†Part 12†

/Zayn szemszöge/

Körülbelül háromnegyed órája szórakozok a hajammal, de valamiért sehogy se jó... Idegesítő. Egyáltalán minek csinálom? Layla úgyis széttúrja pár másodperc után. Viszont legalább arra a pár percre tökéletesen fog állni plusz ha már ennyit tököltem vele akkor befejezem. Mikor végre tökéletesítettem a tökéletest magamra kaptam a legfelső ruhadarabokat és már mentem is a földszintre. Útközben összefutottam az én drágalátos nővéremmel.

- Jó reggelt öcsi! - mosolygott rám miközben széttúrta a hajam.

- Ezt most direkt csináltad ugye? - tártam szét a karom - Hogy lehetsz ennyire köcsög? Már vagy 50 perce itt baszakodtam erre te jössz és két másodperc alatt lerombolod az egészet! - pufogtam miközben Doniya nevetve halad lefelé a lépcsőn. Ezt nem hagyom annyiban az biztos. Nővérem belőtt hajára tévedt a tekintetem. Ha ő megteheti akkor én is. Már az utolsó lépcsőfokokat vette mikor nekifutottam és a hátára vetődtem. Lábam erősen átkulcsoltam a derekán és elkezdtem annyira összetúrni a haját amennyire csak lehetett.

- Zayn! Zayn szállj le rólam! Ezt nem teheted! Hallod?! - sipítozott, de én cseppet sem törődve vele tovább folytattam elkezdett tevékenységem.

- Jupí birkózunk! - hallottam meg Safaa hangját. Pillanatokkal később már a súlyát éreztem a hátamon. Valószínűleg egy székről vetődhetett ránk vagy nem is tudom.

- Én is akarok! - kiáltott Waliyha majd megkísérelt ránk ugrani a kanapéról - ugyanis már eljutottunk a nappaliba -, de nem igazán jött össze neki szóval az ő rosszul megkísérelt ugrásától vagy csak Don rossz testi ereje miatt van, lényeg a lényeg, hogy Do összeesett a súly alatt így ő a földön, én rajta, Safaa rajtam Waliyha pedig a legkisebb családtagon kötött ki...

- Lennétek szívesek leszállni rólam?! - üvöltözött a legalul lévő tag miközben majd kiköpte a beleit.

- Ez így olyan kényelmes - áradozott felülről Wali.

- Ja neked esetleg, de tudjátok itt se a legjobb - duzzogtam.

- Meg fogok fulladni! - fakadt ki Safaa. - Ah, szállj le Wali kérlek - nyögdécselt szegénykém mire a kért lány letápászkodott rólunk ezzel is enyhítve a ránk nehezedő súlyt aztán szépen lassan mind a hárman a saját lábunkon álltunk kivéve Dont.

- Meghalok! - szenvedett kiterülve a földön az én kedves nővérem.

- Itt meg mi történt? - jött be felvont szemöldökkel apa.

- Csak kicsi a rakás - vontam vállat.

- Oh értem akkor most én jövök - mondta nevetve apa majd ráült a már így is haldokló Doniyára amin mindenki elkezdett röhögni kivéve a szenvedő alany.

- Kösz apa, igazán kösz - emelte fel a kezét miközben alig tudta kimondani ezt a pár szót is.

- Oké ennyi elég volt. Édesem kelj fel a gyerekről. Ti pedig nyomás a kertbe. Ma kint ebédelünk - tette helyre anya a dolgokat. Kint már mindenki elfoglalta a megszokott helyét.

- Legközelebb kétszer is meggondolod, hogy tönkretedd az öcséd haját - kacsintottam Do-ra.

- Még nem végeztünk Malik - bökte meg mellkasomat mutató ujjával majd visszadőlt a székébe. Ebéd után már "csak" egy fél órát töltöttem el a hajammal. Másodjára hála az égnek egyik kedves rokonom se gondolta úgy, hogy jó móka lesz összetúrni a hajam. Most egy ideig biztosan tanultak a reggeli esetből.

