†Part 13†

/Yasmin szemszöge/
A tegnapi napom nem telt valami hú, de izgalmasan. Nagy részben otthon ültem a fenekemen és Tv-t néztem vagy ettem, ittam, gitároztam, festettem, medencéztem. Habár délután öt körül bementem a közeli plazába és vettem magamnak egy Rabito-s telefontokot mivel a régit sikeresen elhagytam. Tudom csak én lehetek olyan béna, hogy a titkos kertben babrálgatom leveszem, felteszem a telefonról és a végén a tóban köt ki... Körülbelül tíz percig szitkozódtam aztán pedig gondolkoztam, hogy mit kéne beadni anyáéknak. A végén azt mondtam nekik, hogy elvesztettem. Ezt se nagyon hitték el, de megértették, hogy kell az új Rabito. Aztán este elmentünk egy üzleti vacsorára és kész. Este tizenegykor hazaértünk és rögtön aludtam.

Pár órája a titkos kertben munkálkodom. Igazság szerint a növényekre már nem sok energiát kell fektetnem. Mihelyt anyáék elmennek Dubaiba rögtön szerzek pár munkást akik megcsinálják nekem a pavilont, hintát és az egyéb férfinak való dolgokat. Visszamentem a szobámba majd befejeztem a pár nappal ezelőtt elkezdett sellős alkotásom. Mi úton őrületesen megkívántam az ice'N'go-t kénytelen voltam elküldeni Jamest egy kalap édességért - ilyeneket nem sűrűn csinálok - mivel nekem most semmi kedvem nem volt elmenni érte. Így utólag belegondolva rosszul tettem mert mire hazaér megolvad az egész... Gratulálok Yasmin! Most szegény James miattad autókázik fölöslegesen. Nem nagyon szoktam fölöslegesen csicskáztatni szegénykét, de néha rám tör a lustaság. Felálltam a rajzomtól és a dugi édességeim felé vettem az irányt. Előkotortam a "kis" dobozt és sajnálattal vettem tudomásul, hogy eltűnt a pillecukrom.
- Marge! - szóltam a takarításért felelős dolgozónknak.
- Igen kisasszony? - jött be lehajtott fejjel.
- Nem tudja véletlenül, hogy hova lett a pillecukrom? - vakargattam a szemem sarkát zavartan.
- Nem kisasszony. Sajnálom.
- Semmi gond csak nem találom. Köszi, mehetsz.
Marge kiment én pedig törtem a fejem a pillecukrom hollétéről. Az ágyamon való szenvedés közben jöttem rá, hogy a hasamban van. Ja és persze Zayn hasában... Tegnap a közelebb kerülés érdekében megosztottam vele az én drágalátos pillecukromat. Mindegy ha pillecukor nincs itt az Oreo-s csokoládé. Egyébként a tegnapról jut eszembe, hogy nem veszekedtünk Zaynnel. Mármint ha azt a kis medencébe esés előtti jelenetet nem tekintjük annak. A csípőm még mindig a tenyerei hatása alatt van. Ugyan az a furcsa érzés mint mikor megfogta a kezem... Csak az hamarabb elmúlt. Hogyha átgondolom az egészet akkor ez most időhöz van kötve? A múltkor egy pillanatig tartott az egész és kevesebb ideig tartott, most meg egy csomó ideig ott pihentette kezeit az én csípőmön és órák elteltével is érzem a hatását. Hülyeség az egész. Biztosan más embereknek is vannak ilyen érzéseik. Igen, ez teljesen normális dolog. Csak tudnám, hogy pontosan mi is ez. Nem mindennapos gondolatmenetemből a telefonom csörgése rángatott ki. Az egyik kedvenc számom a No Mercy a csengőhangom épp ezért nem vettem fel rögtön a telefont inkább megvártam a refrént.
- No, no, no, no mercy. Yeah, we are the B.A.P - énekeltem a refrén első részét - a többit is megtettem volna csak nem akartam megvárakoztatni a kedves hívót. - Már nem mintha eddig nem tettem volna meg -, a kijelzőn Doniya neve villogott így felvettem a telefont.
- Végre! Azt hittem sose veszed fel... Elnyelt a föld vagy mi a fene? - szólt bele a telefonba felháborodott hangon.
- Neked is szia. És bocsánat csak az egyik kedvenc számom a csengőhangom és a refrént vártam - mosolyodtam el kínosan.
- Máskor ilyet ne csinálj.
- Jó majd át állítom, de az se lesz jobb mert szinte mindnél ezt teszem ha olyanom van... Na mindegy majd kitalálok valamit.
- Állíts be egy olyan számot amit nem szeretsz vagy tudom is én...
- Mondom majd megoldom. Egyébként miért hívtál?
- Ja hát nincs kedved beülni a Starbucksba?
- Nem is tudom. Nincs itthon senki vagyis Margeon kívül csak én. Anyáék megint elmentek Jamest meg elküldtem ice'N'go-ért.
- Na akkor meg semmi probléma jössz és kész. Ja és te vezetsz. Fél óra múlva nálam.
- Nem lehetne egy?
- Nem - vágta rá kapásból.
- Akkor háromnegyed? Légyszíves nem tudok fél óra alatt elkészülni - kérleltem.
- Csak a közeli Starbucksba megyünk...
- De akkor se nézhetek ki úgy mint egy ágról szakadt.
- Oké háromnegyed óra. Komolyan mondom tisztára olyan vagy mint az öcsém... Csak neki háromnegyed óra a hajára kell.
- Vicces. Azért ne túlozz.
- Nem túlzok. Tényleg annyi idő kell neki. De ne az öcsém hajáról beszéljünk hanem inkább készülj! Szia!
- Szia!
Letettem a telefont majd elkezdtem készülődni. Talán tényleg le kéne szoknom erről a megvárom a refrént dologról. Majd egyszer... Talán... Gyorsan lezuhanyoztam majd fogat mostam. A hajam természetes hullámosságában hagytam csak néha átmentem rajta a fésűvel. A szekrény előtt álltam és gondolkodtam, hogy mit kéne magamra aggatnom. A végén felvettem egy fekete cicanacit hozzá egy fehér ujjatlant rá pedig egy fekete lenge hosszujjút. Hogy feldobjam az egyszerű cuccot feltettem egy pénzérmékből álló nyakláncot. Gyorsan írtam egy cetlit Jamesnek, hogy elmentem a Starbucksba majd jövök és letettem az ebédlőasztalra. Gyorsan felvettem egy fehér magassarkút. Leakasztottam a kulcstartóról a kocsikulcsom és már mentem is. Szerencsére időben odaértem a Malik család otthonához. Dudáltam és Doniya már a kocsiban is termett.
- Hogy tudsz te magassarkúban vezetni? - vonta fel a szemöldökét.
- Gyakorlás teszi a mestert - kacsintottam és már mentünk is. Mivel az utat még nem tudtam a GPS-t pedig lusta voltam előkotorni és feltenni Do mondta, hogy mikor merre forduljak.

