2013. május 30., csütörtök

†Part 10†

/Yasmin szemszöge/
Zayn leült és anyja abban a minutumban felállt, hogy megölelgethesse és puszival jutalmazhassa fiát. Zayn felállt és mindenki végigölelgette, mert ha már valaki megölelni akkor kell a többinek is az az ölelés. Egyedül én maradtam a helyemen. Mikor végre mindenki visszaült Zaynt annyival letudtam, hogy:
- Szia - mosolyogtam rá.
- Szia - mondta ő is majd rezzenéstelen arccal bámult tovább. Csal nézett ki a fejéből azokkal a csodás barna szemekkel. Egy perc néma csend után Safaa rá vetette magát a kajára. Elvett egy csirke szárnyat KÉZZEL. Evőeszközről még nem hallott? Nálunk alap szabály, hogy nem nyúlunk kézzel az ételhez. Most, hogy bele gondolok már kezdem megszokni, hogy itt minden megengedett. Talán túldramatizálom vagy nem is tudom, az biztos anyáék előtt ilyet sose fogok csinálni. Látván, hogy mindenki kézzel vette el a maga kis adagját a húsból, erőt vettem magamon és egy csirkemell után nyúltam. Minden egészen simán ment volna ha egy bizonyos Zain Javadd Malik nem avatkozik bele és nem ugyan arra a húsra pályázik. Ujjaink pár másodpercre összeértek, de rögtön el is kaptam. Kicsit furcsa volt érintése égette a bőröm. Valami eddig sose tapasztalt érzés fogott el ami miatt muszáj voltam elrántani a kezem. Még most is bizsereg a helye és forró vagy inkább csak meleg, egy biztos más hőmérsékletű mint a testem többi pontja.
- Jól vagy? - érdeklődött Do.
- Persze csak... nem is tudom mi történt - ráztam a fejem.
- Ez fura volt - jegyezte meg Waliyha.
- Ja az... - nézett Zayn értetlen fejjel. Igazság szerint én se nagyon értem mi volt ez az egész... A vacsi további részében nem történt semmi érdekes. Próbáltam kerülni Zayn - néha elég furcsálló - tekintetét és nagyjából sikerült is. Már a vacsora végénél jártunk mikor Patricia felhozta a gitáros dolgot.
- Zayn tudtad, hogy Ayesha érdeklődik a gitárok után?
- Nem anya, nem... Honnan is tudhattam volna? Eddig ilyenekről nem is beszéltünk sőt időnk se lett volna rá. De most ez miért érdekel engem? Vagy minek hoztad fel?
- Szeretne gitározni - mondta Yaser.
- Sok sikert neki - mondta.
- Szeretnénk, hogy te tanítsd meg - köhintett Tricia.
- Mi van?! - ugrottak ki Zayn szemei.
- Jól hallottad fiam - könyökölt Yaser az asztalra és össze fonta ujjait az álla alatt.
- Szó. Sem. Lehet. Róla.
- Pedig már most is van. Megteszed és kész. Nincs apelláta. Heti 4 nap egy és fél óra abba nem halsz bele... - mondta az anyja.
- Ne akarjatok mindent rám erőltetni! A múltkor is nekem kellett elvinnem autóért. Hát kösz többet nem kérek! Így is épp elég nekem a bandával és Laylával foglalkozni... - itt felállt és a hajába túrt. Ahw. Hova gondolok? kérdeztem magamban. - Próbálok minél több időt itthon lenni és veletek tölteni. A fiúk sose értik miért jövök minden egyes szabad időmben haza. Már lassan én sem - sütötte le a szemeit majd felkapta a tányérját és a szobájába viharzott.
- Majd én utána megyek - állt volna fel Doniya az asztaltól, de én a kezére tettem a kezem.
- Had csak majd én - eresztettem meg egy kis mosolyt mire bólintott és elindultam felfelé. Mai napon ez a második elsőm, elsőnek vettem el ételt kézzel és elsőnek hagytam ott egy étkező családot az asztalnál a félbe hagyott vacsorámmal együtt. Egyszer mindent ki kell próbálni nem? Lassan felmentem a lépcsőn - ami most igazán nehezemre esett mert legszívesebben rohantam volna -, bekopogtam az ajtón és Zayn kiabált ki.
- Doniya hagyj békén!
- Yasmin vagyok - kiabálom alig halhatóan.
- Gyere... - morogja. Lassan, de végül kinyitom az ajtót és bátortalan léptekkel húzódom beljebb. Zayn arcán látszik, hogy legszívesebben nem a legszebb szavakkal tessékelne ki a szobájából, de most szorult belé annyi emberség, hogy nem dob ki. Vagy csak a szülei miatt teszi? - Mit akarsz?
- Mit szoktál csinálni ha ideges vagy?
- Hát nem veled dumálok az biztos - mondta mire szúrós pillantást vetettem rá. - Zenét hallgatok vagy énekelek.
- Mikor először jártam ebben a házban épp az előszobában voltunk - magyaráztam miközben ő az ágy felé biccentett így helyet foglaltam. - Ti a fiúkkal próbáltatok, azt hiszem, és valakinek a hangja felszűrődött néhány pillanatra. Csak pár sort énekelt amiben az állt, hogy "But I wanna tell 'em, I wanna tell the world that you're mine girl". Anyukád azt mondta te voltál.
- Igen ez az én sorom. De ez most miért fontos?
- Lehet ez most furán fog hangzani...
- Tőled már megszoktam - legyintett.
- Mi? - néztem értetlenül mire egy "Semmi, semmi" kíséretében hagytuk a dolgot. - Szóval szeretnélek rá megkérni, hogy énekeld el ezt a dalt. Gyönyörű volt ez a rész és ahogy énekelted. Szeretném így is hallani és mivel te azt mondtad, hogy mikor ideges vagy énekelsz ezért ez jó mind a kettőnknek.
- Rendben - bólintott rá, talán túl hamar is... - Viszont nem itt gyere.
Zayn húzni akart maga után, de nem engedtem, hogy megérintsen. Ez elég furcsa... De akkor sem szeretném. Nem akarom újra átélni azt az érzést. Már nem mintha nem lett volna jó vagy ilyesmi, de megijeszt. Még sose éreztem ehhez foghatót semmilyen érintéstől.

Javadd levitt egy helyiségben ahol mindenféle hangszer volt. És örömömre még egy zongora is. Elvileg azért hozott le ide mert ez hangszigetelt szoba és direkt az ilyen esetekre van. Na most felmerül a kérdés, hogy akkor én miért hallottam Zayn énekét. Hát azért mert akkor Eleanor pont kinyitotta az ajtót arra a pár másodpercre. Örök hálám neki. Közelebb mentem a zongorához, felnyitottam és ujjaim végighúztam a billentyűkön. De rég zongoráztam már istenem... Gondoltam magamban. Hiányzott. Nagyon is.
- Tetszik? - kérdezte, én egy bólintással feleltem. A zongora is csodás volt, de inkább a lehetőség tetszett, hogy még nem szerzek magamnak egyet, itt kibontakozhatok.
- Van ehhez a zenéhez kotta? - fordultam Zayn felé.
- Mindegyik zenénkhez van kotta. Mert?
- Ide adod őket? De csak a lassabb zongorához illő zenéknek a kottáit légyszíves. És ha lehet azt rakd előlre amiben van az a sor. 
- Ja.
A félig Brit fiú elővett néhány kottát és átadta. A zongora kottatartójára helyeztem majd leültem. Biccentettem Zaynnek, hogy jöjjön oda mellém és megtette. Szerencsére tisztes távolságban ült.
- Mr. Malik készen áll? - fordultam felé mosolyogva.
- Készen. De várj mire is? - kérdezte mire felkuncogtam.
- Hát az éneklésre mi másra? - forgattam a szemem.
- Ja arra már születésem óta készen állok - szólt könnyedén és mihelyst kiejtette az utolsó betűt elkezdtem játszani a They Don't Know About Us-t, legalábbis ez a cím tündökölt a kottán.
- "People say we shouldn't be together"... - kezdett bele a dalba a megfelelő időben. Felemelő érzés volt újra játszani, főleg ezt a csodás dalt. Komolyan mondom gyönyörű. Zayn hangja pedig csak tetőzte ezt. Teljesen ellazultam. Az ujjaim csak így suhantak a billentyűkön. Imádok zongorázni, jobban mint bármit. Ha megkérdeznék mit vinnék magammal egy lakatlan szigetre valószínűleg zongora lenne a válaszom. Mikor a várva várt rész következett körülbelül meghaltam legbelül. A hang ami kijött a torkán... Hihetetlen. Ő vajon felfogja milyen csoda van a birtokában? Vagy az eberek akik oda vannak érte? Ha Zayn meghal és a mennybe kerül ezer százalék, hogy az éneklő angyalok társaságába kerül. Talán ő már most egy angyal. Egy rossz fiús bőrbe bújt tiszta lelkű angyal. Habár amennyit eddig ismerek belőle nem annyira tiszta a lelke... A dal végén Zaynnek kicsit tovább kellett énekelnie. Mivel nekem már nem kellett játszanom csodálattal figyeltem eme eszméletlen hang birtokosát.
- Mit nézel? - fordult felém őszinte mosollyal az arcán. Tényleg lenyugodott. Csak azt, hogy, hogy lehet egy ilyen bunkó embernek ilyen lélegzetelállító hangja.
- Gyönyörű a hangod - bököm ki végül mire elégedett mosoly húzódott a szájára. Nem akarom elrontani a kedvét. Elő bújt belőlem a kedves énem. Habár most ő se volt velem bunkó szóval...
- Nem is tudtam, hogy tudsz zongorázni.
- Sosem kérdezted - vontam vállat.
- Ez igaz - ismerte el egy bólintással. - Mióta?
- Szűk 17 éve - mosolygok rá. - Ez volt az első hangszer amin megtanultam játszani.
- Tudsz több hangszeren is?
- Persze. Dob, furulya, hegedű, gi... Klarinét ez csak és kizárólag Tunyacsáp hatásköre - nevettem fel majd Zayn is csatlakozott - De amúgy tényleg miatta tanultam meg. És persze a zongora ja és orgonán is tudok játszani úgy ahogy.
- Wow! - pislogott rám.
- Hát igen. Ez is annak a gyümölcse, hogy a szüleim sokszor mentek Dubaira. Látod mindennek megvan a jó oldala - böktem meg a könyökömmel. Megint... Újra az a furcsa érzés. De miért? Gyorsan elhessegetem ezeket a gondolataim és egy mosolyt varázsolok arcomra amit Zayn viszonoz. - Folytatjuk vagy már inkább hagyjuk?
- Folytassuk. Ez tetszik. Over Again?
- Felőlem.
Zayn kikereste a kották közül az említett számot és már el is kezdtük. Ennek is gyönyörű szövege volt akárcsak az előzőnek és az utána következő többinek is. Mikor ezzel végeztünk már nem válogattunk csak azt játszottuk amit épp "kidobott a gép". Minden szám nagyon tetszett így Zayn egyszemélyes előadásában. Ha ő ilyen áldással rendelkezik akkor biztosan a többiek is nagyon tehetségesek. Már minden számot legalább egyszer eljátszottam ő pedig elénekelt.
- Egyszer csinálunk majd egy ilyet úgy is, hogy itt vannak a srácok? - érdeklődtem.
- Nocsak-nocsak valaki le akar váltani? - vonta fel a szemöldökét.
- Lehetséges - villantottam meg egy huncut mosolyt. - Csak szeretném a híres One Directiont kísérni zongorával ennyi az egész. A te hangod észveszejtő akkor biztos a többieké is csodás.
- Igen az. Majd megbeszélem velük.
- Rendben - bólintottam. Javadd elkezdett "zongorázni", de ez minden volt csak az nem aminek lennie kellett volna. Szenvedését látva felkuncogtam. Aranyos volt ahogy ott próbálkozott.
- Te most kiröhögsz engem?
- Valami olyasmi - kuncogtam tovább. - Szeretnél rajta játszani?
- Mindig is gondolkoztam rajta, de sose volt rá időm meg tanár után se kutattam.
Itt a lehetőség. Most vagy soha. Gyerünk Yasmin meg kell ragadnod az alkalmat.
- Kössünk egyességet - arcomon a magabiztosság tükröződött.
- Mire gondolsz? - vágott értetlen fejet.
- Én megtanítalak zongorázni te pedig gitározni. Heti 4 alkalommal két óra. Egy óra rád és egy óra rám. Mondanám, hogy heti három alkalom, de az mind a kettőnk haladásához kevés. Saját tapasztalat.
- Jó és mi van akkor ha nem érek rá? Mert a bandával kell csinálnunk valamit.
- Pótolunk ha ráérsz.
- Rendben, benne vagyok - kezdett heves bólogatásba majd féloldalas mosolyra húzódott a szája. Ó az a mosoly... Még kicsit beszéltünk Zaynnel odalent majd vissza fel mentünk. A többieket beavattuk új megállapodásunkba aminek örültek aztán jött a csodálkozás, hogy zongorázom. Mivel már este kilenc óra volt megköszöntem a vacsorát, mindenkitől elköszöntem és hazavezettem.

