†Part 11†

/Yasmin szemszöge/
Fáradt, nehéz léptekkel indultam meg a nappalink felé. Nagyon fáradt voltam bár nem tudom miért. Még az órára is lusta voltam felpillantani. Csukott szemmel mentem előre. Ami megjegyzem nem volt jó ötlet mivel még nem ismerem eléggé a terepet. Meg is jártam így fejjel mentem a nappaliban lévő elválasztó falnak. Körülbelül rákenődtem. De nem is ez volt az igazán furcsa hanem, hogy nem hallottam anyám és apám nevetését, esetleg korholását.
- Aú - húztam el az ú betűt miközben a homlokom dörzsöltem.
- Jól van kisasszony? - érdeklődött James.
- Igen köszönöm. A szüleim merre vannak? - kérdeztem.
- Csak késő este érnek haza. Üzleti találkozón vannak.
- Nélkülem? - csodálkoztam.
- Amint észrevette ön nélkül.
Ez fura... A szüleim mindig elvisznek az ilyen unalmas üzleti találkozókra ahol általában eszünk, iszunk, biliárdozunk vagy beszélgetünk.
- Engem miért nem vittek? - csodálkoztam. Már nem mintha nem örülnék neki, de ilyen nagyon ritkán fordul elő.
- Nem akarták felébreszteni.
- Értem - bólintottam. - Mennyi az idő?
- Délután egy Miss Kassar.
- Micsoda?!
- Hát igen. Ma szokatlanul sokáig aludt.
Nem szokásosan indul a reggelem az biztos. Nagyon ritkán szoktam ilyen sokáig az álmok erdejében taposni. Visszaszaladtam a szobámba majd gyorsan letusoltam. Úgy döntöttem, hogy ma Superman-esre veszem a figurát ezért egy Superman jeles pulcsit és cicanadrágot kaptam magamra. Úgy döntöttem ha már ilyen sokáig henyéltem akkor a napom további részét is ezzel töltöm. Lehuppantam a nappaliban lévő kanapéra. Kihasználom, hogy a szüleim nincsenek itthon és kisajátítom a nappalinkat. Bekapcsoltam az óriási Tv-t és a Nickelodeon-ra kapcsoltam. Pont akkor kezdődött a Spongyabob, legalábbis majdnem mivel az Óóóóó résznél kaptam el.
- Ki lakik odalent kit rejt a víz? - énekelte James.
- Spongyabob kocka! - énekeltem vissza.
- Sárga színe és lyuk rajta tíz?
- Spongyabob nadrág!
- Kár, hogy a levegő csak szoba dísz!
- Spongyabob kocka!
- De az élet elem csakis a víz!
- Spongyabob nadrág!
- Ki ő?
- Kockanadrág, kockanadrág, kockanadrág! - énekeltük egyszerre.
- Spongyabob Kockanadrág! - fejezte be James.
- Mondtam már, hogy imádlak? - kérdeztem nevetve miután felé fordultam.
- Párszor - mosolygott. Nálunk ez már megszokott volt. Ha elkaptuk a Spongyabobot akkor mindig James volt a kapitány én pedig a gyerekek. Ezt a szokást azóta sem hagytuk el. Viszont manapság általában csak elröhögjük. Mindig nagyon vicces ahogy James áll mint a cölöp és csak a szája mozog. Szeretem ezeket a pillanatokat. Spongyabob maraton volt így egészen délután ötig fagyit zabáltam és sárga barátunkat és az ő rózsaszín barátját lestem a tévében. Utóbbiról jut eszembe. Manapság nem telik el úgy nap, hogy Csillag Patrikot nem látom óriási nyitott szájjal valamilyen képen. Már elegem van belőle. Most komolyan mi értelme van annak? Na mindegy. Ötkor vége lett a műsoromnak így fájó szívvel álltam fel és vittem ki az üres fagylaltos dobozomat. Miközben eljutottam a konyháig azon kattogott az agyam, hogy valami jó kis romantikus filmet kéne meglesni. De melyiket? Nyitottam ki a hűtő fagyasztó részét, hogy kivegyem a másik adag fagylaltot amikor csengettek. James már ment is, hogy kinyissa az ajtót.
- Kisasszony három csinos hölgy keresi önt - mondta mikor visszaért. Vajon kik lehetnek azok?
- Beengedheted őket - mondtam neki majd visszafordultam a fagyóba és tovább tanulmányoztam a fagyi ízeket. Eper esetleg vanília vagy csoki? De itt a citrom is...
- Popsi - hallottam meg mögülem mire pördültem egyet a tengelyem közül és Don mutatóujjával találtam szembe magam.
- Ó, szia Doniya! Te, hogyhogy itt? - érdeklődtem. majd megláttam a jobb és baloldalán egy-egy ismeretlen lányt. - Sziasztok - mosolyogtam bár nem nagyon tudtam kik ők... Nagyon ismerősek voltak, de a nevük az istenért sem akart eszembe jutni. Tessék, egyszer nem vagyok illedelmes, hogy megjegyezzem a neveket és rögtön meg is szívom... Aj, hogy is hívják őket? Gondolkozz Yasmin gondolkozz. Az egyik biztosan Louis barátnője a másik pedig Liamé. De ki kié? Remélem majd még mielőtt késő lenne valaki a nevén szólítja a másikat.
- Yasmin hahó, itt vagy? - lóbálta előttem a kezét Do. Ember ne engem szólíts a nevemen! Hogy lehetek ilyen bunkó, hogy nem tudom a nevüket? Csalódtam magamban.
- Ja igen bocsi. Szóval, hogyhogy itt vagy? Vagyis vagytok? - javítottam ki magam.
- Nem tudtunk mit csinálni és mivel még nem jártam nálatok és kíváncsi vagyok plusz gondoltam Danielle és Eleanor jobban megismerhetne - yeah megvan! Eleanor a frufrus Louis barátnője Danielle a göndör pedig Liam barátnője. El-nek eddig nem volt frufruja, de ez is jól áll neki. Még mindig azt a kedves benyomást kelti.
- Jól áll a frufru is Eleanor - mosolyogtam rá.
