†Part 4†

/Yasmin szemszöge/
Doniya szeméből áradt a magabiztosság. Ellökte magát az ajtófélfától és felém igyekezett. Megfogta a kezem majd elkezdett húzni a szobája felé. A lépcsőnél felvilágosítottam, hogy tudok magamtól is menni szóval megköszönném ha elengedné a kezem. Hála az égnek megértette így meg is tette. Beértünk a szobába, ő pedig a bőrszékébe vetette magát.
- Foglalj helyet - mutatott az ágyára én pedig helyet foglaltam.
- Mit fogunk csinálni? - érdeklődtem.
- Először is - emelte fel mutató ujját. - Ne légy ennyire feszes. Lazulj el mint egy normális húsz éves fiatal nő.
- De hát én laza vagyok - mentegetőztem.
- Ez nem igaz. Most is úgy ülsz ott mintha a királynővel ülnél szemben. Engedd el magad. Nyugodtan terpeszkedj, na jó azt inkább ne... Támaszd meg a fejjed a kezeddel vagy bánom is én. Olyan vagy mint egy hercegnő.
- Az jó nem?
- Attól függ honnan nézzük - állt fel majd engem is felállított. - Na most ülj le a székembe - parancsolt rám és én végrehajtottam kérését. Miután beültem rosszallóan nézett rám. - Tessék már megint! - fakadt ki.
- Mi baj van az ülésmódommal?
- A lábaid keresztbe ez még nem is annyira nagy baj. De kihúzod magad és nem dőlsz hátra, hogy kényelmesen legyél, a kezed egymásra helyezted majd az öledbe tetted. Ne  légy ennyire előkelő, ez már túlzás. Most szépen rárakod a karfára a két karod és hátradőlsz. Hajrá.
- Muszáj ezt? - nyafogtam.
- Igen Ayesha muszáj. megpróbálok belőled egy laza csajt faragni.
- Yasmin vagy csak Yas, légyszíves -vetettem rá kérlelő pillantásokat majd hátradőltem a székbe. Az elején kicsit furcsa volt, de tényleg kényelmesebb mint totál egyenes háttal...
- Na így kell ezt.
- Minek kell nekem ezt csinálnom?! - pattantam ki a székből.
- Wow, de alacsony vagy. Vagyis nem úgy hanem ahhoz képest amilyen a cipődben vagy - csodálkozott Doniya mikor szemtől szembe került velem.
- Hát igen... Ezért is kell a magassarkú. De visszatérve a témára. Minek kell nekem ezt csinálnom?!
- Azért, hogy Zayn beléd szeressen.
- Már bocs, de nem fogok megváltozni azért, hogy a "kedves" öcséd belém szeressen. Azért szeressen aki vagyok ne egy alkotott valakiért, kész! - viharzottam ki a szobából.
- Hé Yas várj! - jött utánam Doniya és megfogta a karom.
- Mit szeretnél?
- Sajnálom. Nem foglak megváltoztatni, de tényleg segíteni akarok.
- Az ilyenfajta segítség nem kell kösz - undokoskodtam.
- Segítek beilleszkedni a városba meg ebbe a környezetbe, persze csak ha nembánod.
- Legyen - adtam be a derekam. - De nem kötsz bele a viselkedésembe, se a... semmimbe megértettél?
- Amit csak akarsz - mosolygott rám aztán visszamentünk a szobájába. Később elég jól elbeszélgettem Doniyával és egy csomó dolgot megtudtam róla. Pszichológiát tanul és imád vásárolni. Azt mondta bármilyen problémám van nyugodtan forduljak hozzá. Ezzel a lehetőséggel még egy ideig nem élnék... Elmondta, hogy régen nagyon szeretett volna egy Ugg cipőt, de nem tudták megvenni ezért miután Zayn megkapta az első fizetését, elvitte egy bevásárló központba és vett neki egy csomót. Bevallom ez azért rendes tőle. Este hétkor bejött Eleanor és Danielle meg még egy szőke, telt ajkú, kék szemű, magas, vékony lány. Sejtéseim szerint ő lehetett Layla. Ebben a pillanatban biztos voltam benne, hogy nehéz lesz ezzel a lánnyal felvennem a versenyt. Esetleg az én bambi szemeim múlják felül az ő kékségeit. De ebben sem voltam biztos...
- Na mi a helyzet? - érdeklődött Doniya.
- Megyünk szóval jöttünk elköszönni - puszilta meg Doniyát Danielle és a másik két lány is így tett.
- Értem. Akkor további jó szórakozást - mondta Don.
- Szia Ayesha - köszöntek nekem is kivéve Laylát.
- Sziasztok - mosolyogtam rájuk én is.
- Szia asszem - furcsa... Zayn is ugyan így köszönt, ha ezt lehet annak nevezni, viszont ott volt a szia szóval...  "Ja én is, asszem" idéztem fel magamban Zayn első nekem címzett szavait. Nem a legudvariasabb köszönési mód az biztos. Habár nem is tudom mit vártam, hogy majd karjaiba fon? Vagy ajkait az enyémekre tapasztja? Na jó ez azért kicsit sok lett volna, de egy normálisnak mondható sziát vagy egy én is örülök Ayesha-t megérdemeltem volna nem? Vagy ennyire utál amiért el akarom szakítani a szerelmétől? Lehetséges. De akkor se kéne ilyen illetlenül és bunkón viselkednie... Legalábbis az én véleményem szerint.
- Hé Yasmin itt vagy? - lóbálta szemem előtt kezeit jövendőbeli sógornőm.
- Elnézést - tértem vissza a valóságba.
- Ott tartottam, hogy elmehetnénk ma este bulizni egy kicsit. Mit szólsz?
- Nem hiszem, hogy a szüleim elengednek - visszakoztam. Ez részben igaz is volt. Anyáék biztosan nem engedtek volna el, mellesleg semmi kedvem nem volt "bulizni".
- Azért egy próbát megér nem? - rángatott le az emeletről viszont a lépcső előtt kihámoztam karom a kezéből és lassan lelépkedtem.
- Mi újság lányok? - kérdezte Patricia.
- Azt szeretném kérdezni, hogy elengedik-e velem a lányukat ma este szórakozni? - intézte kérdését Doniya a szüleim felé. Ebből nagy baj lesz előre látom.