Anyáék már a szobájukban voltak ezért én is elfoglaltam a sajátomat. Gyorsan letusoltam és elvégeztem az egyéb elalvás előtti tevékenységem. Bebújtam az ágyba. Összességében nem is volt olyan szörnyű ez a nap. A vacsora kicsit kínosan kezdődött és kicsit kínosan is ért véget. Oké miket hordok itt össze? Az egész vacsora elég kellemetlen volt... De a kaja az nagyon is ízlett. Zayn kétszer ért hozzám. Mind a kétszer új érzések kerítettek a hatalmukba és forróság öntötte el a testem. Mintha megrázott volna az áram vagy nem is tudom, a bőröm valahogyan ragállt az övére. Ezt lehetetlen megmagyarázni, egy a lényeg, mostantól hozzá kell szoknom mert muszáj lesz hozzáérnem ha tanítani fog és fogom...

Remélem megvagytok elégedve a résszel :) Várom a visszajelzéseket!

Minirigó xX

2013. május 23., csütörtök

†Part 9†

/Yasmin szemszöge/
Egy óriási nyújtózkodással kezdtem a napomat. Felültem az ágyba és bekapcsoltam a Tv-t. Egyik kedvenc műsorom a Tortakirály ment. Elképesztő, de komolyan. Hogy tudnak ilyen tortákat készíteni? Meglátom és összefut a nyál a számban. Hirtelen eszembe jutott a tegnapi beszélgetés Zaynnel. Őszintén szólva sosem gondolkoztam el azon, hogy miért is nem megyek anyáékkal Dubaiba. Mindig is kíváncsi voltam a vízalatti szállodára. Talán azért nem mentem soha mivel kiélveztem azokat a pillanatokat amikor a szüleim nem voltak itthon. Ilyenkor némiképp szabadnak éreztem magam még akkor is ha tudtam, hogy James minden lépésemet szemmel tartja. Ezeket az időket mindig jó dolgokra fordítottam. Nem véletlenül beszélek közel tíz nyelvet és játszom különféle hangszereken. A kertésztudásom is ennek köszönhetem. Ha mindig elmentem volna anyáékkal akkor most nem tudnám életre kelteni a titkos kertet. Egyetlen "elvesztegetett" percet sem bánok. Mindegyiknek megvan az eredménye. Sose voltam az a fajta gyerek aki kicsapongó életet él és minden második este holtrészegen mászik haza, hogy aztán a szülei jól lebaszhassák. Otthonról se nagyon jártam el. Csak Javeriához és kész. Nem voltam és nem is vagyok valami nagy társasági ember. Rápillantottam az órára, reggel hét múlt pár perccel. Kikapcsoltam a Tv-t és bementem a fürdőszobába. Gyorsan letusoltam, fogat mostam, megfésülködtem és felvettem egy otthoni ruhát.
- Jó reggelt! - mondtam az étkezőbe érve.
- Jó reggelt! - mondta egyszerre apa és anya a megszokott reggeli rutinban.
- Mi lesz a reggeli? - foglaltam helyet.
- Tojásrántotta - rakta le elém és a szüleim elé James a reggelit. - Pont időben érkezett kisasszony.
- Jó az idő érzékem - kacsintottam és elkezdtük elfogyasztani a rántottát.
- Ma James visz az autód ért - jelentette be apám.
- Úgy volt, hogy te - biggyesztette lefelé az ajkam. Már megszoktam, hogy apa és anya sose ér rám, de még mindig fájt kicsit.
- Közbe jött valami - folytatta anyám.
- Értem - kaptam be egy falatot. - Egyébként maradt pénz.
- Tudom. Már elosztottam - mondta apám.
- Mikor? - csodálkoztam.
- Miután felkeltem érdeklődtem, hogy mennyi maradt. A fele nálad maradt a másik fele visszakerült a családi kasszába.
- Már minden világos - bólintottam. A reggeli további részét csendbe fogyasztottuk el. Mikor mindenki végzett a saját adagjával elnézést kértem és a szobámba vonultam. Megmostam a fogam, hogy ne legyen kajás az indulás előtt. Felvettem egy sötétkék csőnadrágot, egy fehér rövid ujjút rá pedig egy sötétkék zakót. Kiegészítőként egy sálat és egy órát raktam fel. A táska és a 13 centis magassarkú - ami most sötétkék színben pompázott - most sem maradhatott el. Hajamat természetes mivoltában hagytam csak még egyszer átfésültem. Feldobtam egy alap sminket és kimentem a nappaliba. Leültem a kanapéra és bekapcsoltam a televíziót. Mióta itt vagyok nem igazán tengettem az időm a nappalinkban.

