†Part 1†

/Yasmin szemszöge/

Tinédzser korom óta titkon reménykedtem abban, hogy sose fog eljönni az a nap amikor a bőröndömbe kell pakolnom oly' szeretett ruháim és várni, várni, hogy elvigyenek szeretett szülőhazámból. Úgy még nem is lenne olyan elviselhetetlen és nem várt ez az utazás, ha nem kötelességtudatból, hanem önszántamból költöznék el. De ez nem így van, ezzel a tettemmel szüleim újabb kívánsága előtt hajtok fejet viszont már megszoktam, hogy én vagyok az aki mindig és minden helyzetben teljesíti szülei óhaját mint egy szolga... Annyi a jó az egészben, hogy házimunkát nem kell végeznem. Arra ott vannak az alkalmazottak, de anyámnak hála mindenféle házimunkát jól eltudok végezni. Mosok, főzök, takarítok. Főzni pedig még szeretek is.

- Miss Kassar - kopogtatott az ajtón James. James a lakájunk aki egyébként angol, ő az egyetlen személy a házban akiben igazán megbízom. Nagy örömömre ő is jön velünk Bradfordba. Legalább anyámék ennyivel a kedvemben járnak az utazással kapcsolatban.

- Gyere James nyugodtan - szóltam ki.

- Hogy halad a pakolással? Esetleg segítsek?

- Elég jól. Csak nem vagyok benne biztos, hogy minden ruhám belefér a bőröndökbe - húztam el a szám.

- A ruhák nem fontosak, úgyis kap majd ujjakat Angliában - mosolygott rám. - Úgyhogy szerintem inkább a fontosabb tárgyait pakolja be, hogy ne kelljen rájuk sokat várnia. Egyébként minden a gondos hajtogatáson múlik - mondta el a titkot aztán be is mutatta. Igaza volt, - mint mindig - az új hajtogatási technikával ha nem is rengeteg, de egy kevés helyet biztosan megspórolok.

- Köszönöm - néztem rá hálás tekintettel.

- Máskor is - mondta majd kiment a szobából és magamra hagyott. Még pakolásztam egy keveset aztán úgy határoztam ledőlök egy kicsit. Helyet foglaltam az ágyon és bekapcsoltam a Tv-t.

- "Egy emlékezetes One Direction pillanat?" - kérdezte a műsorvezető. Hát igen már megszokott bekapcsolom a Tv-t és még itt is ők mennek... Vagy inkább csak Ő.

- "Louis egyszer kilökött egy csónakból, és elfelejtette, hogy nem tudtam úszni. Az összes fiú beugrott és megmentettek engem." - mosolygott a félig pakisztáni fiú a társai pedig elnevették magukat. Ezzel ki is kapcsoltam a Tv-t. Erre a napra is megvolt az új információ Zayn Malikról, hurrá. Rápillantottam az órámra és sajnálatosan tapasztaltam, hogy már csak öt óra az indulásig. Öt hosszú óra és a repülőn ülve utazom szomorú végzetem felé, vagy inkább a sorsom felé? Nem tudom, de most ez izgat a legkevésbé... Mivel nem akartam már most kedves jövendőbelim bájolgását lesni a Tv-ben inkább folytattam a pakolásom. Elég lesz a további életemet azzal töltenem, hogy őt nézem vagy csak hallgatom. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy majd hogyan kéne viselkednem vele. Másfél óra alatt az összes létfontosságú dolgom bepakoltam a bőröndjeimbe tehát úgy határoztam, hogy lemegyek a nappaliba és szerzek egy kis örömöt szüleimnek, de elsősorban magamnak és zongorázok egy keveset. A hangszerek közül a zongora férkőzött legjobban a szívembe, mellette pedig a gitár és még a dob. Viszont anyáék nem igazán pártolják a dobokat. Szerintük az dúl durva egy hölgynek viszont szükségesnek találták, hogy megtanuljak rajta játszani ugyanis fejleszti a zenei képességeim. Ami jó az, hogy a zongorát kifejezetten kedvelik, ezért is van a nappaliba ugyanis, ha játszom legalább ők is hallják. Így mindenki boldog legalábbis részben... Lementem a nappaliba és elkezdtem játszani. Nem volt konkrét dal amit játszottam csak mozgattam az ujjaim és hagytam, hogy vigyen az ár. A zongora előtt kivételesen csak fél órát töltöttem, mert James jött be szólni, hogy kész az ebéd így az egész család vonult át az étkezőbe.