- Hát nem is tudom... - esett gondolkodásba anyám.
- Biztosan jó ötlet ez? Nem lesz valami gond? - fordult apám Yaser felé.
- Doniya nagyon megbízható lány. Biztosan figyelni fog Ayeshára és nem lesz semmi gond - nyugtatta meg Mr.Malik apát.
- Lányom te mit szeretnél? - kérdezte anya.
- Nem is tudom - bizonytalankodtam.
- Szeretne jönni - mondta határozottan Don.
- Rendben, de legkésőbb tíz órára a szobádban akarlak látni - parancsolta apám majd elkezdek sugdolózni Yaserrel. - Fél tizenkettő - mondta ki apám utolsó határozatát. Most ez komoly? Elengedtek, engem egy buliba? Engem akit még Javeriához is alig akarnak elengedni? Ebben a városban mindenki meghülyül? Mintha nem is az én szüleim lennének.
- Köszönjük Mr.Kassar - hálálkodott a legidősebb Malik gyermek aztán visszamentünk a szobájába. Beérve a szekrényébe kezdett turkálni. Nem igazán zavartattam magam és elkezdtem nézegetni a családi képeket. Nagyon aranyosak voltak így együtt. Egy képen megakadt a szemem, Doniya ült a hintában Zayn pedig az ölében. Zayn arcáról őszinte és felhőtlenül boldog mosoly tükröződött ami az évek alatt eléggé megváltozott. Az X-Faktor alatt még láttam ezt a mosolyt, de az utóbbi pár hónapban eltűnt... Doniyáé viszont ugyan olyan élettel és boldogsággal teli mosoly maradt...
- Tetszik ez a kép - tettem vissza a helyére.
- Kedvenc régi közös képem Zaynnel. Nézd a mosolyát, olyan boldog és aranyos. Már nem mintha most nem lenne az.
- Nekem eléggé bunkónak tűnt...
- Csak fura neki ez az egész helyzet és nem nagyon érti.
- Én már megszoktam - vontam vállat. Don maga felé fordított és két egészen merész kivágásokkal tarkított miniruhát méregetett hozzám.
- Mit akarsz azokkal? - kérdeztem félve.
- Rád adni - vágta rá.
- Na azt már nem - tiltakoztam. - Ruhák ezek egyáltalán? Ennyi erővel odamehetnék fehérneműben nem?
- Hát azért ez kicsit más - nevetett.
- Keress valami mást mivel én ezekben ki nem mozdulok az is biztos - szögeztem ki mire tetetett sértődöttséggel visszafordult a szekrénye felé és tovább keresgélt. Először egy mély dekoltázsú ruhát dobott hozzám amit azonnal elutasítottam. Másodszor egy hátul teljesen lyukas aranyozott ruhát mutatott fel, de ezt sem vállaltam be. A harmadik döntése már egy el is fogadható ruha lett volna ha nem lett volna olyan mini.
- Te egy nagyon nehéz eset vagy - nézett rám összeszűkült szemekkel.
- Sajnálom - biggyesztettem lefelé ajkaim.
- Megvan! - fakadt ki örömében. Egy pántos a mell résznél fekete színű virágos szoknyarésszel ellátott ruhát tartott a kezében ami észrevételezéseim szerint combközépig tartott.
- Tökéletes - terült szét egy elégedett mosoly az arcomon.
- Éreztem, hogy tetszeni fog. Győzelem! - ugrott fel. Később magának is kiválasztott egy kicsit merészebb ruhát utána pedig elkezdtünk készülődni. Én nagyjából rábíztam magam Doniyára. A hajamat kivasalta így az teljes mértékben eltakarta hátamat. A saját hajával is ugyanígy tett. Egy erős sminket vitt fel az arcomra ami egyáltalán nem volt ínyemre. Ezt meg is osztottam vele, de magasról tett rá... Azzal mentegetőzött, hogy egy ilyen helyre ez egyáltalán nem gáz. Viszont nappal tartsam meg azt a szokásom, hogy mellőzöm a durva és feltűnő sminket. Hát ezt eszem ágában sincs eltörölni. Szomjas lettem Don pedig nem volt hajlandó lejönni a konyhába, de azt mondta cipőben is nyugodtan bemehetek - ugyanis már felvettem a fekete magassarkúm - ezért egyedül és cipőben kellett mennem. Pedig egy alapvető dolog, hogy ha valaki a vendéged akkor kiszolgálod... Úgy látszik ez itt nem így megy. Épp az ananászlevet töltöttem egy pohárban mikor nagy nevetést hallottam a hátam mögül. Megfordultam és öt jókedvű fiúval találtam szembe magam.
- Öm... Sziasztok - makogtam. Mikor az öt srác észrevett szinte szájtátva figyeltek. - Leöntöttem magam vagy mi van már?
- Wow! - nyitotta szólásra a száját Harold. A srácok sugdolózni kezdtek és csak olyanokat hallottam elvétve, hogy "Ez biztosan ő?" "De pár órával ezelőtt még nem így nézett ki" "De ez csak ő lehet"
- Ayesha igaz? - kérdezte bizonytalanul Liam mire bólintottam.
- Mi ez a nagy átalakulás? - érdeklődött Louis.
- Ez nem lesz sokáig így. Miután hazajöttünk visszavedlek a kifinomult elegáns öltözetembe. Ezt is alig tudta rám adni Doniya - nevettem, de láthatólag csak én tartottam ezt viccesnek mivel a fiúk még mindig csak néztek... Még egy kínos pillanat a One Direction társaságában. Pipa.
- Nem kérsz enni? - kérdezte Niall. Ez most, hogy jön ide, de komolyan?
- Nem. Köszönöm - válaszoltam illedelmesen.
- Na akkor indulunk? - jött a megmentőm akit ebben a pillanatban Don testesített meg. - Hé fiúk ti nem jöttök?
- Dehogynem! - vágta rá Harry a többiek pedig egyetértően bólogattak. Csak Zayn hezitált egy kicsit, de barátai rávették, hogy jöjjön ő is. Hát ez csodálatos... Miután mindenki beleegyezett a fiúk gyorsan magukra kapták a cipőiket és a kabátokat, mi is így tettünk Doniyával és már mentünk is. Úgy érzem ez nem az én estém lesz...