Miután James végzett az akkora dolgával elindultunk Londonba az autómért. Már alig vártam, hogy újra vezethessem ráadásul ilyen nagy távon. Csak én, az autó, az út és a zene. Tökéletes párosítás.
- Hogy érezte magát tegnap Miss Kassar?
- Köszönöm James egész jól. Mesélhetek?
- Természetesen - bólintott.
- Az egész úgy kezdődött, hogy Zayn késett. Igaz csak két percet, de én akkor is kibuktam. Ha valahova időre kell menni akkor miért nem tud pontos lenni? Aztán később kiderült, hogy a barátnőjénél volt, de ez akkor se mentség. Utána kiderült, hogy Londonba hoz autóért mert tud egy jó szalont ahol biztos találok magamnak kocsit. Oda felé ennyivel le is tudtuk a beszélgetést. Az autószalonba tiszta jól elvoltunk. Kicsit csipkelődtünk meg ilyesmik, de nagyon rendes volt. Megvettem az autót és úgy döntöttünk, hogy szétnézünk. Én a London Eye-t javasoltam, de Zayn teljes mértékben ellene volt. Na ebből lett is egy veszekedés. Én kipattantam a kocsijából és el akartam indulni, de aztán beadta a derekát és elmentünk. Aztán már a kapcsoltam mikor a kapszulában voltunk és Zayn szinte a halálán volt a félelemtől, hogy neki tériszonya van. Magyarán az én hülyeségem miatt vesztünk össze... Viszont lefelé menet már ott is elég jól elbeszélgettünk. Aztán az autóban ott tényleg nagyon normális volt. Elmeséltem neki, hogy apa mit dolgozik meg minden hülyeséget ő pedig mesélt a barátnőjéről. Aj James - fordultam felé kétségbeesetten. - Én nem akarom elválasztani őt a barátnőjétől. Láttad volna, hogy csillogott a szemem mikor róla beszélt és milyen boldogan tette. Látszik mennyire szereti. Én nem tehetem ezt velük!
- De muszáj kisasszony.
- Már miért lenne muszáj? Utálom, hogy a részletekbe nem avatnak be... Még ha Zayn belém is szeret - és azért szakít a barátnőjével - már akkor is lelkiismeret furdalásom lesz mivel Laylának összetörik a szíve miattam. Egyáltalán Zayn miért szeretett bele ebbe a lányba mikor tudhatta, hogy úgyis én leszek a felesége?
- A szerelmet nem mi választjuk. Az csak jön és a hatalma alá kerít. Egyik pillanatban még nem érzel semmit a másikban már bármit megadnál akárcsak egy pillantásért is attól a személytől. A szerelméért pedig bármit megtennél. Akár az életed is feláldoznád.
- Esküszöm neked, hogy én ebben fogok elhalálozni - dőltem hátra az ülésben és alkarom a homlokomra tettem.
- Gondolkoztál már azon, hogy színésznőnek menj?
- Igen. Elég sokat. Mert? - vontam fel a szemöldököm.
- Szerintem tegyél le róla - nevetett fel James.
- Mer te már csak tudod - fordultam el tetetett sértődöttséggel. - Egyébként miután haza értünk megint összevesztünk azon, hogy ő folyamatosan Ayeshának hívott. Pedig többször is megkértem rá, hogy ne tegye, de mint akinek egyik fülén be a másikon ki. Szóval én Javaddnak hívtam. Erre morgott valamit, de azt már nem értettem mivel ott hagytam, ő pedig mérgesen elhajtott.
- Akkor ha jól értelmezem. Találkozás elején mindig morcos és ellenséges hangulatban vagytok. Később átmentek kedves és rendes hangulatba, amikor is elbeszélgettek mindenről és bírjátok a másikat...
- Ácsi, ácsi, ácsi! Én egy szóval se mondtam, hogy bírom - szakítottam félbe tiltakozásommal.
- Most én beszélek kisasszony. Nem illik félbeszakítani másokat még akkor sem ha ő egy alkalmazott - kacsintott. Ezzel most megfogott, tényleg nem illik. - Szóval, aztán a találkozás végére újra összevesznek. Fura egy kapcsolat az önöké.
- Itt nincs semmiféle kapcsolat. Itt csak kötelesség szagot érzek.
- Nyugodjon meg Miss Kassar, biztosan minden a helyére kerül. Úgyis minden úgy lesz ahogy azt a sors akarja.
Jamesnek újra igaza volt. Ő mindenig megmondta a tutit és neki mindig kiönthettem a lelkem. Ő volt az én mindenem. Sokkal inkább tekintettem őt egy személyben a szüleimnek mintsem anyát és apát. Bármi problémám volt ő mindig meghallgatta bánatom és segített. Vagy ha azt nem is tudod egy jobb fényből világította meg a dolgokat.
- Köszönöm James.
- Mégis mit?
- Hogy apám helyett apám és anyám helyett anyám. Tudja a szüleim nem nagyon foglalkoznak velem. Csak annyi időt töltöttek velem mindig amennyi arra kellett, hogy tökéletes feleség legyek. De ezt pont neked mondom aki egész életemet végigkísérte és mellettem állt? Kérem ígérje meg nekem, hogy sose hagy el és mindig mellettem lesz.
- Megígérem kisasszony. Nem hagyom magára.
Erre nem válaszoltam. Igazság szerint nem is lett volna mit. Ez így volt tökéletes és ezt James is tudta. Az ilyen beszélgetéseket mindig is imádtam. Habár eddig nem nagyon voltak problémáim csak az, hogy a szüleim elhanyagolnak és elmondtam neki, hogy épp milyen bánat nyomja Javeria szívét. Ő ezeket mindig türelmesen végig hallgatta és amit nekem mondott rá én mindig átadtam Javeriának. Nagyon ritkán olyan is volt mikor James és Javeria közvetlenül társalogtak ugyanis magammal cipeltem.

Az autószalonban még aláírtam az utolsó papírokat és már át is adták a kulcsot. Jamestől elköszöntem és ő már indult is haza. Megnyomtam a nyitó gombot a slusszkulcsomon, bepattantam az autóba. Az ülésbe most is egy élmény volt besüppedni. Az autónak új kocsi illata volt belülről és ez tetszett. Viszont elmentem egy szupermarketbe illatosítóért és még vettem egy pandát is dekorációnak. Dél volt így elindultam hazafelé. Két órája mehettem az M1-es autópályán mikor megcsörrent a telefonom. Még jó, hogy elhoztam otthonról az autós telefon tokomat és mielőtt elindultam beletettem az iPhone-om. A kijelzőn Doniya neve villogott így gyorsan felvettem.
- Szia Doniya! - mosolyogtam a telefonba.
- Szia Yasmin. Arra gondoltam, hogy ha van kedved akkor átjöhetnél vacsorára.
- Ó, igazán nem szeretnék zavarni.
- Ha zavarnál nem hívnálak - szinte éreztem, hogy épp megforgatja szemeit.
- Nem is tudom... Biztos jó ötlet ez?
- Itt lesz Zayn is.
- És azzal én mégis mit kezdjek?
- Gondoltam örülsz neki.
- Semmiféle érzelmet nem táplálok eziránt a hír iránt.
- Aj, nem baj akkor is gyere már légyszíves. Ez még nem a világ vége csak egy vacsora. És anyáék is örülnének neki meg én is. Szóval gyere légyszíves. Nemleges választ nem fogadok el!
- Rendben - mikor ezt kimondtam felsóhajtott viszont szembesítettem a rút valósággal. - Részemről! De nem rajtam múlik hanem a szüleimen. Tudod milyenek és nem biztos, hogy örülnének neki.
- Anya előre figyelmeztetett erre az esetre így beszéltünk a szüleiddel és nekik nincs ellenükre szóval jössz. Húsz perc és itt?
- Sajnálom, de épp az M1-esen megyek haza felé és még legalább egy óra mire Bradfordba érek.
- Ilyen nincs... Akkor Egy óra tizenöt perc múlva várlak. Ne késs!
- Nem szokásom. Tudod nem vagyok az öcséd...
- Mit csinált már?
- Nem olyan eget rengető dolog majd nálatok elmesélem. Na szia!
- Szia, várlak!
Kinyomtam a telefont és nyugodtan autózgattam tovább. Don tényleg rá állt erre a Boronáljuk össze az öcsémet Yasminnel nevezetű projektre... Elindítottam a magammal hozott CD-t és az út hátralévő részét át énekeltem és vezettem. Komolyan imádom ezt a kocsit minden milliméterével együtt. És vezetni is egy kész élmény. Délután három múlt hét perccel mikor leparkoltam a Malik család otthona előtt. És Don már ki is jött elém.
- Szia! - ölelt meg. - Pontos voltál. Na mi volt az a dolog az öcsémmel?
- Ja csak késett két percet, de nem nagy dolog - legyintettem.
- Majd lecseszem azért a két percért két percen keresztül - nevetett fel. - Jó az autód. Tetszik.
- Nekem is. Imádom hát még vezetni.
- Látom ha unatkozni fogok melletted csak hátra mászok és élvezem a Tv nyújtotta örömöket.
- Valami olyasmi - mosolyogtam majd Don behúzott a házba. Mikor beértem gyorsan levettem a magassarkúm és mindenkinek köszöntem. A következő pillanatban már Do szobájában találtam magam. Neki is el kellett mesélnem a tegnapi napot. Örömmel fogadta, hogy a nap nagy részében azért jól éreztük magunkat a másik társaságában még ha kicsit össze is kaptunk. Elmondtam neki is, hogy én nem tehetem ezt egy szerelmes párral, de ő is azon az állásponton volt mint James... Szerinte is ez a kötelességünk és muszáj. Nem tehetünk ellene semmit. Sejtéseim szerint ő is tudja miért kell nekünk összeházasodnunk csak esze ágában sincs, hogy megossza velem.
- Szoktál gitározni? - kérdeztem miután megpillantottam egy gitárt az ágya sarkában.
- Tanulgatok, tanulgatok. Ez egyébként a Zayn gitárja. Ő nagyon jól tud - mosolygott.
- Ezt nem is tudtam.
- Senki se tudja csak a család.
- Még Liamék sem? - csodálkoztam.
- Nem. Ők sem - rázta a fejét.
- Zayn tanít téged?
- Igen. Ügyesen és érthetően tanít. Van egy ötletem Yas, imádlak - ölelt meg örömében.
- És megosztod velem?
- Több időt tudsz tölteni Zaynnel ha van rá ürügy. És ha több időt töltesz vele nagyobb az esély rá, hogy magadba bolondítod.
- A lényeg? - sürgettem a kezemmel.
- Zayn megtanít téged gitározni - mosolygott.
- Ez egy jó ötlet lenne csak van egy kis bibi - kérdő tekintettel nézett rám - Tudok gitározni méghozzá nem is rosszul hanem jól, nagyon is jól.
- Akkor majd eljátszod, hogy nem tudsz.
- Ez túl komplikált - mondtam.
- Csak nem olyan nehéz eljátszani, hogy nem tudsz gitározni majd teszed a hülyét.
- James pont ma jegyezte meg, hogy ne álljak színésznek.
- Én pedig most mondom, hogy állj annak szóval benne vagy?
- Rendben... - adtam be a derekam. Egészen addig még Patriciáék le nem hívtak minket vacsorázni egy csomót beszélgettünk és megnéztünk egy jó filmet. Még kicsit gitározni is tanítottam Dot. Már az étkezőben ültünk és épp Patriciát és Yasert avattuk be a gitározási tervükbe ami nagyon tetszett nekik és boldogan egyeztek bele. Pont megbeszéltük a dolgokat mikor nyitódott a bejárati ajtó és Zayn lépett be. Eddig nem értettem, hogy miért nincs az asztalnál, de pont akkor ért haza. Gyorsan felszalad és ledobta a cuccát majd ő is helyet foglalt, szembe velem...