- Mit csináltál tegnapelőtt? - érdeklődött Don mikor már az asztalunknál ültünk.
- Otthon voltam és csak voltam - vontam vállat. - De komolyra véve a szót. Elvesztettem a Rabito-m ezért vettem egy újat plusz vacsizni voltunk. Ennyi. Mert?
- Zayn Laylával volt.
- És?
- Mi és? Neked kellene az ilyeneket megakadályoznod! El kell érned, hogy Zayn és Lay elhidegüljenek egymástól, hogy minél kevesebbet találkozzanak érted?
- Igen értem. De ezt te is megtehetnéd. Miért nem voltál vele te? Plusz még mindig új Rabito kellett...
- Ayesha! Nem én akarok vele összeházasodni! - emelte enyhén feljebb a hangját.
- Hát nem is én - ráztam a fejem.
- Bocs.
- Semmi gond - legyintettem.
- Tudom, hogy neked sem könnyű, de sajnos nincs más választásod.
- Mindig van más választás.
- Kivéve amikor nem. És ez most nem olyan eset ahol lenne.
- Te tudod miért?
- Mit miért?
- Miért van ez az egész? Tudod ez a házasság dolog.
- Igen. De nem mondhatom el. Sajnálom.
- Már megszoktam. Senki nem mond semmit mégis elvárják, hogy csináljam amit mondanak...
- Ennek előbb utóbb vége. De minél hamarabb magadba bolondítod az öcsém annál hamarabb vége ennek az egésznek.
- Legyen igazad.
- Egyébként tegnap előtt miután Zayn után küldtelek mi történt?
- Láttunk egy hullócsillagot aztán megkérdeztem, hogy akar-e pillecukrot sütni. Akart szóval sütöttünk. Aztán már csak egy maradt és az nálam volt, de ő akart viszont én is. Elkezdett kergetni én megálltam mert ott volt a medence, de ő nem vette észre így beleestünk. Később lelopta a pillecukrot és az övé lett ekkor jöttetek ki ti.
- Elég közel voltatok egymáshoz nem gondolod? - villantott meg egy huncut mosolyt.
- Nem Doniya nem gondolom.
- Aha, ne hazudj. Minél több ilyen pillanatotok van annál jobb. Olyan zavartan váltatok el egymástól, hogy tapintani lehetett. Tudom, hogy tetszett.
- Nem tetszett nekem ezen semmi.
- Dehogynem. Valld be, hogy élvezted! Gyerünk Yas ne tagadd.
- Nem tudom mit éreztem jó?! - csattantam fel. Oké az érzés megvan vagyis az az érzés, hogy Zayn érintése égette a bőröm. Eddig tiszta a kép. De utána semmi sem tiszta. Minden túlságosan is sötét. Már annál a kérdésnél elakadok, hogy miért égeti a bőröm? Vagy, hogy mit értek az alatt, hogy égeti a bőröm. És, hogy akkor ez miért kellemes érzés? Vagy nem is annyira kellemes? Ahhh, nem értek én itt semmit. Itt faggat és várja, hogy kinyögjek valamit, de mégis, hogy mondjak akármit ha magam sem tudom mit érzek? Azt se tudom, hogy mondjam el.
- Mi az, hogy nem tudod? - csodálkozott.
- Még sose volt egyetlen egy fiúval se olyan kapcsolatom. Csak az 1D-s fiúkkal mikor megöleltek semmi több.
- Most csak viccelsz ugye? - miért olyan hihetetlen ez? Minden jöttment fiúval le kéne állnom vagy mi?
- Nem - ráztam a fejem. - Ez teljesen komoly. A szüleim se engedték volna és ha valami olyat csináltam volna akkor rosszul éreztem volna magam, hogy megcsalom...
- Oké ez így furcsa. Akkor még együtt, se voltatok akkor miért éreznéd magad rosszul?
- Gyakorlatilag lehet nem voltunk együtt, de elméletileg igen és ez nekem pont elég volt.
- Elég hűségesnek tűnsz.
- Nem tudom, hogy az vagyok-e - mondtam mire elnevettük magunkat. Még egy kicsit beszélgettünk Do-val aztán pedig hazavittem.