Na ez lenne az új rész :$ Nem lett valami nagy durranás, de itt van xD Az előzőhöz nagyon szépen köszönöm a kommenteket és a pipákat, meg a +1 feliratkozónak is örülök :D <3 Minél többen vagyunk annál jobb :) De már az is tiszta zsír, hogy ennyien vagyunk :é Pipálni és komizni ér ;)
Ui.: A szereplők oldalra betettem Laylát is! Meglehet nézni ha akarjátok :)

Minirigó xX

†Part 3†

/Yasmin szemszöge/
A nappaliból berontottam a szobámba majd az ágyra vetettem magam. Fejem a párnába fúrtam és egy ordítással kiadtam magamból a dühömet. Még mindig utálom ezt az egészet... Mi van ha Ő teljesen másra számít velem kapcsolatban? Egyáltalán látott rólam valaha is képet? Én minden nap szembe találom magam vele, ő pedig még lehet, hogy csak azt se tudja, hogy nézek ki...
- Jól van kisasszony? - ült le mellém James.
- Fogjuk rá - szipogtam aztán felültem és szorongatni kezdtem az egyik díszpárnát.
- Ne eressze ki a könnyeit. Azzal csak magára haragítja a szüleit. Tudja tökéletes formában kell lennie - mondta James. Megint igaza volt... Ha most kisírt szemekkel állok anyáék elé, akkor nem éppen szép szavakat fog apám a fejemhez vágni.
- Rendben. Erős leszek - húztam ki magam.
- Így kell ezt csinálni - mosolygott rám James és el is hagyta a szobát. Mivel eléggé unatkoztam - és még volt két órám az indulásig - kezembe vettem a gitárom és elkezdtem játszani a 2NE1-tól a Lonely című számot. Néha-néha énekeltem is hozzá, de azt most inkább mellőztem, nem volt kedvem a koreai szavakkal szenvedni. Még ha meg is tanulod egy ideig nagyon nehéz... És én csak nemrég sajátítottam el a nyelvet. Néhány dalt még eljátszottam aztán pedig elkezdtem készülődni. Lezuhanyoztam és hajat mostam, megmostam a fogam majd megszárítottam a hajam. A köntösömben álltam az óriási szekrény előtt. Nem akartam se túl kihívó, se túl visszafogott ruhát választani. Végül egy fekete - bőbb - ujjatlan felsőnél és egy fehér csőnadrágnál döntöttem. Feltettem egy ezüst nyakláncot és egy nagyobb méretű gyűrűt. Általában 10-15 cm magassarkú cipőket veszek fel. Ez azért van mert magasságom csupán 160 cm. Lapos talpú cipőt ha egy hónapban egyszer felveszek, sőt lehet ritkábban. A lábam viszont már megszokta... Úgy döntöttem viszek egy táskát is, de később meggondoltam magam így az, az ágyon landolt. Leültem a fésülködő asztalom elé és elkezdtem felvinni magamra egy szolidabb sminket. Anya sose szerette mikor nagyon kikentem magam, így én is hozzászoktam a szolid sminkhez. De ezt nem sajnálom. Sose szerettem mikor valakin két tonna smink van, az már inkább undorító mint szép... Mellkasomra omló hajammal nem kezdtem különösebben semmit. Hagytam a maga természetes hullámos alakjában, csak gyorsan átmentem rajta párszor a fésűvel. Fél kettőkor elégedett mosollyal álltam a tükör előtt. A nappaliba anya és apa már készen voltak és csak rám vártak.
- Csodásan nézel ki lányom - hallottam apám dicsérő szavait.
- Köszönöm - sütöttem le szemeim.
- Akkor indulhatunk? - kérdezte anyám.
- Jamest meg kell várni - szóltam.
- Ő most nem jön - mondta apa és kilépett a házból mi pedig mentünk utána. Patriciáék csak húsz percre laktak tőlünk - hú, de jó - így hamar odaértünk.