Ajj, de szemét vagyok! Nagyon nagyon röstellem, de komolyan! Sajnálom, sajnálom, sajnálom! Tényleg eszembe volt még tegnap csak aztán jött egy dorama és belemerültem és elfelejtettem és tudom, hogy ez nem mentség csak gondoltam tudjátok miért voltam veletek ennyire szemét :( Még egyszer sajnálom! De itt a rész és esküszöm kitalálok valamit amivel kiengesztelhetlek titeket! Minden esetre várom a véleményeteket és a pipákat :) És cserékkel meg ilyesmikkel kapcsolatban vagy, hogy mikor jön új rész a chat-et vegyük használatba kérem :)

Minirigó xX

2013. május 15., szerda

†Part 8†

/Yasmin szemszöge/
Jó, talán ezt nem gondoltam át teljesen... Nem kellett volna kipattannom a kocsiból mint valami idióta. De most már mindegy. Elviszem most a kocsit és hazavezetek. Csak tudnám merre van a haza... De csak lehet venni itt egy GPS-t viszont mi van ha mégse? Ez az! Hívok egy taxit, az tökéletes lesz. Az én címem úgyis tudom itt pedig ki van írva és így még a London Eye-hoz is eltudok menni. Egy zseni vagyok. Épp a telefonom után kutattam az egyáltalán nem nagy méretű táskámban mikor a kedves Zayn barátunk állt meg előttem kocsival.
- Szállj be! - utasított miután nagy nehezen kinyitotta az ajtóm.
- Mégis miért szállnék be? - vontam fel a szemöldököm.
- Mert anyának megígértem, hogy épségben hazajuttatlak szóval szállj be légyszíves - mondta kissé barátságosabban, de én még mindig néma csendben álltam. - Elviszlek a London Eye-hoz ha beszállsz.
Mikor ezt kimondta rögtön a kocsiban termettem. Nem tudom hirtelen miért lett nekem ennyire fontos ez az építmény, de az lett és kész. Talán azért mert Zayn nem akart oda menni. Miután beszálltam már indultunk is.
- Ajánlom, hogy ne verj át.
- Nyugi.
A kocsiban csak a rádió szolt amiben Katy Perry Teenage Dream című számát játszották mire akaratlanul is mozgatni kezdett a lábam és az ujjaim. Zayn szeme sarkából engem figyelt. Pár másodperc múlva - először halkabban - énekelni kezdett. Félő pillantást vetett rám, örömmel tapasztalta, hogy egyáltalán nem zavar, hogy mellettem énekelgeti Katy Perry slágerét így kicsit hangosabbra vette a figurát és többet adott bele. Gyönyörű hangja van meg kell hagyni. Isteni érzés volt hallgatni ezt a lehengerlő hangot ami belőle árad. Késztetést éreztem, hogy én is megmozgassam hangszálaim, de inkább nem tettem.
- Megérkeztünk - mondta Zayn miután leparkolt.
- Köszönöm - vetettem rá hálás pillantásokat.
- Mégis mit?
- Hogy elhoztál.
- Ja, hát izé szívesen.
Kiszálltunk a kocsiból és elindultunk a London Eye felé. A barna szemű fiú végig lehajtott fejjel ballagott mellettem és próbálta eltakarni arcát. Szégyell vagy mi? Fogalmazódott meg bennem a kérdés. Mikor odaértünk ő megvette a jegyeket. Beszálltunk egy kapszulába - nagy nehezen mivel a kedves ismerősünk alig akarta betolni a fenekét -, de csak mi ketten voltunk benne. Miért csak mi ketten?
- Zayn azért nem akartál ide jönni velem mert szégyellsz? - csúszott ki a számon miközben felfelé tartottunk.
- Mi van? Dehogyis - nevetett fel miközben majdnem a halálán volt.
- Akkor meg miért nem akartál eljönni ide? És miért volt lehajtva végig a fejed? Mintha nem akarnád, hogy az emberek velem lássanak és felismerjenek - sütöttem le a szemem.
- Ayesha - vett egy nagy levegőt. Miért szólít Ayeshának? Az ég szerelmére is én Yasmin vagyok! - Tudod, ha felismernek akkor órákig ott kell állnod és rám várni, mert a rajongók ellepnek. Ezért próbáltam meg valahogy "elbújni" az emberek elől. Az pedig már magánügy, hogy miért nem akartam ide feljönni.
- Aj, de hülye vagyok! - csaptam a homlokomra. - Hiszen te tériszonyos vagy.
- Ezt meg honnan tudod?
- Zayn több dolgot tudok rólad mint te azt hinnéd - kacsintottam rá majd leültem mellé. Igazság szerint a Tv-ből és újságokból ja meg persze a net segítségével eléggé sok dolgot tudtam meg róla. Persze a barátnőjéről nem láttam semmi... Lassan felértünk a tetejére. Ekkor én felálltam Zayn pedig szúrós tekintettel meredt rám. - Olyan szép. Ide kéne jönnöd. Habár már biztosan láttad egyszer állva is... - gondolkodtam el hangosan.
- Még soha.
- Mi soha?
- Még sose láttam állva. És eddig életemben kétszer jöttem fel ide.
- Az egyik én vagyok ki a másik?
- Anya - mondta mire mosoly kúszott a számra. - Nagyon elszeretett volna jönni, de senki sem hozta el őt soha. Mikor jöttünk az X-Factor meghallgatásra elhoztam. Először nem akart feljönni mondván, hogy tériszonyom van, de meggyőztem.
- Ez aranyos - mondtam miközben visszaültem mellé mert elindultunk lefelé. - Miért jelentkeztél a meghallgatásra?
- Úgy különösebben nem hozott lázba semmi más csak az éneklés. Már hamarabb is akartam menni mivel tudtam, hogy nekem ez a megfelelő munka, de mindig féltem. Már nem bánom, hogy a félelem vissza tartott. Végül is ha az nincs, akkor nem ismerem meg a srácokat. Ma már el se tudnám képzelni nélkülük az életemet.
Még egy kicsit beszélgettünk Zaynnel mielőtt leért volna a kapszulánk. Kiszálltunk és már mentünk is az autóhoz. Az oda vezető úton egy szemfüles körülbelül 5 éves kislány kiszúrta, hogy kivel is megy szembe épp, így Zayn megállt és készített egy képet a fiatal rajongóval, plusz aláírást is adott neki.

Már másfél órája szótlanul ültünk az autóban. Én az elsuhanó tájat figyeltem, Zayn pedig az útra koncentrált. Néha-néha csatlakozott a rádióhoz is hangjával aminek én kifejezetten örültem. Mikor énekel egyszerűen megborzongok és felforr a vérem. A hangja simogatja minden porcikám és libabőrös leszek tőle. Megnyugtat és leköt, nem nagyon tudok közben másra koncentrálni. Minden kizáródik és csak a hangja van a fejemben. Az a csodás angyali hang. Az lehetséges, hogy valaki beleszeret egy ember hangjába? Mert azt hiszem velem ez történt. És itt most a beszédhangjára is értem valamilyen szinten, aranyos akcentusa van. Vajon nekem milyen az akcentusom? Ahányféle nyelven beszélek biztos fura.
- Hogy ismerted meg?
- Kit? - fordult pár pillanatra felém.
- Laylát.
- Egy Starbucks-ban voltunk a srácokkal és akkor belépett az ajtón. Lobogott a haja és olyan lehengerlő energiával jött be. Olyan magabiztosan. Megakadt rajta a szemem és nem tudtam levenni. Egy idő után észrevette, mindig összeakadt a tekintetünk és ekkor ő elpirult. Nagyon aranyos volt. A magabiztos lány aki pár perce bejött a boltba félénk lett. Tetszett, hogy ilyet váltok ki belőle. Elkezdtünk beszélgetni és aztán csak sodródtunk az árral. Később azt vettem észre, hogy teljesen ellopta a szívem és mindent megadnék  az élet egyetlen vele töltött percéért is - miközben Zayn beszélt erős bűntudat gyülemlett össze bennem viszont mellé egy kis irigység is párosult. Engem sose fognak így szeretni... És most egy lánynak az ilyenfajta szeretet megadatik én pedig elveszem tőle? Mégis milyen ember vagyok én? Az biztos, hogy nem jó... Én nem tehetek ilyet egy emberrel!
- Ma is miatta késtél igaz?
- Sajnálom - sütötte le a szemét. - Úgy volt, hogy a mai napot vele töltöm, de aztán jött anya. És így telefonon keresztül kellett lemondanom a mai programot. A hangja szomorú és csalódott volt, de bele ment. Nem szeretek embereknek csalódást okozni, pláne azoknak nem akiket szeretek, főleg nem telefonon. Ezért miután lemondtam gyorsan összekaptam magam és elmentem hozzá. Sütit sütött, de mivel abban inkább csak hátráltattam így kimentünk pamacshoz - ő a kutyája - és vele játszottunk.
- Palotapincsi? Esetleg Mini Yorki?
- Németjuhász.
- Ki ad egy német juhásznak olyan nevet, hogy pamacs? Ez furcsa...
- Hát Layla. Nem egy átlagos lány. Lehengerlő, elragadó és magabiztos, karizmatikus, elbűvölő és még sorolhatnám.
- Szerelmes vagy belé.
- Igen, ez így van. Ilyen nyilvánvaló?
- Látszik a szemeden. Mióta róla beszélsz csak úgy ragyognak. Meg minden máson is látszik.
- Beszéljünk most rólad egy kicsit. Apukád mit dolgozik? - na ez aztán tényleg "rólam beszélés"...
- Miért érdekel?
- Remélem nem sértődsz meg, de elég sok pénzetek van és szóval... ezért.
- Dubaiban van egy elég nagy szállodája és mellette több kicsi. Ha jól tudom övé az a vízalatti szálloda is.
- Wow! Az szép. Akkor gondolom már voltál is ott nem?
- Nem - ráztam a fejem. - Még sose voltam. Apa és anya sokat szokott menni sok időre, ezért sokat vagyok  otthon. Én is mehetnék, de én ezeket az időket inkább a képességeim fejlesztésére szántam és szánom jelen pillanatban is.
- Hogy szerezte meg apád ezt a nagy szállodát?
- Még mikor kicsi volt nagypapiék eldöntötték, hogy kiköltöznek. Meg is tették és egy kisebb szállodát nyitottak. Aztán pedig terjeszkedtek. Egyre nagyobb lett a szálloda és egyre többen akartak ott megszállni. Nagypapa még egyet nyitott és így tovább. Apám itthon vagyis Pakisztánba akarta végezni a tanulmányait így visszautazott. Ekkor megismerkedett anyával, de ez egy másik történet. A nagyszüleimnek egyre több pénzük lett viszont az idő és a betegségek rajtuk is fogtak. Nagyapa szívrohamban meghalt és ezt nagyi nem igazán bírta idegekkel. Nagyon kibukott szegény és az agyvérzés vitte el.
- Részvétem.
- Aranyos, de nem nagyon érint kicsit rossz, de nem nagyon mivel nem ismertem őket. De azért köszi. Szóval apára maradt minden, de nem költözött ki hanem minden ügyet otthonról intézett. Dubaiban van egy nagyon jó barátja akiben feltétel nélkül megbízik és mikor apa nincs ott akkor ő "irányít". De a szüleim minden hónapban legalább egyszer kiutaznak egy hétre esetleg többre. Viszont van mikor csak apa megy.
- A vízalattit azt...?
- Apa álmodta meg. És kivitelezték is.
- Nem is tervezted, hogy egyszer eljuss oda?
- De. Viszont még nem sajátítottam el mindent amit szeretnék. addig pedig nem igen fogok menni - húztam el a szám.
- Ezalatt a "Nem sajátítottam el mindent amit szeretnék" szöveg alatt mit értesz?
- Jártasságok, nyelvek.
- Hány nyelvet beszélsz?
- Ezt majd legközelebb - kacsintottam mivel észrevételeztem, hogy megérkeztünk Bradforba.
- Szavadon foglak - mutogatott a mutató ujjával.
- Rendben - mondtam. Nemsokkal később megérkeztünk a házunk elé. Ekkor már sötét volt és csak a lámák világították meg az utcát.
- Megérkeztünk - mondta Zayn megint.
- Meg - bólintottam.
- Hát akkor - fordultunk egyszerre egymás felé mivel eddig csak néztünk ki előre a fejünkből.
- Jó éjt Ayesha.
- Ne szólíts már Ayeshának az isten szerelmére! - fakadtam ki.
- De hát ez a neved.
- De nem szeretem. Azért van a Yasmin. Azt én választottam még 10 évesen. Szóval kérlek Yas vagy Yasmin mert az Ayeshát rühellem.
- Rendben Ayesha.
- Zayn ne csináld ezt velem!
- Mit Ayesha?
- Még egyszer kimondod az első nevem megbánod. Esküszöm bosszút állok vagy tudom is én.
- Mégis mivel Ayesha?
- Jó éjt Javadd! - szálltam ki a kocsiból.
- Hé ne szólíts így!
- Ha én Ayesha akkor te Javadd. Pá! - intettem neki. Még pufogott kicsit a kocsiban majd elhajtott.