- Köszönöm - pirult el. Aranyos. - Neked pedig a felsőd és a nacid Superman-es.
- Mit csináltál épp? - érdeklődött Don megakadályozva az Eleanornak adott válaszomnak való hangadást.
- Hát fagyi után kutattam mert úgy döntöttem ma egész nap henyélek és most jönne az a rész amikor berakok egy romantikus filmet és folytatom a fagyi zabálást.
- Citromosat és zöld almásat együnk én azt mondom miközben Zac Efron csodás alakításában nézzük a szerencse csillagot. Már ha benne vagytok. - mondta Dani. Mivel mindenkinek tetszett az ötlet így belementünk. Kiszedegette mindenki azt a mennyiségű fagylaltot egy kehelybe amiről úgy gondolta, hogy elég lesz neki aztán átvándoroltunk a nappaliba majd birtokba vettük a kanapét. A filmezésből aztán beszélgetés lett amiből fagyizós Monopoly. Már egy órája nyomhattuk a játékot amikor megcsörrent Dani telefonja.
- Szia édes... Aha... Nem... Yasminnél... Igen... Oké... Nem tudom... Rendben... - válaszolgatott majd eltakarta a kezével a telefont és felém fordult. - A srácok azt kérdik, hogy jöhetnek-e?
Nem nagyon tudtam, hogy a "srácok" jelző kiket is takar, de ha egy picit jobban belegondolok akkor biztosan a One Direction bandatagokat takarja. Legalábbis remélem mivel válaszul bólintottam egyet ezzel beleegyezve érkezésükbe.
- Jöhettek, de legyetek normálisak! Legalábbis próbáljatok meg legalább csak egy iciripicirit kulturáltan viselkedni és nem szétrombolni a házat, légyszíves... Köszönöm... Oké, szia és én is szeretlek! - tette le végre a telefont. Pár perc múlva csengettek és öt fiú rontott be a házba. Közülük egy igen csak hangosan.
- Superman! - ordította Louis majd átvetette magát a kanapén így Dani és Eleanor közé került. A két lányt pedig átölelte.
- Hé, hé! Haver Danielle az enyém - világosította fel barátját Liam majd egy kisebb csókot nyomott Danielle szájára.
- Sziasztok! - intett a maradék három fiú és helyetfoglaltak a földön.
- Mi jót csináltok? - érdeklődött Harold.
- Csak Monopoly-ztunk Harold. - válaszoltam.
- Nem fogsz letenni erről a névről mi? - kérdezett.
- Nem hinném - ráztam a fejem mire nevetésbe tört ki a társaság.
- Mióta játszotok? - szólalt meg Zayn, de válaszolni senki sem tudott mivel Niall közbevágott.
- Kaja! Éhes vagyok. Ayesha hol találok táplálékot? - fordult felém mintha a halála dátumáról érdeklődne.
- A konyhában. De szólsz Jamesnek és ő elintézi neked bármi is legyen az.
- Ez most komoly? - csillantak fel szemei.
- Öm... Ja - mosolyogtam mire az ír fiú már fel is pattant és James után kezdett kutatni. A srácok elbeszélgettek, iszogattak és ettek mi pedig folytattuk a játékot. De öt perc nem telt el úgy, hogy valamelyikőjük ne szólt volna bele a dolgainkba. Azt a telket vedd meg, ezt építs rá, így dobj, csavard a kezed, alkud le vele azt a telket stb... Már kezdett idegesítő lenni így a lányokkal inkább befejeztük és úgy döntöttünk, hogy döntetlen lett. Ez jól is jött mivel a jelenlegi állás szerint csak a harmadik helyen végeztem volna... Fejlesztenem kell Monopoly-s képességeim. Zayn kiment a kertbe engem pedig Doniya barátnőnk utána hessegetett így kénytelen voltam utána menni különben nem lett volna nyugtom. Kimentem a hátsókertbe ahol Zayn a hintaágyban üldögélt és a csillagokat bámulta. Szótlanul odamentem hozzá és leültem mellé. Percekig szavak nélkül ültünk egymás mellett, de mégse éreztem, hogy kínos lenne a csönd habár lehetséges az volt na mindegy...
- Hulló csillag! - mutatott hirtelen Zayn az említett dologra én pedig oda kaptam a fejem és tényleg az volt. Lehunytam a szemem majd gyorsan kívántam. Bárcsak minden jól alakulna... Ezalatt persze nem azt kell ám érteni, hogy én és ez az ember itt mellettem összeházasodjunk hanem, hogy mindenki boldog legyen vagy nem is tudom... - Kívántál? - fordult felém mire bólintottam.
- Te? - kérdeztem vissza.
- Még szép - mosolygott.
- Azt hinné az ember, hogy egy magadfajta embernek nem kellenek holmi hullócsillagok.
- Miért milyenfajta ember vagyok én? - vonta fel a szemöldökét.
- Hát az a mindened megvan fajta ember. Mi másra lenne még szükséged?
- Ezt pont azt mondja akinek az apjáé a fél szállodalánc Dubaiban?
- Oké ebben van valami - ismertem el. - Szereted a sült pillecukrot?
- Még szép - mosolyodott el. - Mert?
- Van egy csomag pillecukor a szobámban itt kint pedig a szalonnasütőhely azaz csinálhatunk sült pillecukrot.
- Benne vagyok.
Gyorsan bementem a szobámba majd előkotortam az elrakott pillecukrot. Visszamentem Zaynhez és az ölébe dobtam a csomagot aztán pedig a kis házba mentem a nyársakért, de mire kiértem Zayn már tört pár faágat.
- Ezzel hangulatosabb - mutatta fel a két faágat mire megráztam a fejem és felnevettem. Visszavittem a két nyársat majd átvettem Zayntől a faágat. Megcsináltuk a tüzet majd elkezdtük sütni a pillecukorkákat.