Anya becsengetett és Tricia rögtön kinyitotta az ajtót. Egymás nyakába borultak pont úgy mint két legjobb barátnő akik már nagyon hosszú ideje nem látták egymást, de hát ez így is volt.
- Olyan jó újra látni titeket - mondta mikor már az előszobában álltunk. - Milyen nagy és érett lettél Ayesha - mért végig. Várjunk csak... Látott engem már valaha is ez a nő?
- Igazából elég kis termetű vagyok csak a... - mondtam volna, de Yaser - vagyis szerintem ez ő volt - hangja félbeszakított. Oké én nem ezt szoktam meg. Illetlenség félbeszakítani valakit egy hölgyet meg főleg...
- Srácok vendégeink vannak! - ordította habár nem hiszem, hogy nagyon hallották mivel lentről elég hangosan szólt valami zene.
- But I wanna tell 'em, I wanna tell the world that you're mine girl - hallottam meg egy elképesztő hangot az alagsorból.
- Úr isten. Ez valami eszméletlen gyönyörű volt. Ki birtokolja ezt a hangot? - kérdeztem.
- Ő volt a fiam, Zayn - mondta büszkén Patricia.
- Ezt a számukat még nem hallottad? - csodálkozott Yaser.
- Igazság szerint még... - egy számukat se hallottam fejeztem volna be, de ekkor apám szakította félbe a mondandómat. Én nem ehhez szoktam emberek! Ilyet még sose láttam apámtól.
- Ez sajnos valahogy kimaradt - húzta el a száját apám.
- Elhallgatott a zene most kell akcióba lépni - mosolygott Patricia. - Emberek mindenki az előszobába most! - ordította el magát. A hangból ami kijött a torkán észrevettem, hogy biztosan gyakorlott már ebben a dologban. Határozott volt és hangos. Az ordítás után három lány jött le az emeletről.
- Szia Safaa vagyok - mosolygott a legkisebb.
- Ayesha Yasmin Kassar - mosolyogtam vissza rá.
- Doniya Malik - nyújtotta kezét a legidősebb.
- Ayesha Yasmin Kassar - fogtunk kezet.
- Szia Waliyha te pedig Ayesha Yasmin Kassar, tudjuk - kacsintott a középső lány.
- De szólítsatok csak Yasminnek vagy Yas-nek - mosolyogtam mindenkire. - Az Ayeshat nem szeretem - súgtam Waliyha fülébe mire ő felkuncogott.
- Szép a cipőd - jegyezte meg Safaa.
- Köszönöm - mondtam és a lányok már el is tűntek.
- A fiad hol van? - érdeklődött anyám.
- Szerintem már mindjárt jönnek csak elrendezik a felszerelést - mondta Yaser. Már épp készültem levenni csodálatos lábbelim amikor hét személy tűnt fel. Rögtön felismertem az öt fiút viszont arra, hogy ki az a két lány még csak ötletem se volt...
- Jó napot! - köszönt mindenki egyszerre. Anya és apa mindenkinek bemutatkozott és már el is tűntek a nappaliba. Csak én és a hét idegen maradt az előszobába. Köszönöm. Így kell ezt, hagyjatok magamra hét ismeretlen emberrel, ez az...
- Heló Niall - ölelt és puszilt volna meg a szőke fiú, de én visszakoztam mire ő rám meresztette szemeit, de nem csak ő. Most mit kell így nézni?
- Sajnálom, de ezt nekem nem szabad feltéve ha... Megengeded? - fordultam Zayn felé mire ő furcsállva nézett rám. Ha el vagy jegyezve akkor nem nagyon ölelgethetsz és puszilgathatsz más férfiakat. Legalábbis Pakisztánban ez nem így megy.
- Felőlem le is kaphatod - vont vállat. Én vagyok az ő jegyese? Most ez komoly? Megengedi a jegyesének, hogy más pasikkal smároljon? Sőt idegen pasikkal. Anyáék ezt nem gondolták át eléggé.
- Nem hiszem, hogy az jó ötlet, már csak a lelkiismeretem miatt sem, úgyhogy inkább csak megölellek. Nem baj ugye?
- Dehogyis - rázta a fejét a fiú mire én megöleltem.
- Ayesha Yasmin Kassar - mosolyogtam rájuk. - Te pedig Liam ugye? - mutattam a Niall mellett álló fiúra mire ő bólintott és átölelt. - Louis és Harold - mondtam a két következő fiúra mire ők is megöleltek.
- Vá-várj. Te most le Haroldoztál? - csodálkozott a göndörke.
- Hát nem Harold Edward Styles? - csodálkoztam.
- De - ismerte el Louis. - De nem szereti ha Haroldnak hívják. Nagyon kevés ember szokta őt és nagyon ritkán Haroldnak hívni. Ő csak simán Harry.
- Ja értem. Viszont titeket nem ismerlek - mutattam a két lányra.
- Eleanor, én vagyok Louis barátnője - mosolygott a nagyon szimpatikus lány majd átölelt.
- Danielle és Liam barátnője - ölelt át, ő is nagyon kedves lánynak tűnt. Itt mindenki ölelkezik? Az utolsó ember Zayn volt. Lassú léptekkel közeledtem felé. Azt eddig is elismertem, hogy Zayn nem a világ legcsúnyább férfija sőt... De így szemtől szemben. Gyönyörű.
- Szia Zayn - motyogtam. - Örülök, hogy látlak - na jól van talán nem ez volt a legjobb második mondat amit mondani lehet a jövendőbelidnek akit még soha életedben nem láttál. És ami a leggázabb az az, hogy már most hazudtam neki. Igazság szerint cseppet sem örültem annak, hogy látom...
- Ja én is, asszem... - mondta összeszűkült szemekkel. - Hol van már Layla?
- Szerintem mindjárt jön - mondta Eleanor.
- Szerintem meg nekünk kéne menni - mondta Zayn és elindult, utána pedig a többiek.
- Ayesha jössz? - mosolygott rám Danielle.
- Csak simán Yasmin vagy Yas és most inkább fent maradnék, köszi - mosolyogtam rá vissza.
- Ahogy gondolod - mondta és követte a többieket. Ez nagyon... nagyon kínos volt. Egyáltalán nem így képzeltem el az első találkozást... Nem vártam tőle valami sokat, de azért ennél kicsit többet. Na mindegy.
- A francba - szitkozódtam és fejen csaptam magam. Levettem a cipőm és helyet foglaltam a nappaliba.
- Miért nem mentél a többiekkel? - érdeklődött Tricia.
- Inkább maradtam itt, ha nem gond.
- Dehogy nyugodtan - mondta Yaser majd visszafordult anyáékhoz. - Ott tartottunk, hogy akadt némi probléma.
- Probléma? Mégis milyen probléma? - érdeklődött anyám.
- Zaynnek a munkája miatt egy ideig nem lehet felesége... Vagyis a rajongók és a menedzser kiakadna ha most Zayn összekötné az életét egy lánnyal, akit még senki se látott.
- Azt akarod mondani, hogy nem lesz esküvő?! - állt fel apám.
- Nyugodj meg Jamal. Lesz esküvő csak nem most - nyugtatta Zayn anyukája. - Rendben, most mi elmondunk mindent, ti pedig végighallgatjátok és a végén elmondjátok, hogy merre hány méter - mondta Patricia mire szüleim bólintottak.
- Zaynnek van barátnője - mondta Yaser.
- Layla - suttogtam.
- Honnan tudod? - lepődött meg Tricia. - De igen ő - na jó nekem ez magas. Én semmilyen kapcsolatot nem - még csak egy puszit se - létesítettem egyetlen hím nemű lénnyel se, erre idejövök és kiderül, hogy Zaynnek barátnője van? Ez most komoly? Szóval ezért volt velem olyan rideg. Tudja, hogy nemsokára ott kell hagynia azt akit szeret miattam... Tönkre fogok tenni egy tökéletes kapcsolatot. Zsír. Mostantól kapcsolat romboló is lettem.
- Beszéltek egy Layla nevű lányról és következtettem.
- Értem.
- Szóval Layla. Zayn szereti azt a lányt és nyilvánosan együtt van vele, Ha most hirtelen hozzá megy Ayeshához akkor a rajongók kibuknak és a média is. Ayesha fenyegető üzeneteket fog kapni és akármerre megy utálatos megjegyzéseket - mi van? Én nem erre vállalkoztam emberek! - Plusz Zaynnek most a karrierjére kell koncentrálnia - fejezte be Yaser.
- Akkor lesz esküvő vagy nem? - tette fel anyám azt a kérdést amire szerintem mindenki kíváncsi volt a Malik családon kívül.
- Lesz - bólintott Tricia. - Csak nem most hanem pár év múlva...
- Akkor miért kellett most idejönnünk? - emelte fel hangját ismét apám.
- Azért mert így legalább megismerik egymást a gyerekek és... Ayeshának lenne egy feladata.
- Mégis mi? - lepődtem meg.
- El kell érned, hogy Zayn otthagyja Laylát - mondta Yaser.
- Hát megmondjátok neki, hogy hagyja el. A szüleire kell hallgatnia - mondta anyám.
- Nem. Itt ez máshogy van. Zayn már felnőtt, sajnos nem erőltethetünk rá ilyen komoly dolgokat. Ayeshának el kell érnie, hogy Zayn beleszeressen vagy csak ki Laylából. De az lenne a legjobb ha bele szeretne Ayeshába.
- Szóval azt kérik tőlem, hogy csábítsam el Zaynt? - kérdeztem mire mindenki csak bólintott. - De hát nekem semmilyen tapasztalatom nincs férfiak terén és... Mégis, hogy csináljam?
- Itt jövök képbe én - hallottam meg egy hangot a hátam mögül. Hátra fordultam és az ajtófélfának támaszkodó Doniyával találtam szembe magam.