Anyáékat nem találtam a nappaliba így megkértem Jamest, hogy tudassa velük épségben haza értem. Gyorsan letusoltam és fáradtan dőltem be a díszpárnáim közé. Nem volt se kedvem se energiám és még erőm, se leszedni őket és a többi dologra így csak simán álomba merültem.

Remélem tetszett nektek ez a rész is :D Várom a véleményeket és a pipákat :$ Az előzőhöz pedig nagyon szépen köszönöm! És a díjakat is amit kaptam *-* Majd kiteszem őket! ;)

Minirigó xX

2013. május 8., szerda

†Part 7†

/Yasmin szemszöge/
Másfél órám volt tízig amikorra az indulást terveztem. Bementem a szobámba és elővettem egy rajztáblát amire ráhelyeztem a nemrégiben elkezdett alkotásomat és folytattam a rajzolást. Egy sellőt kezdtem el rajzolni még anno öt napja. Viszont félbe kellett hagynom és mivel van időm úgy gondoltam most folytatom. Bekapcsolta halkan a zenét és elkezdtem mozgatni a ceruzám és papírra vetni képzeletem. Könnyedén és határozottan suhant ceruzám a papíron. Anya kopogtatott, beengedtem majd leült az egyik fotelbe.
- Na kivel megyek? - fordultam felé a székkel.
- Zayn elvisz - mondta ki egyszerűen.
- Mi? - lepődtem meg.
- Jól hallottad, Zayn majd elvisz. Tízre itt lesz addig készülj el. Ne várasd meg! - mondta majd elhagyta a szobát. Most komolyan Zayn? Miért pont ő? Doniya nem tudott volna velem jönni? Vagy bánom is én csak ne Zayn ő olyan ellenszenves és bunkó. Habár tegnap este elég normális volt, de lehetséges csak a pia miatt. Nem értem még mindig... Túl zavaros nekem ez az egész. Egyáltalán miért egyezett bele? Ezekkel a gondolatokkal ültem vissza székembe. Mielőtt elkezdtem készülődni még nagy vonalakban befejeztem a sellőm uszonyát. Hajam átfésültem párszor és egy jó tíz percig biztos agyaltam rajta, hogy "Hullám vagy egyenes, egyenes vagy hullám?" De nem igazán tudtam dönteni ezért inkább gyorsan fogat mostam. Felvettem egy fehér csőnadrágot hozzá pedig egy fehér kötött felsőt. A körmöm gyorsan száradó körömlakkal gyorsan kifestettem fehérre. Megvártam még megszárad addig is eldöntöttem, hogy kicsit hullámosra hagyom a hajam ezért bedugtam a hajsütőt. A körmöm megszáradt és a hajam is megcsináltam. Feltettem pár gyűrűt viszont az egyiket a bal kezemről visszatettem az ékszertartó kézre. Felvettem egy fehér magassarkút és megfogtam a drapp színű kis táskám ami tökéletes nagyságú volt, hogy elférjen benne a telefon és ami kell. Pontosan tíz órakor már kint ültem a bejárati ajtóhoz közeli kis padon.

Vártam...Vártam...Vártam... És vártam... Oké azért ilyen sokat nem vártam. Csak két percet, de akkor is. Mi az, hogy késik? Most komolyan a pontosság az nagyon fontos és ő még pontos se tud lenni? Felháborító esküszöm, felháborít! Pakisztánban ez elő nem fordult volna. Néha kételkedek benne, hogy ez a fiú és a családja valóban pakisztáni-e. Mérgesen trappoltam le a teraszról és szálltam be Zayn autójába.
- Késtél! Mégis miért késtél? Ha valahova időpontra kell menni akkor alap dolog, hogy nem késel. De gondolhattam volna, hogy neked még ez is a nehezedre esik. Gondolom már megszoktad, hogy neked mindent szabad, de mindegy is mennyünk - csesztem le kicsit Zaynt.
- Úr isten két percet kellett várnod nehogy belehalj, várj mentőt ne hívjak? - kérdezte flegmán.
- Nem kell kösz - jutalmaztam meg egy gúnyos vigyorral majd bekapcsoltam az övet. - Miért nem indulsz már végre? - kérdeztem kicsit hangosabban.
- Becsuknád végre? - kérdezett vissza.
- Mégis...? - kérdetem volna mire elkezdett mutogatni. Igen én hülye nem csuktam be az ajtót. Gratulálok Ayesha Yasmin Kassar most beégetted magad. - Ne szólj egy szót se - néztem rá szúrós tekintettel mire p védekezően felemelte a kezét, a kormány felé fordult majd elnevette magát. Ha gondolattal ölni lehetne... Homlokom az üvegnek döntöttem és a házakat kezdtem el bámulni amint elsuhanunk mellettük. Néha egy-egy piros lámpánál megálltunk, ekkor mindig figyeltem, hogy mikor vállt végre át. Már pár perce néma csendben autókázhattunk mikor megláttam, hogy elhagyjuk Bradfordot.
- Hé, hé, hé - eszméltem fel - Mi a francot csinálsz? - érdeklődtem kicsit indulatosabban.
- Megyünk kocsit venni nem? - húzta fel a szemöldökét.
- De, de attól nem kéne elhagyni Bradfordot. Szóval hova megyünk?
- Londonba.
- Mégis mi a frász karikáért?
- Ha veszünk akkor már valami menő helyen vegyünk. Meg ha jól gondolom még nem voltál Londonban hát tessék itt az alkalom. Persze csak ha hamar letudjuk a kocsit.
- Ez most célzás akart lenni, hogy ne sokáig nézelődjek és ha ez meglesz elviszel várost nézni? - kérdeztem mivel biztos akartam lenni benne, hogy jól gondolom.
- Igen. De csak ha három előtt végzünk - kötötte ki.
- Rendben. végezni fogunk abban biztos lehetsz. De hé! London nagyjából három órára van, mire odaérünk egy óra és csak két órám lesz arra, hogy megtaláljam életem autóját? - kérdeztettem drámai színjátékkal. Várj ki kell bírnom vele egy ilyen kis helyen három órát? Gyerünk Yas megtudod csinálni. Csak kihúzom valahogy.
- Valahogy úgy. Ezért is fogod most nekem felvázolni milyen kocsit akarsz hajrá.
- Hát ő... izé... szóval... Legyen fehér, igen a fehér dolgokat szeretem.
- Azt látom - fordult felém Zayn beszélgetésünk kezdete óta most először.
- Jó kommentárt nem kértem. Kényelmes, tágas, felszerelt autót szeretnék. Bőr ülésekkel meg minden extrával. Az a lényeg, hogy legyen fehér és nagy. Nagy csomagtartó és ülés, hogy kényelmesen ellehessen benne férni és a csomagoknak is legyen hely.
- Megvan mi kell neked - kacsintott majd visszafordult az útra.
- Na és mi? - kérdeztem kíváncsian.
- Majd meglátod - mondta és tovább vezetett. Három órát csendben töltöttünk végig, de ez nem az a kínos és nem is a megnyugtató csend volt, ezt csak egy egyszerű átlagos csendnek nevezném. A rádió szólt a kocsiban egyedül. Ahogy egyre beljebb mentünk Londonba egyre nagyobb lett a nyüzsgés. Elmentünk a London Eye előtt és már így messziről is beleszerettem. Hát még a tetejéről milyen csodás lehet. Egyszer ki kell próbálnom. Csak kapkodtam jobbra és balra a fejem, már azt se tudtam merre nézzek. Nemsokkal később Zayn leparkolt az autóval és bejelentette, hogy "Megérkeztünk". Egy autószalon előtt álltunk meg aminek a bejárata felé a Lookers volt nagybetűkkel írva.