Készlet az egyik és már kaptuk is be. Így ment egészen addig amíg el nem fogyott a pillecukrunk. Legalábbis majdnem mivel még egy darab volt. Az utolsó. És az enyém.

- Légyszíves - nézett rám Zayn kiskutya szemekkel.

- Jaj, jaj Zayn mégis mi tévőlegyek most? - néztem rá tetetett kétségbeeséssel.

- Add nekem. Nem bírná el a kis szíved a lelkiismeret furdalást amit az okozott, hogy megetted előlem.

- Az idősebbek általában szemtelenek a fiatalabbakkal.

- A fiatalabbak pedig rendesebbek az idősebbekkel szóval kérem - nyújtotta a kezét.

- Hé, hé, hé! Idősebb vagyok haver szóval ez az enyém.

- Haha de vicces. Na add ide - jött egy lépéssel közelebb mire én hátráltam.

- Ha jól tudom a 93 Január 6.-a előbb van mint a 12-e - húztam elégedett mosolyra a számat.

- Az nem lehet - rázta a fejét.

- Pedig lehet és lám csak van is - nevettem fel mire elkezdett futni felém én pedig futni előle. Előttem volt a medence ezért gyorsan megálltam azonban ez a hülye nem vette észre így nekem jött és a medencében landoltunk. A nyársamat próbáltam a magasban tartani, hogy a pillecukor épségben maradjon. A víz nem is volt olyan hideg sőt inkább kellemes volt. Csak mi lehetünk ilyen idétlenek, hogy este kilenckor beleesünk egy medencébe. A vízben Zayn valahogy közelebb került hozzám mint kellett volna. Felértünk a felszínre Zayn kezei pedig a csípőmön pihentek - hogy kerültek azok is oda? -, testünket pedig csak pár centi választhatta el.

- Az enyém - kúszott egy huncut mosoly az arcára majd bekapta az utolsó pillecukrot, de én még mindig csak bámultam. Még vizes beállítatlan hajjal is eszméletlen jól néz ki be kell valljam...

- Ez nem fair - mondtam "egy másik világon vagyok" hangon.

- Yasmin jól vagy? - fürkészte az arcom, de kezei még mindig a csípőmön pihentek.

- Igen csak... - ráztam meg a fejem majd kibújtam a kezei közül. - Elbambultam egy kicsit.

- Itt meg mi történt? - jött ki értetlenkedve Liam.

- Csak kellett neki a pillecukrom menekültem és beestünk.

- De a végén megszereztem.

A többiek is egy csomó kérdés feltettek azzal kapcsolatban, hogy mi a frászt csináltunk. Még kiültünk kicsit a tűzhöz. Mi Zaynnel megszáradni a többiek meg csak úgy. Este 11-kor hagyták el szerény hajlékomat. Gyorsan lezuhanyoztam és fogat mostam majd behuppantam az ágyamba és elnyomott az álom...

Várom a véleményeiteket! :D Remélem ez a rész is elnyerte a tetszéseteket :$

Minirigó xX