Na itt lenne a harmadik rész. Az előző részhez csak négy kommentet kaptam :( Ennek is nagyon örülök és köszönöm szépen! De a prológushoz 7 komment jött. Persze megértem mert itt még az elején nem nagyon történnek dolgok xD A pipákat is köszönöm! Jobb oldalt alul meg lehet találni azt, hogy mikor jön a következő rész és nagyjából mi lesz benne :D De ha mégis kérdésetek van a következő résszel vagy bármi mással kapcsolatban nyugodtan írjatok a chat-be ;) Várom a véleményeket és a pipákat :$

Minirigó xX

†Part 2†

/Yasmin szemszöge/

Miután leszálltunk a Londoni repülőtéren egy ismeretlen ember átadott nekünk egy kocsit amivel eljutottunk Bradfordig. Később kiderült, hogy ez az új autónk amit egy dolgozó hozott el nekünk. Elvileg jövőhéten - ami már csak négy nap távolságra van - elmehetek új kocsi után nézni, - hú de jó - mintha ezzel jobb kedvre deríthetnének. Ha a szeretet már nem megy akkor ott a pénz... De azért ez felvidít valamilyen szinten. Viszont aminek örülök az az, hogy elmehetek új zongorát is venni, de addig is ki kell bírnom valahogy. Ilyenkor kerül elő az oly' ritkán használt gitárom.