Délután kettő előtt három perccel csöngettem Laylához. Óriási mosollyal a gyönyörű arcán nyitott nekem ajtót. Beléptem a házba és ajkaim rögtön az övéire tapasztottam. Kicsit hosszabbra sikeredett a csók mint terveztem, de nem bántam.

- Hiányoztál - suttogta ajkaimba.

- Te is nekem - adtam egy gyors puszit a szájára. - Pamacsot nem akarod hozni? - érdeklődtem mikor visszajött a piknikezéshez szükséges dolgokkal.

- Hát ha akarod felőlem vihetjük legalább kicsit elszórakozik ő is - mosolygott.

Kerestünk egy tiszta füves dombrészt ahol nincsenek emberek, rajongók, fotósok stb... Leterítettük a pokrócot, Lay elővette a kaját amiket hoztunk és ez egyéb apróságokat. Szórakoztunk azzal, hogy ki tud több popcornt elkapni a szájával aztán pedig egymás szájába dobáltuk. Voltak olyan pillanatok is mikor normálisan ettünk. Elszórakoztunk az Oreo-s keksszel amiből jutott pamacsnak is aki egész idő alatt össze vissza futkározott. Sok időt töltöttünk azzal, hogy a másikon pihenve elemeztük a felhőket. Volt amelyik madár alakot öltött, de olyan is ami egy kutyára hasonlított. Layla már egy jó ideje Pamaccsal játszott én pedig előkotortam a telefonomból egy képet Layről. Még jó, hogy hoztunk papírt és ceruzát. Elkezdtem lerajzolni őt viszont kicsit szabadjára engedtem a képzeletem is.

- Mit csinálsz? - ölelte át hátulról a nyakam minek hatására kicsit előre dőltem.

- Titok - takartam el alkotásom.

- Na légyszíves - puszilgatta az arcom hátha ezzel megtör.

- Nem-nem - ráztam a fejem majd arrébb raktam a rajzolt őt pedig az ölembe húztam. Megcsókoltam amitől rögtön elhallgatott. Szeretem ezt a módszert. - Majd ha kész lesz megmutatom - suttogtam ajkaiba.

- Biztos?

- Ezer százalék - nyomtam egy rövid csókot ajkaira.

- Szavadon foglak! - mosolygott majd visszament pamacshoz és folytatták az abbahagyott dolgukat. Én is ugyan így tettem. Fél órával később Pamacsk és Lay fáradtan dőltek le a pokrócra.

- Hogy áll az én kis művészem? - érdeklődött.

- Már csak pár igazítás a hajadon és kész leszek.

- Az jó.

Az utolsó simításokat is elvégeztem a remekművemen majd megmutattam Laylának a kész művet.

- Parancsolj - fordítottam meg kezemben a rajzot majd felé mutattam.

- Gyönyörű mint mindig. Imádom - csókolt meg.

- Nekem is tetszik - húztam elégedett mosolyra számat mire ő játékosan meglökött.

- De miért vannak ilyen izék az arcomon meg a hajamban? - vonta fel szemöldökét - Már nem mintha nem tetszene csak tudtommal nem ilyen az eredeti kép.

- Hagytam szárnyalni a képzeletem. Mi ezzel a probléma? - nevettem.

- Semmi. Nagyon tetszik. Köszönöm. Ezt is felrakom a falra.

Layla szobájának egyik falát az én rajzaim ékesítik. Lassan egy másik oldalt is üressé kell tennie mivel szeretem azzal tölteni az időm, hogy neki rajzolok vagy épp róla rajzolok.

- Szeretlek - nézett rém csillogó tekintettel.

