nevetett és nevetett.

- Oké, oké elmondom csak hagyd abba.

- Varázsszó?

- Miféle varázsszó?

- Sajnálom, de anélkül nem fejezhetem be - mondtam és még mindig csikiztem. Ő pedig levegő után kapkodva végre kimondta.

- Légyszíves.

- Látod? Tudod te mi is az a varázsszó.

- Úgy kezelsz mint egy gyereket.

- Nem baj - nevettem. - Szóval mit akartál mondani?

- Nincs kedved elkísérni zongorát venni? - kérdezte meg félve. Na erre nem számítottam. Még sose volt rá példa, hogy Ayesha magától hívott volna el akárhová is. Viszont most megtette. És jól meg is lepett vele. Viszont most mit tegyek? Visszautasítani bunkóság lenne, de nem nagyon van kedvem megint vele vásárolgatni. Habár a múltkor is elég volt egy üzlet. Oh miért vagyok ennyire kíváncsi? Habár mostanában nem is olyan rossz társaság. Minél többet vagyok vele annál jobban elvagyunk. De akarom én a társaságát? Bajom lehet belőle később. Viszont egyre jobban kijövünk és nem is olyan szörnyű mint gondoltam. Aaa Malik most mit fogsz csinálni?

Sajnálom, hogy ennyit késtem, de mostantól ráállok a blog írására és nem lesz több késés ígérem :) Várom a véleményeteket és a pipákat is ;) 

Minirigó xX