Apám egy nem túl kicsi se túl nagy ház előtt állt meg. Kívülről elég otthonosnak látszott és belül is az volt. Az előszobából a nappaliba egy boltíven keresztül lehetett eljutni. A nappali fala fehér és barna volt, a padló fehér rajta egy óriási világosabb barna puha szőnyeg amin egy fehér ülőgarnitúra és kis asztal volt látható. Az ülőgarnitúra sarkában egy állólámpa volt elhelyezve előtte pedig az eléggé nagy Tv. A szőnyeg sarkán pedig fekete kör alakú ülőhelyet találhatunk amin többen is elférnek.
- Merre találom a szobám? - érdeklődtem.
- Az elválasztófaltól balra és ott jobbra a második ajtó - világosított fel James aztán már el is indultam a szobám felé, de még szétnéztem a házba. A barna elválasztófaltól jobbra az illemhely volt megtalálható balra pedig a konyha, az étkező és a szobák. Az illemhely fekete és fehér színekkel volt ellátva.  A konyha fehér és rózsaszín színekben pompázott. Az étkező és a konyha egy félfallal volt elválasztva. Anyáék szobáját nem részletezném egyszerű volt és kifinomult. Az én szobám színek terén nem volt túlkomplikálva. A fehér szín dominált, de néhol az ezüstöt is fel lehetett fedezni. Belépve egy kisebb tárolót láttam, felette a falon egy plazmatévé előttük pedig egy ezüst alul és felül kivilágított keretben volt az ágy. A keret körbevette az ágyat és mindenhol volt elég hely az üléshez, az ágy lábánál még egy méretesebb teret is hagytak. A fekvőhely melletti falon zenelejátszó és hangfalak voltak. Jobboldalán pedig egy tolós üvegajtó volt ami a kertbe vezetett. Jobbra fordulva volt egy kanapé előtte pedig a kis asztal ami mellett fehér fotel.  A hangfalas fal mögött egy fésülködő asztalt és egy nagy beépített szekrényt fedeztem fel aminek az ajtaja elhúzhatós volt és az egész tükörből állt. A szekrény mellett a fürdő helyezkedett el ami fekete és fehér színekbe volt öltöztetve és egy nagy kádat plusz zuhanyzót találtunk benne - ilyet anyáék szobájába is találtam - a fürdő nem volt valami óriási, de ez cseppet sem zavart. A szobába még volt íróasztal is. Első jó dolog a költözésben a ház. Ez sokkal jobban tetszik mint a másik... És elvileg még van egy elég nagy hátsókert is.
- Hogy tetszik? - érdeklődött apám mikor kimentem a nappaliba.
- Imádom. Sokkal szebb mint a régi - mosolyogtam rá.
- Örülünk neki - villantotta meg fogait anya is. - Pakolj ki és mire végzel jöhetsz vacsorázni rendben?
- Igen. Akkor vacsoránál találkozunk - mondtam aztán visszamentem a szobámba és elkezdtem kipakolni. A repülőút eléggé lefárasztott, így sokkal inkább vettem volna egy forró fürdőt, de arra sajnos most nem volt lehetőségem. Egy óra múlva James segítségének hála az összes cuccom kipakoltam.
- Mit eszünk? - kérdeztem miután helyet foglaltam az asztalnál.
- Shami Kebab-ot - válaszolt kérdésemre apám.
- Az jó - mondtam és egy kis mosolyt is megeresztettem. A vacsora után visszavonultam a szobámba és gyorsan lezuhanyoztam aztán pedig felavattam az új ágyam ami eszméletlenül puha és kényelmes volt.

Reggel fura volt, hogy nem a megszokott helyen ébredtem. Első dolgom az volt, hogy felmentem egy közösségi oldalra és tájékoztattam Javeriát, hogy milyen tökéletes is ez a ház és mennyire imádom. Bementem a fürdőbe és helyretettem magam. Átvettem egy kényelmesebb ruhát ami egy narancssárga bő pulcsi és egy fekete cicanadrág volt. Mikor kiértem a nappaliba anya Tv-t nézett, apa pedig újságot olvasott.
- Most kimegyek a kertbe szétnézek ott is - mondtam majd el is tűntem. A kertbe volt egy medence egy grillezős és szalonnasütős hely. A medence mellett elvolt helyezve pár kerti bútor. A bokor rengeteg között találtam egy egész vékonyka ösvényt és gondoltam felfedezem, mivel úgysincs jobb dolgom. Az ösvény végén egy falat találtam amit benőtt a gaz, de nem zavart kezemmel tapogatni kezdtem és egy kis ajtót találtam, mellette egy feliratot "The Secret Garden".

A kis fémlapot kezdtem vizsgálni, majd egy óvatlan mozdulattal leszedtem...

- Gratulálok Yasmin - mérgelődtem magamban. A lap mögött egy üreg volt a falban. Kíváncsi természetemnek hála muszáj voltam felfedezni belsejét. Egy apró méretű, régi kulcsot találtam benne. Gyorsan kivettem és visszahelyeztem a fedőt. A kulcsot óvatosan behelyeztem a kulcslyukba és elfordítottam. A zár kattant és az ajtó kitárult. A dús növényzettől nem fértem be az ajtón így visszamentem az ösvényen egy eszközért amivel eltudtam tüntetni olyan szinten a nem kívánt növényzetet, hogy kitudjam nyitni. Miután ez megtörtént, egy kevés erőt kifejtve kinyitottam a kisajtót. Lehajoltam és átbújtam rajta. Egy kis tavat és egy pavilont találtam az ajtó mögött amihez egy fehér hídon keresztül vezetett az út. A hely kicsit gondozatlan és elhanyagolt volt. A virágok nem nagyon virítottak és a pavilon is ütött-kopott állapotban volt.

- Az isten is nekem teremtette ezt a házat - mondtam ki. A hely egyszerűen gyönyörű volt. Még így kissé lepukkantan is. A pavilonban két kis padot pillantottam meg. A kertet teljes egészében feltérképeztem. Egy kis szökőkutat is találtam amiből úgy ahogy jött a víz. A tavacska közelében egy régi hinta volt amire már ráfért a felújítás. "Drága" életemet kockáztatva ráültem a hintára - ami két személy befogadására is képes ha úgy adódik a helyzet -. Vagy azért mert még volt erő a hintába, vagy mert az én csekély 50 kilóm túlságosan könnyű, de a hinta túlélte a kis akciómat. Kimentem a kertből, bezártam az ajtót és visszatettem a kulcsot oda ahonnan elvettem. Ettől a perctől kezdve ez az én titkos kertem lett ahová minden gondom elől elbújhatok és ha magányra vágyom bármikor befogad. Ezek után még tengettem egy kis időt a nyilvános kertünkben és már mentem is vissza a házba.