- Én is szeretlek - mondtam majd hosszan megcsókoltam. Mivel a két órában amit eddig itt töltöttünk senki nem volt még csak a láthatáron se vettem a bátorságot és Lay felsője alá csúsztattam kezem majd végigsimítottam a gerincén amitől kirázta a hideg így belemosolyogtam csókunkba. Ledöntött a lepedőre majd rám ült. Levette a pólómat közben pedig a hajamba túrt. Két óráig eredeti állapotában maradt ez már haladás. Én is megszabadítottam felsőtestét takaró ruhaanyagtól majd a melltartóját kezdtem babrálni.
- Biztos jó ötlet ez? Mármint itt a szabadban ahol akárki megláthat. Nem tenne jót kiskegyednek ha lekapna minket valaki - nevetett fel a bizonytalan hangneme után.
- És ez ilyenkor jut eszedbe? - nevettem fel én is majd fordítottam a helyzetünkön így ő került alulra. Lehámoztam róla a melltartót aztán apró csókokat hagyva hasán egy csíkban haladtam lefelé a nadrágjához. Kigomboltam aztán szépen lassan lehúzta róla. Hogy ne érezze kellemetlenül magát hagytam, hogy ő is lehúzza rólam a nadrágot. Forró csókokat hagytam combja belső részén majd fogammal lehúztam róla az utolsó darabot is amit egy kuncogással nyugtázott.

--------------------

Fáradtan feküdtünk a lepedőn. Layla fejét mellkasomon pihentette lábait pedig összefonta az enyémekkel. Egyik kezemmel szorosan tartottam magam mellett másikkal pedig különböző formákat rajzolgattam hátára ő pedig a hasam simogatta.

Az ágyamon feküdtem iPod-om fülhallgatójával a fülemben. Mikor Waliyha lépett be a szobámba.
- Mit szeretnél prücsök? - vettem ki a füleseket.
- Lay volt itt körülbelül két perce. Nála hagytad a telefonod.
- Mi van? Itt volt Layla? - kérdeztem mérgesen. Miért nem szól nekem valaki ha itt van a barátnőm? Istenem... Szóval nála volt a telefonom. Azt hittem a kocsiban hagytam, csak lusta voltam megnézni. De jobb is, hogy nem tettem, fölösleges erőpazarlás lett volna.
- Ja ő. Azt hittem érthetően beszélek, de úgy látszik mégse - forgatta meg a szemeit majd kiszökdécselt a szobámból majd vissza. - A telefont elfelejtettem - adta át egy kínos mosoly kíséretében mire felnevettem, magamhoz húztam és egy gyors puszit nyomtam a fejére. - Oké én is szeretlek, de azért vegyél vissza - nevetett majd öklöztünk és ténylegesen elhagyta a szobám. Gyorsan lezuhanyoztam aztán megvitattam a srácokkal a mai napot és a holnapi programokat. Dedikálás, koncert aztán fotózás. Hú, de jó. Igazság szerint tényleg van benne jó mivel dedikáláson megismerhetjük a Directionereket akiknek annyi mindent köszönhetünk. Koncerten énekelünk amit szeretünk, a fotózást meg egyszerűen elhülyéskedjük mint mindig. Viszont nap végére hullaként dőlök be az ágyba ami a holnapi esetbe nem a sajátom lesz hanem Niall egyik vendég ágya ugyanis ő nem szokott haza menni Írbe hanem marad Londonba. Egyébként csak én szoktam haza járni Bradfordba, mindenki más marad Londonba és mivel Lou Eleanorral él, Liam pedig a költözést intézik Daniellel szóval most ilyen sehol se lakom státuszban van Dani fél cucca itt fél cucca ott. Kész csatatér az egész ház. Harry ő meg Harry... Nincs kedvem azt nézni ahogy pucéran szaladgál a házban. Igaz Niall mellett nem marad számomra semmilyen táplálék, de még mindig jobb. Igazán beszerezhetnék egy saját lakást Londonban.

Várom a véleményeiteket :D Remélem mindenkinek tetszett és megfelelt az elvárásoknak :)

Minirigó xX