Kikapcsoltam az övem és kiszálltam az autóból. A sapis fiú mellettem ugyan így tett. Egy csomó nagy és tágas autó volt a szalon előtt.
- Itt elég sok Range Rover és Land Rover van. Meg még más az elvárásaidnak megfelelő autó - mondta mire én csak bólintottam. Mikor a kiszolgálópulthoz értünk a srác Zayntől kért képet és autogramot. Ezt nem nagyon értettem... Zayn elmagyarázta, hogy milyen autót szeretnék és a pasas vagyis Dave - ugyanis ezt olvastam le a kis kártyájáról - elkezdte nekünk mutogatni az autókat. Az biztos, hogy mindegyik nagy volt és tágas ja meg persze kényelmes. Belülről mindegyik nagyon elnyerte a tetszésemet, elég sokba még bele is ültünk, istenemre mondom tényleg nagyon puha, kényelmes és szép volt. Belülről. Azonban kívülről olyan idétlenek voltak és egyáltalán nem éreztem, hogy hozzám illene. Még volt háromnegyed órám viszont Zayn és Dave már elégé unták, hogy egyik autó sem felel meg elvárásaimnak. Ami meg kell hagyjuk nem volt valami nagy... Már én is kezdtem feladni mikor megpillantottam egy fehér Range Rover-t. Kívülről is imádtam és szerintem illett is hozzám. Mikor közelebb értünk rögtön kinyitottam és odáig voltam meg vissza a látványért. Belülről fekete és piros volt a borítása. Volt benne kis Tv és minden ami csak kell vagy épp sose fogom használni. A csomagtartója nagy volt így sok cucc elfér benne. Mikor beszálltam csak úgy elsüppedtem az ülésben. Tökéletes volt. Erre nincs más szó mint a tökéletes.
- Ezt visszük - mondta Zayn Davenek.
- Honnan tudod? - néztem rá meglepetten.
- Látszik rajtad. A szemed csak úgy csillog és még nem láttalak ennyire mosolyogni.
- Igen ezt visszük - helyeseltem Zaynt. - Ki lehet próbálni? - kérdeztem félve Dave-et.
- Persze máris hozom a kulcsokat - mondta és eltűnt.
- Zayn ez olyan csodás. Nézd ezeket az üléseket meg mindent egyszerűen gyönyörű. Nagyon tetszik - mondtam a kormányt simogatva hatalmas vigyorral az arcomon. Kitárgyaltuk az autó összes résletét mire Dave visszaért. Eléggé sokáig tartott neki, de legalább bocsánatot kért amiért megváratott minket. Rendes. Beültem a volán mögé, Zayn az anyósülésre, Dave pedig hátra.
- Ayesha először is tisztázzuk le. Tudsz vezetni ugye? - vágott először komoly fejet majd elnevette magát Zayn.
- Hahaha látod milyen jót nevettem? - mutattam az arcomra.
- Hölgyem tud vezetni ugye? - kérdezte már Dave is én pedig csak egy gyilkos pillantást vetettem rá. Máris nem dumált többet. Elindítottam az autót, a motor halk volt és ez tetszett. A kocsit egy élmény volt vezetni. Nehezen láttam ki belőle, de kiláttam és egyetlen egy balesetet se okoztam. Büszke vagyok magamra. Mikor visszaértünk bementünk az épületbe és aláírtuk a papírokat, aminek minden részletét figyelmesen átnéztem ez körülbelül negyed óráig tartott. Rögtön kifizettem a 33 ezer fontot. De jó vagyok maradt 7 ezer fontom, aminek igaz az egyik fele a szüleimé, de még így is sokat nyertem. Sz autóért majd holnap fogok bejönni. Elköszöntünk Davetől aki láthatóan örült neki, hogy megszabadult tőlünk, még annak ellenére is, hogy Zayn is velünk volt. A félig pakisztáni fiú elmondta, hogy ne lepődjek meg ha megállítják autogramért vagy egy képért mivel ez tök természetes. Már akinek...

Visszaültünk a kocsiba. Az övet újra bekapcsoltam, de már hatalmas boldogsággal teli vigyorral az arcomon. Az ajtót is sikeresen bezártam nem úgy mint induláskor.
- Akkor menjünk haza - mondtam miután Zayn elindította a motort.
- És a városnézés? - csodálkozott Zayn.
- Átléptük a három órát. Fél négy van - mutattam az órára egy szájelhúzás kíséretében.
- Nem baj ha már három órát vezettem akkor maradok is egy kicsit és csinálok valamit.
- Akkor London Eye?
- Nem megyünk oda.
- De miért?
- Mert nem és kész. Felőlem mehetünk akár hová csak ne oda. Oda nem viszlek el.
- Mikor azt hiszem tudsz jó fej is lenni hirtelen nagy bunkó leszel.
- Én leszek a bunkó? Te nem bírod elfogadni, hogy nem akarok a London Eye-hoz menni!
- Te meg azt nem akarod felfogni, hogy én akarok!
- Higgadj le és inkább találj ki valami mást - vette lejjebb a hangerőt Zayn.
- Nem keresek más helyet. Ha gyalog is, de én elmegyek a London Eye-hoz.
- Jó én nem viszlek el. Amúgy is az előbb még haza akartál menni, most meg hirtelen London Eye így London Eye úgy.
- Az az előbb volt, most meg most van! De jó akkor megyek gyalog.
- Akkor mész gyalog.
- Rendben! - emeltem fel a hangom és elkezdtem kiszállni a kocsiból.
- Rendben! - mondta mire idegesen csaptam be az ajtót magam mögött majd elindultam a London Eye felé. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy hol vagyok és, hogy merre kéne mennem....

Alig vártam, hogy elérkezzünk ehhez a részhez :3 Az elkövetkezendő körülbelül 2-3 rész olyan rész lesz amit személy szerint nagyon szeretek *-* Szóval várom nagyon a véleményeteket és a pipákat :3 

Minirigó xX

2013. május 6., hétfő

†Part 6†

/Yasmin szemszöge/
Az estém viszonylag nyugodtan telt, azonban még meg kell szoknom az új környezetemet. Na jó ez most olyan furán hangzott meg kell mondjam... Kibújtam a meleget és biztonságot nyújtó takaróm alól. Rögtön megcsapta bőröm a hideg. Gyorsan magamra kaptam a köntösöm és kicsit idegesen mentem ki a nappaliba ahol a szüleim nyugodtan kávéztak.
- Jó reggelt lányom - köszönt apám és anyám.
- Jó reggelt - biccentettem. - Megmondanátok, hogy mégis miért vannak reggel hatkor mínuszok a szobámban? Érdekes itt majd meg lehet sülni...
- Azt hiszem azért mert minden szobában külön kell beállítani a fűtést. Gondolom ezt nem vetted észre és nem csavartad el a termosztátot - vázolta fel anya a helyzetet.
- Ja, hogy úgy... És merre találom a termosztátot? - érdeklődtem.
- Az ágyad mellett földhöz közelében, jobb oldalon - világosított fel apa.
- Köszönöm - mondtam és visszavonultam a szobában. Tényleg megtaláltam az említett kis kütyüt így magasabb fokra is tekertem majd az iPad-em társaságában visszabújtam a jó meleg takaró alá. Félóráig böngésztem az internetet és a Draw Something-el játszottam majd elmentem a fürdőbe lezuhanyozni ugyanis újra beköszöntött a meleg szerény kis hajlékomba. Nagy mennyiségben folyattam magamra a körülbelül 35 fokos vizet mikor beugrott a tegnap este. Hintáztam és Zayn lökött. Ez már előrehaladás nem? Vagyis gondolom jót jelent, hogy tudtunk pár normális szót is váltani a másikkal legalábbis remélem. Amúgy tegnap este elég normális volt. Sokkal emberibb mint náluk vagy a buliban. Nem értem én ezt a fiút. Lehet csak egy kis pia kell neki és normális lesz. Neki így megvan fordítva az agya, mikor nem iszik bunkó mikor iszik kedves... Furcsa, nagyon furcsa. Magamra csavartam a törölközőt majd beálltam a mosdókagyló elé. Felnéztem a tükörbe, szerencsére nem nagyon szörnyülködtem el a látványtól. Kicsit kócos volt a hajam és ennyi, nagyjából. Megmostam az arcom és a fogam majd távoztam a fürdőszobából. Leültem a fésülködő asztalom elé aztán gyorsan kifésültem majd felfogtam hosszú hajam. Magamra kaptam egy laza itthoni és kényelmes cuccot.
- Kimentem majd jövök - mondtam a nappaliba érve.
- Hova mész? - jött közelebb anya összefont karokkal.
- Csak ki a kertbe - mutattam a terület felé.
- Rendben - bólintott anya és utamra is engedett. A kertben van egy kis ház amiben kertészkedésre alkalmas tárgyakat lehetett megtalálni. Bementem és minden számomra szükséges eszközt ami elfért a kezembe magamhoz vettem, két-három kör után minden amire szükségem volt a titkos kertben tartózkodott. Legalább két és fél órát a rejtekhelyemen töltöttem és munkálkodtam. Elindítottam a titkos kertem a megszépülés ösvényén. Később muszáj leszek férfi munkát is végezni ha mindent tökéletesre szeretnék. A hintát is el kell intéznem és a pavilont is ki kell kicsit pofoznom. Körülbelül két hét és ezekkel kész is leszek. A virágok növekedése kicsit több időt vesz igénybe, de a türelem rózsát terem. A kertészcuccokat visszavittem a kis házba, bementem a szobámba és a zuhanyzó felé vettem a lépteim. Hogy mégse mocskosan és földesen üljek asztalhoz egy tíz perces zuhanyzás alatt megtisztítottam sötét bőröm. Most gyorsan megtörölköztem és felvettem egy tisztább ruhát.
- Hol voltál lányom? - kérdezte apa mikor helyet foglaltam az asztalnál.
- A kertbe - biccentettem az említett hely felé.
- Kerestünk, de nem találtunk - vonta rám anya tekintetét.
- Biztosan azért mert párszor bementem a szobámba, az én ajtómon keresztül - magyaráztam meg. Nem akartam nekik elmondani a kertet, nem szeretném ha mindenki oda járkálna. Ott egyedül és békében tudok lenni. Nem zavarhat meg senki és semmi. Csak én, a gondolataim és a virágok. - Mi lesz a reggeli? - tereltem el a témát.
- Amerikai palacsinta - mondta James mikor beért.
- Ú azt imádom - húzódott egy nagy mosoly a számra. A palacsinta isteni volt mint mindig. James nagyon finom palacsintákat csinál minden fajtába. Nem nagyon szokott James főzni, de pár kaját csak ő csinál ilyen például a palacsinta.
- Ayesha - hallottam apám erős hangját.
- Igen? - kérdeztem miután lenyeltem a falatot.
- Ma elmehetsz kocsit venni. Feltöltöttük a kártyád elegendő pénzzel.
- Az mégis mennyit takar? Csak azért, hogy tudjam mennyiért nézelődjek nagyjából. Nem akarok a kasszánál leégni, hogy nem tudom kifizetni az áhított autót.
- 40 ezer font - mondta meg anyám.
- Wow! - képedtem el. Jó sokat szánnak a boldogságomra. A volt autóm "csak" 15 ezer font volt. Ha azt gondolták ezzel kiengesztelhetnek nagyjából meg is van. De engem nem pénzen kell megvásárolni. - Nagyon, nagyon szépen köszönöm.
- De aztán vigyázz rá! Zongorára csak jövőhéten kapsz - világosított fel apa.
- Ha marad pénzem a vásárlás után azt vissza kell adnom vagy?
- Fele marad nálad fele a miénk - jelentette ki anya.
- Rendben - bólintottam. Az ebéd további részében nem igazán beszélgettünk. Miután mindenki megette a saját adagját elkéredzkedtem autó vásárlásra. De mivel anyáék nem tudnak elvinni azt mondták beszerveznek valakit aki elvisz ugyanis ők nem lesznek itthon ezáltal az autó se.