- Ma elmegyünk Yaserékhez - nézett fel apám az újságból.

- Mi? Már ma? - lepődtem meg.

- Igen lányom már ma. Minél előbb találkozol azzal a fiúval annál jobb. Szóval pihend ki magad, hogy a legjobb formádban legyél - mondta anyám.

- Kettőkor indulunk - szögezte le apa majd újra az újságjára koncentrált. Én bementem a szobámba és az ágyra vetettem magam. Egyáltalán nem is volt eszembe, hogy ilyen hamar elfog jönni ez az idő is. Azt hittem még legalább egy hetem lesz mielőtt beállítunk, hogy hé itt vagyunk kezdődhet az esküvő. Hát úgy látszik tévedtem...

Na itt lenne a 2.rész :) Remélem ez is elnyerte a tetszéseteket :$ Várom a komikat, írjátok le a véleményeteket bátran mert nagyon kíváncsi vagyok rá :D A pipákat is örömmel fogadom ;) A chat-be is nyugodtan írhattok bármit. Ha minden jól megy jövőhét szerdán hozom az új részt :3

Minirigó xX

†Part 1†

/Yasmin szemszöge/

Tinédzser korom óta titkon reménykedtem abban, hogy sose fog eljönni az a nap amikor a bőröndömbe kell pakolnom oly' szeretett ruháim és várni, várni, hogy elvigyenek szeretett szülőhazámból. Úgy még nem is lenne olyan elviselhetetlen és nem várt ez az utazás, ha nem kötelességtudatból, hanem önszántamból költöznék el. De ez nem így van, ezzel a tettemmel szüleim újabb kívánsága előtt hajtok fejet viszont már megszoktam, hogy én vagyok az aki mindig és minden helyzetben teljesíti szülei óhaját mint egy szolga... Annyi a jó az egészben, hogy házimunkát nem kell végeznem. Arra ott vannak az alkalmazottak, de anyámnak hála mindenféle házimunkát jól eltudok végezni. Mosok, főzök, takarítok. Főzni pedig még szeretek is.

- Miss Kassar - kopogtatott az ajtón James. James a lakájunk aki egyébként angol, ő az egyetlen személy a házban akiben igazán megbízom. Nagy örömömre ő is jön velünk Bradfordba. Legalább anyámék ennyivel a kedvemben járnak az utazással kapcsolatban.

- Gyere James nyugodtan - szóltam ki.

- Hogy halad a pakolással? Esetleg segítsek?

- Elég jól. Csak nem vagyok benne biztos, hogy minden ruhám belefér a bőröndökbe - húztam el a szám.

- A ruhák nem fontosak, úgyis kap majd ujjakat Angliában - mosolygott rám. - Úgyhogy szerintem inkább a fontosabb tárgyait pakolja be, hogy ne kelljen rájuk sokat várnia. Egyébként minden a gondos hajtogatáson múlik - mondta el a titkot aztán be is mutatta. Igaza volt, - mint mindig - az új hajtogatási technikával ha nem is rengeteg, de egy kevés helyet biztosan megspórolok.

- Köszönöm - néztem rá hálás tekintettel.

- Máskor is - mondta majd kiment a szobából és magamra hagyott. Még pakolásztam egy keveset aztán úgy határoztam ledőlök egy kicsit. Helyet foglaltam az ágyon és bekapcsoltam a Tv-t.

- "Egy emlékezetes One Direction pillanat?" - kérdezte a műsorvezető. Hát igen már megszokott bekapcsolom a Tv-t és még itt is ők mennek... Vagy inkább csak Ő.

- "Louis egyszer kilökött egy csónakból, és elfelejtette, hogy nem tudtam úszni. Az összes fiú beugrott és megmentettek engem." - mosolygott a félig pakisztáni fiú a társai pedig elnevették magukat. Ezzel ki is kapcsoltam a Tv-t. Erre a napra is megvolt az új információ Zayn Malikról, hurrá. Rápillantottam az órámra és sajnálatosan tapasztaltam, hogy már csak öt óra az indulásig. Öt hosszú óra és a repülőn ülve utazom szomorú végzetem felé, vagy inkább a sorsom felé? Nem tudom, de most ez izgat a legkevésbé... Mivel nem akartam már most kedves jövendőbelim bájolgását lesni a Tv-ben inkább folytattam a pakolásom. Elég lesz a további életemet azzal töltenem, hogy őt nézem vagy csak hallgatom. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy majd hogyan kéne viselkednem vele. Másfél óra alatt az összes létfontosságú dolgom bepakoltam a bőröndjeimbe tehát úgy határoztam, hogy lemegyek a nappaliba és szerzek egy kis örömöt szüleimnek, de elsősorban magamnak és zongorázok egy keveset. A hangszerek közül a zongora férkőzött legjobban a szívembe, mellette pedig a gitár és még a dob. Viszont anyáék nem igazán pártolják a dobokat. Szerintük az dúl durva egy hölgynek viszont szükségesnek találták, hogy megtanuljak rajta játszani ugyanis fejleszti a zenei képességeim. Ami jó az, hogy a zongorát kifejezetten kedvelik, ezért is van a nappaliba ugyanis, ha játszom legalább ők is hallják. Így mindenki boldog legalábbis részben... Lementem a nappaliba és elkezdtem játszani. Nem volt konkrét dal amit játszottam csak mozgattam az ujjaim és hagytam, hogy vigyen az ár. A zongora előtt kivételesen csak fél órát töltöttem, mert James jött be szólni, hogy kész az ebéd így az egész család vonult át az étkezőbe.