Megálltam Doniya otthona előtt. Miután megittuk az italunkat és úgy gondoltuk itt lenne az ideje haza menni - ez délután 4 órakor volt -, fogtuk a cuccunk, fizettünk és már jöttünk is el.
- Kösz, hogy vezettél - mosolygott rám.
- Nincs mit. De miért nem te vezettél amúgy?
- Nem szeretek - nevetett fel.
- Én imádok.
- Még egy közös tulajdonság.
- Mi? - vontam fel a szemöldököm.
- Semmi. Hagyjuk. Nem jössz be?
- Nem hiszem.
- Oké bejössz - vigyorgott, kiszállt majd átjött a másik oldalra, kinyitotta az ajtót és húzott magával. Gyorsan leállítottam a motort majd bezártam a kocsit.

Mikor beértünk a házba Waliyhába és Safaába ütköztem. Gondolom nem kell mondanom, hogy a magassarkúmban majdnem szegény gyerekekre estem... Néha kicsit jobban oda kéne figyelnem merre lépek főleg 15 centis sarkok kíséretében.
- Ohh sziasztok - mosolyogtam rájuk és ekkor vettem észre, hogy Zayn is ott áll felettük aztán pedig felment az emeletre. Még jó, hogy nem belé ütköztem.
- Doniya nem vinnéd el a húgaid ice 'N' go-t enni? - jött be a szobába Patricia. - Ó, szia Ayesha.
- Mrs. Malik - mosolyogtam rá.
- De, de csak ha Yasmin is velem jön - nézett rám kérlelően.
- Nem is tudom... Végül is miért ne? Úgy is egész nap azt akartam enni - vontam vállat mire elkezdett csörögni Do telefonja ezért félrevonult. Kicsit beszélgettem Triciával majd Don visszajött.
- Közbejött valami, sajnálom. De - tartotta fel mutatóujját. - Zayn! Gyere le! - kiabált mire az említett személy letrappolt a lépcsőn.
- Igen? - kérdezte.
- Elviszed a lányokat fagyizni és megy veletek Yasmin is. Szia! - intett az öccsének majd felszaladt az emeletre, értetlen fejeket maga után hagyva.

Sziasztok! Sajnálom, hogy ennyit késtem ennek a résznek a kirakásával csak mostanában teljesen lefagytam és nem tudok írni. Se a másik blogom, se azt amit a barátnőmmel kezdtem se ezt :( Szóval kezdem magam beérni és hamarosan elfogy a megírt részek száma... Remélem minél hamarabb összekapom magam! Remélem megérte várni a részre és, hogy tetszett nektek :) Várom a véleményeket és pipákat :$

Minirigó xX