/Zayn szemszöge/
Épp az ágyamon henyéltem és a gondolataimmal voltam elfoglalva. Nem értem ezt az egészet a Kassar családdal. Csak így hirtelen beállítanak és kiderül, hogy Pakisztánból ide költöztek. Én eddig sose hallottam róluk, de apáék láthatóan nagyon jóban vannak velük és Doniya is nagyjából képbe van velük kapcsolatban, de én és a húgaim teljes képszakadást élünk át. Egyébként eléggé szokatlanok. Nagyon illedelmesen viselkednek. Aztán ott van a lányuk na ő aztán tényleg furcsa. Miért néz rám mikor Niall megakarja puszilni és kér engedélyt? Ez nagyon bizarr. Aztán tegnap este is nem ivott semmit. Igaz megivott pár csokilikőrt és Bacardit, de az egyenlő a semmivel. És feltétlenül haza akart érni időben. Egyáltalán a mai világban mióta mondják meg a szülei egy felnőtt nőnek, hogy mikorra érjen haza? Pontosan nem tudom, hogy milyen idős, de tuti átlépte a tinédzserkort. Kopogtattak az ajtómon és anya lépett be rajta.
- Zayn van már programod a mai napra? - ült le anya az szélére.
- Laylával úgy terveztük, hogy keresünk egy elhagyatott zöld területet leterítünk egy pokrócot és csak leszünk - vázoltam fel a napi tervem.
- Akkor jó. Már azt hittem valami fontosabb dologról van szó. Ayeshát elkíséred ma autót venni oké? Habár úgyse nagyon van választásod - kacsintott. Várj mi van?
- De miért pont én? Ez egyáltalán nem fair... Nem is ismerem és amúgy is ott van Layla, ő fontosabb mint ez a csaj akit alig ismerek. Miért nem viszi el Don ő legalább bírja ha jól vettem észre. De én olyan furcsa meg minden...
- Zayn kérlek. Nem ismeri a várost és jól jönne neki a fuvar is.
- Anya nem! Nem, nem és nem! Vigye el Doniya vagy akkor te - tiltakoztam.
- Fiam légyszíves ne csináld ezt. Samira és Jamal régóta jó barátaink és ennyit igazán megtehetünk nekik.
- A TI régi barátaitok, nem az enyéim szóval TI tehetitek ezt meg nekik és nem én - emelgettem ki a ti szócskákat.
- Zayn nem nyitok vitát. Elviszed Ayeshát és kész! Laylával majd máskor romantikáztok vagy bánom is én mit... Öltözz tízre vár Ayesha náluk - mondta és bezárta az ajtót. Már csak ez hiányzott. Nem értem miért nekem kell pesztrálgatnom egész nap ezt a csajt mikor még csak nem is nagyon szimpatizálok vele. Alapvetően elég normális, de van pár furcsa szokása... Felhívtam Laylát aki pár csörgés után fel is vette.
- Szia baby - köszöntem a telefonba.
- Szia Zayn miért hívsz? Hamarabb jössz vagy mi? - hallottam hangján, hogy mosolyog.
- Sajnos nem... Figyelj az van, hogy anya szinte rám erőltette, hogy Ayeshát én vigyem el autót nézni szóval le kell mondanom a délutánt. Sajnálom...
- Ayesha ő?
- Az a lány aki tegnap itt volt.
- Ja megvan. Hát sajnálom pedig már nagyon vártam. Azért remélem bepótoljuk.
- Én is. De nem értem anyám. Miért nekem kell... Don ő legalább bírja, de nem feltétlenül meg kell akadályoznia veled kapcsolatos terveim. De ígérem bepótoljuk valami sokkal jobbal.
- Zayn nem kell túlzásba vinni. Nekem épp elég ha te velem vagy. Tökéletes nekem az eredeti terv is oké? Szóval ne csinálj semmi extrém dolgot.
- Rendben. Viszont most készülök mert nemsokára mennem kell. Szeretlek.
- Én is szeretlek Zayn - mondta majd letette. A hangján végig hallottam, hogy csalódott. Nem szeretek csalódást okozni olyan embernek akit szeretek és most megtettem... Legalább arra lett volna időm, hogy személyesen kérjek tőle bocsánatot, de nem mert ott a hülye - úr isten mint mondtam - szóval ott a csodás hajam amire legalább félórát kell szánnom. Megvan! Felteszek egy Obey-s beanie [magyarul nem tudom, hogy hívják xD ~szerk.] sapkát. A hajamat azért mégis kezelésbe vettem körülbelül 2 percig, persze csak zuhanyozás után. Felkaptam egy fekete farmert és egy fehér pólót aztán késznek is nyilvánítottam magam. Az egyébként egy és fél órás készülődést most fél órára tömörítettem. Komolyan ennél még a hajammal is több időt töltök. De meg kell mondjam most is tökéletesen festettem. Gyorsan elköszöntem és már hűlt helyem sem volt a házban, bepattantam a kocsiba és mentem is Laly felé. Rendben számoljunk. Van egy órám és 15 percem. Abból 20 perc oda és 20 perc vissza, marad 35 percem amit vele tölthetek. Király vagy Malik.

Kipattantam a kocsiból és óriási léptekkel szeltem át a köztem és Layla ajtaja közötti távolságot. Csengettem és pillanatokon belül már nyitotta is az ajtót a z én gyönyörűségem. Mihelyst alkalmam engedte rögtön karomba zártam és ajkaim az övére tapasztottam ezzel megakadályozva a köszönésbe.
- Szia - mondtam édesen mire egy nagy mosoly kúszott az arcára.
- Szia - köszönt vissza majd egy apró puszival jutalmazott, - Te, hogyhogy itt? Nem úgy volt, hogy azt a lányt viszed autóért?
- De. Viszont nem bírtam, hogy faképnél hagytalak - nyomtam még egy rövid csókot a puha ajkaira.
- Annyira édes vagy - mondta és behúzott a nappaliba. Layla sütit sütött ezért befogott mint kuktát szóval én segítettem neki sütögetni. Így szegény nem nagyon haladt ezért kimentünk a kertbe és pamacsot kezdtük boldogítani. Dobáltuk neki a játékait és minden amit csak egy németjuhásszal lehet. igazából nem tudom, hogy egy németjuhásznak, hogy lehet olyan nevet adni, hogy pamacs mindegy Lay ő megtette. Háromnegyed tízkor elindultam Ayesháékhoz.

Én próbáltam gyorsan menni, hogy ne késsek el, de sajnos ez nem sikerült.
- Késtél! Mégis miért késtél? Ha valahova időpontra kell menni akkor alap dolog, hogy nem késel. De gondolhattam volna, hogy neked még ez is a nehezedre esik. Gondolom már megszoktad, hogy neked mindent szabad, de mindegy is mennyünk - mondta a rövid monológja végén. Kettő, két egész percet késtem és ő máris úgy viselkedik mint aki már több órája a hidegben állt.

Itt az új rész!!! És hozom szerdán is ;) Pipákat és véleményeket nem spórolni!!! Az előzőhöz pedig nagyon szépen köszönöm :3 ♥

Minirigó xX

2013. május 2., csütörtök

†Part 5†

/Yasmin szemszöge/
Mivel egy kocsiba nem fértünk el muszáj volt két kocsival menni. Don intézkedésinek hála - se - Zaynnel egy kocsiba kerültünk, persze Doniya is velünk volt.
- Nem értem miért nem mehettem a fiúkkal... Egy autó öt személyes és mi pont öten vagyunk, elég lett volna ha csak te és ez - mutogatott rám. - Jöttök külön.
- Nem ez! Tudod van nevem is - vetettem rá szúrós pillantásokat.
- Lehet, hogy van, de most ez érdekel a legkevésbé - szólt vissza. Erre én csak egy felháborodott hangot adtam ki magamból.
- Hagyjátok már abba! - kiáltott hátra Don.
- De, aj most ne csináld már... Komolyan azért nem ülhetek előre mert a táskádnak kell a hely? - hitetlenkedett a mellettem ülő fiú.
- Pontosan - bólintott nővére és újra a vezetésre koncentrált. Én még pár pillanatig gyilkoló tekintettel bámultam Zaynre majd sértődötten az ablak felé fordultam egy "hö" kíséretében. Mire ő félszemöldökét az égnek emelte aztán úgy tett mint én pár másodperccel ezelőtt. Nem hiszem el, hogy nekem ehhez az emberhez kell hozzá mennem. Most ez komoly? Az út további részében nem igen beszélgettünk...