- Ayesha gyönyörűen játszottál mint mindig - jegyezte meg anyám.

- Köszönöm - szóltam.

- Viszont én hiányoltam a gyönyörű hangod. Legközelebb azt is párosítsd mellé kérlek - fejtette ki bővebben apám a véleményét.

- Rendben - egyeztem bele.

- Össze pakoltad már amit hozni akarsz? - érdeklődött anyám.

- Igen még mielőtt lejöttem játszani - válaszoltam és egy falatot raktam a számba.

- Akkor jó. Gondolom elakarsz köszönni Javeriától mielőtt elmegyünk nemdebár? - kérdezősködött tovább anya.

- Jól gondolod. Ezért már most szeretném engedélyeteket kérni a későbbi távozásomra - mondtam.

- Elmehetsz, de legkésőbb három órára itthon kell lenned, hogy időben eltudjunk indulni - világosított fel apám.

- Megértettem és köszönöm - ejtettem meg egy mosolyt és folytattam az étkezést. Az ebéd elfogyasztásával kettőre végeztünk. Én már hamarabb is megtettem, de nálunk az a szabály, hogy csak akkor állsz fel az asztaltól ha mindenki befejezte - utálom ezt a szabályt -. Mielőtt még visszavonultam volna saját kis zugomba édesanyám megjegyezte, hogy azt vegyem fel amiben majd a repülőn is lenni akarok, ugyanis nem lesz időm átöltözni. Így felvettem egy barna rövidnadrágot amibe egy fehér ujjatlant tűrtem, rá pedig egy lenge, pillangós valamit - őszintén szólva fogalmam sincs a ruhadarab becses nevéről - utána siettem is az előszobába felvenni a cipőm. Leértem és gyorsan felkaptam a felsőmmel nagyjából egy színű lapos talpúnak ható magasított cipőm. És már mentem is Javeriához.

Nemsokkal indulásom után már Jav ajtójában is voltam. Pár másodpercig tartottam ujjam a csengőn aztán elengedtem. Rögtön ajtót nyitott a mindig vidám és élettel teli barátnőm.

- Oh Yas hát te? - csodálkozott aztán szorosan magához ölelt.

- Gondoltam elbúcsúzom mielőtt még elhurcolnak Bradforda... - villantottam meg egy szomorú mosolyt.

- Annyira örülök, hogy itt vagy, de hajlandó vagy bejönni vagy az ajtóban maradsz? - nevetett aztán behúzott a házba. Megszabadultam cipőmtől aztán már barátnőm szobájában találtam magam.

- Na? Hogy érzed magad? -kíváncsiskodott.

- Mégis, hogy érezném magam? Szarul... Én nem akarok elmenni. Nem akarom megismerni ezt a kis sztárt közelebbről. Még akkor se ha igazából ő a világon a legkedvesebb férfi.

- Biztosan jól kijöttök majd - simogatta meg a vállam.

- De ez így olyan nehéz, hogy várhatják el tőlem, hogy szeressek valakit akit még csak nem is ismerek? Istenem! - fúrtam fejem a legközelebb eső puha párnába.

- Gondolj arra, hogy mennyi lány lenne a helyedbe. Ez egy nem mindennapi lehetőség. És kitudja talán jobban fog elsülni a dolog mint azt hinnéd - biztatott. Ebben a kis időben ami még jutott nekünk mindent megcsináltunk ami csak az eszünkbe jutott. Tudni kell rólam, hogy nagyon K-pop rajongó vagyok. Nem elég, hogy jól énekelnek még eszméletlenül táncolnak is. Aztán persze vannak köztük egészen helyes vagy cuki emberek is. Szóval az Exo-K-tól táncoltuk a Mama című számot. Nem a legkönnyebb a koreográfia, de eléggé látványos. A múlthéten fejeztük be a tanulását. Mikor megtanulunk egy táncot utána általában felrakjuk youtube-ra és elég sokan megnézik. Sajna ezt a dolgot is fel kell adnom a szüleim akarata miatt. Jav-val megbeszéltük, hogy mind a ketten folytatjuk ezt a hobbinkat vagy mással vagy egyedül, de semmiképp nem hagyjuk abba. Viszont nélküle meg már nem olyan...

Jav után még elfoglaltam egy kis ideig a játszótéren lévő hintát és elmélyültem gondolataimban. Otthon nem maradt sok időm, épp annyi, hogy elbúcsúzzak a ház minden kis szegletétől, de leginkább a szobámtól és az olyannyira szívemhez nőtt zongorától amit itt kell hagynom. Fél négykor már azon kaptam magam, hogy a repülőn ülök, úton Bradford felé...

Na ez lenne az első rész :) Itt még nem történik nagyon semmi. Zayn majd a 3.részben fog feltűnni ;) A prológushoz jöttek a kommentek (amit ezúton is nagyon szépen köszönök :$) remélem ide sem sajnáljátok :) Írjátok le a véleményetek mert onnan tudom, hogy tetszik-e vagy nem és a pipákat is lehet hagyni továbbra is :) Valahonnan érzékelnem kell, hogy érdemes-e folytatnom vagy nem. A chat-be írhattok kérdéseket meg  ha valami az eszetekbe jut vagy nem is tudom xD Nagyon várom a véleményeket és a további feliratkozókat :) Remélem lesznek :3

Minirigó xX