Nem sokkal később odaértünk a szórakozóhelyre. Nem volt valami hú, de nagy hely viszont kicsinek se mondanám. A jól bevált aranyközépúton maradtak a tulajdonosok. Liam leparkolt mi pedig beálltunk mellé. Zayn rögtön kipattant az autóból és a barátainak kezdett duzzogni, erre a tevékenységére csak megforgattam a szemem. Mikor bementünk egy eldugottabb sarokba húzódtunk és leültünk egy asztalhoz. Szerencsére most nem jöttek össze Don intézkedései így közé és Niall közé kerültem.
- Ki mit kér? - tette fel Harry a kérdést mihelyt letette a fenekét. Mindenki elmondta a saját alkoholos kívánságát aztán jöttem én.
- Coca...
- Boros ugye? - kérdezett vissza Louis.
- Nem. Csak sima Coca-Cola - jelentettem ki mire mindenki furán nézett. - oké, nem kell ennyire izélni. Nem iszom és kész.
- Fura vagy - mondta Harry majd eltűnt. De jó már legalább ezt is tudom. Fura... Még, hogy én fura... Akkor ők? Mialatt Harold távol volt elbeszélgettünk a fiúkkal.
- Ayesha mi a kedvenc színed? - tette fel a kérdést Liam.
- Hát a pink.
- Kaja? - kérdezte Niall.
- Csirkemell és krumplipüré forever - mosolyogtam.
- Szeretem a csirkét - jegyezte meg Zayn.
- Mit szoktál csinálni szabadidődben? - kérdezte Lou.
- Sok dolgot - kezdtem el a plafont pásztázni közben pedig mutatóujjam az arcomon pihent.
- És az mégis mit takar? - kérdezte Zayn. Ó nocsak Mr. Bunkóvagyok is érdeklődik...
- Fejlesztem képességeim - adtam meg a nem túl sokat mondó válaszom.
- Szereted a zenénket? - kérdezte Harry mikor visszatért.
- Igazság szerint... - vakargattam a nyakam. - Szóval... Még egy számotokat se hallottam - vallottam be.
- Na szép mondhatom - szólt Louis tetetett sértődöttséggel.
- Sajnálom - húztam el a számat.
- Na jó inkább igyunk - ült le Harold az asztalhoz és már ivott is. Én elvettem az italom és elkezdtem szürcsölgetni. Miközben iszogattunk a fiúk is meséltek magukról dolgokat, de nem nagyon figyeltem oda mivel ha negyvenszer nem hallottam a dolgokat amiket elmondtak magukról akkor egyszer sem... A srácokkal egész jól elbeszélgettem. Igazából nem is olyan rossz arcok mint azt gondoltam. Habár eddig se nagyon gondoltam, hogy rossz arcok, csak kicsit meguntam, hogy a csapból is ők folynak... Pár lány néha odajött és csináltak pá képet a fiúkkal és kértek aláírást. Nem értem miért olyan nagy szám ez. De valószínű ha én találkoznék az én Kevin bébimmel akkor én is így viselkednék sőt rosszabbul. Kevin ő a világ legcukibb embere igaz, hogy Koreai és kissé lányos, de én oda vagyok érte meg vissza. De ez most nem lényeg. A fiúk láthatóan élvezték a bulit. Ittak, táncolgattak, flörtölgettek én csak maradtam a popsimon és iszogattam a kólámat.
- Oké én ezt nem tűröm tovább most jössz és megiszol velem valamit - rángatott a pulthoz Doniya. - Mit kérsz?
- Coca - szögeztem le.
- Oké akkor két vodkanarancs - bólintott.
- Ne, ne, ne. Bacardi Breezer - adtam be a derekam.
- De abba alig van alkohol - nézett rám szúrós szemekkel.
- De legalább van. És örülj neki, hogy ezt megiszom veled mert én nem vagyok egy piás típus. Sose iszom.
- Jó oké-oké... - forgatta meg a szemeit majd kikérte az italokat. Pár Bacardi Breezer-rel és pár vodkanaranccsal visszamentünk az asztalunkhoz. Az összes srác ott ült és mi is helyet foglaltunk Donnal. Én megittam pár Bacardit plusz két csokilikőrt és ennyi elég is volt egész estére. A buli alatt megállapítottam, hogy ezeknek a fiúknak a fejében valami nagyon nincs rendben. Egész idő alatt baromkodtak és fújták a hülyeséget. Az biztos, hogy mellettük nem unatkozik az ember. Fél tizenegy volt ezért jobbnak láttam ha most elindulok haza. Semmi kedvem apámmal veszekedni... Ezért mikor a fiúk nem voltak a láthatáron el is köszöntem Dontól.
- Kösz az estét Doniya én most megyek - álltam fel.
- Ilyen hamar? - csodálkozott.
- Muszáj, tudod a szüleim, hogy is fogalmazzak elég akaratosak és ha valamit nem úgy teszek ahogy ők akarják én iszom meg a levét - húztam el a szám.
- Rendben akkor majd Zayn haza visz.
- Nem! - tiltakoztam. - Meg amúgy is ő nincs beszámítható állapotban szóval nem vezethet. Majd gyalogolok.
- De azt se tudod merre kell menni - kereste a kifogásokat mire a srácok megjelentek. - Ó Zayn, de jó, hogy jössz. Haza kéne kísérni Yast.
- Álmodj. Egy amúgy se vinném és kísérgetném sehová mert folyton csak kötözködik és fura. Kettő ittas állapotban nem vezethetek - mondta. Szerintem máskor eszébe se jutott volna, hogy azért nem vezet mert be van rúgva. Habár lehet nem tudom még nem ismerem annyira...
- Zayn! Én vagyok az idősebb és neked hallgatnod kell rám. És kimondta, hogy kocsival mentek? Gyalog fogtok menni vagy Yasmin vezet. Várj tudsz vezetni? - fordult felém.
- Persze, de mondom, hogy hazatalálok egyedül...
- Nem baj. Együtt mentek és majd Zayn eldönti, hogy kocsival vagy gyalog. Az meg már nem érdekel, hogy te vissza jössz-e vagy nem - fordult az öccse felé. - Na sipirc - lökdösött minket. Zayn még morgott valamit, de azt már nem értettem. Azt se értem, hogy Doniyának miért kell ennyire erőltetnie ezt az egészet... Egy kicsit várhatna. Legalább addig még megtűrjük magunk mellett a másikat. Én egyébként meg is tűrném csak olyan ellenszenves, negatív energiákat bocsájt ki felém és ez nem tetszik. Még csak meg se próbál kedves lenni velem. És ha ő így játszik akkor én is. Kész.

Már vagy tíz perce sétálhattunk néma csöndben mikor a mellettem baktató fiú törte meg a csendet.
- Merre laktok? - kérdezte.
- Jó felé megyünk - nyugtattam meg.
- Nem azt kérdeztem, hogy jó felé megyünk-e hanem, hogy merre laktok.
- A ti otthonotoktól pár utcára. Itt majd balra - mondtam mire ő bólintott.
- Nem értem a szüleidet.
- Én a tieidet sem értem - nevettem fel kínosan.
- Mert? - húzta fel szemöldökét.
- Hát emiatt az egész miatt. Nem tudom miért jó nekik...
- Aha biztos - mondta majd lábával meglökte az előtte lévő követ. Ezután a mondata után megint beállt a csend. Eléggé idegesítő volt. Csak mentünk egymás mellett mint két idegen, ő néha-néha belerúgott egy-egy kőbe, én pedig csak elvoltam magamnak. A házunk már csak egy sarokra volt mikor megláttam egy játszóteret. Még volt negyed órám, hogy hazaérjek szóval nem hagyhattam ki a hintázás lehetőségét. A hinta felé vettem az irányt mikor Zayn utánam szólt.
- Most meg hová mész?
- Csak hintázni - vontam vállat. Mikor odaértem a hintához bele is ültem. Kicsit később Jawadd is csatlakozott viszont ő csak állt mellettem.
- Komolyan? Most te tényleg itt akarsz hintázni?
- Hol máshol? Ahelyett, hogy csak ott állsz inkább gyere te is - ajánlottam fel.
- Na azt várhatod.
- Akkor meg lökj vagy nem tudom, de idegesít, hogy csak ott állsz és bámulsz - mondtam mire ő elém állt és lökni kezdett. Ez volt az amit nem gondoltam volna. Meglepett ez az egész. Azt gondoltam megint tesz valami csípős megjegyzést vagy ilyesmi, de nem. Ő megfogta és beállt elém majd lökni kezdett. De miért elölről miért nem hátulról? Tizenegy előtt öt perccel elindultunk haza. Zayn egészen az ajtóig kísért.
- Vissza mész még? - érdeklődtem.
- Nem hiszem. Már kizökkentem a bulizós hangulatból.
- Hát akkor jó éjszakát Zayn - mondtam neki.
- Neked is - bólintott majd sarkon fordult és elment.

Mikor beértem a nappaliba apám és anyám ott ültek a kanapén.
- Épp időben - kelt fel apa mire az órára néztem és pontosan tizenegy volt. Anya közelebb jött és leellenőrizte, hogy ittam-e.
- Szerencséd! - jegyezte meg anya és apával el is vonultak a szobájukba. Még jó, hogy a csokilikőr után megittam rengeteg kólát, sokat is voltam emiatt a mosdóban... Én is bementem a sajátomba. Gyorsan lezuhanyoztam és az ágyba vetettem magam. Hamar álomba merültem, de nem nagyon bántam.

Sajnálom! Tudom nem hoztam részt időben :\ De nekifogtam a vámpírnaplók könyv kiadásának és nem tudom letenni xD De már nemsokára kiolvasom az összeset :) És tudom, hogy ez nem mentség, de gondoltam megosztom veletek késésem okát mivel jogotok van tudni :) Azért várom a véleményeket! Mihelyt  5 komi összejön hozom a  kövit mivel késtem ;)

Minirigó xX