- Ayesha gyönyörűen játszottál mint mindig - jegyezte meg anyám.

- Köszönöm - szóltam.

- Viszont én hiányoltam a gyönyörű hangod. Legközelebb azt is párosítsd mellé kérlek - fejtette ki bővebben apám a véleményét.

- Rendben - egyeztem bele.

- Össze pakoltad már amit hozni akarsz? - érdeklődött anyám.

- Igen még mielőtt lejöttem játszani - válaszoltam és egy falatot raktam a számba.

- Akkor jó. Gondolom elakarsz köszönni Javeriától mielőtt elmegyünk nemdebár? - kérdezősködött tovább anya.

- Jól gondolod. Ezért már most szeretném engedélyeteket kérni a későbbi távozásomra - mondtam.

- Elmehetsz, de legkésőbb három órára itthon kell lenned, hogy időben eltudjunk indulni - világosított fel apám.

- Megértettem és köszönöm - ejtettem meg egy mosolyt és folytattam az étkezést. Az ebéd elfogyasztásával kettőre végeztünk. Én már hamarabb is megtettem, de nálunk az a szabály, hogy csak akkor állsz fel az asztaltól ha mindenki befejezte - utálom ezt a szabályt -. Mielőtt még visszavonultam volna saját kis zugomba édesanyám megjegyezte, hogy azt vegyem fel amiben majd a repülőn is lenni akarok, ugyanis nem lesz időm átöltözni. Így felvettem egy barna rövidnadrágot amibe egy fehér ujjatlant tűrtem, rá pedig egy lenge, pillangós valamit - őszintén szólva fogalmam sincs a ruhadarab becses nevéről - utána siettem is az előszobába felvenni a cipőm. Leértem és gyorsan felkaptam a felsőmmel nagyjából egy színű lapos talpúnak ható magasított cipőm. És már mentem is Javeriához.

Nemsokkal indulásom után már Jav ajtójában is voltam. Pár másodpercig tartottam ujjam a csengőn aztán elengedtem. Rögtön ajtót nyitott a mindig vidám és élettel teli barátnőm.

- Oh Yas hát te? - csodálkozott aztán szorosan magához ölelt.

- Gondoltam elbúcsúzom mielőtt még elhurcolnak Bradforda... - villantottam meg egy szomorú mosolyt.

- Annyira örülök, hogy itt vagy, de hajlandó vagy bejönni vagy az ajtóban maradsz? - nevetett aztán behúzott a házba. Megszabadultam cipőmtől aztán már barátnőm szobájában találtam magam.

- Na? Hogy érzed magad? -kíváncsiskodott.

- Mégis, hogy érezném magam? Szarul... Én nem akarok elmenni. Nem akarom megismerni ezt a kis sztárt közelebbről. Még akkor se ha igazából ő a világon a legkedvesebb férfi.

- Biztosan jól kijöttök majd - simogatta meg a vállam.

- De ez így olyan nehéz, hogy várhatják el tőlem, hogy szeressek valakit akit még csak nem is ismerek? Istenem! - fúrtam fejem a legközelebb eső puha párnába.

- Gondolj arra, hogy mennyi lány lenne a helyedbe. Ez egy nem mindennapi lehetőség. És kitudja talán jobban fog elsülni a dolog mint azt hinnéd - biztatott. Ebben a kis időben ami még jutott nekünk mindent megcsináltunk ami csak az eszünkbe jutott. Tudni kell rólam, hogy nagyon K-pop rajongó vagyok. Nem elég, hogy jól énekelnek még eszméletlenül táncolnak is. Aztán persze vannak köztük egészen helyes vagy cuki emberek is. Szóval az Exo-K-tól táncoltuk a Mama című számot. Nem a legkönnyebb a koreográfia, de eléggé látványos. A múlthéten fejeztük be a tanulását. Mikor megtanulunk egy táncot utána általában felrakjuk youtube-ra és elég sokan megnézik. Sajna ezt a dolgot is fel kell adnom a szüleim akarata miatt. Jav-val megbeszéltük, hogy mind a ketten folytatjuk ezt a hobbinkat vagy mással vagy egyedül, de semmiképp nem hagyjuk abba. Viszont nélküle meg már nem olyan...

Jav után még elfoglaltam egy kis ideig a játszótéren lévő hintát és elmélyültem gondolataimban. Otthon nem maradt sok időm, épp annyi, hogy elbúcsúzzak a ház minden kis szegletétől, de leginkább a szobámtól és az olyannyira szívemhez nőtt zongorától amit itt kell hagynom. Fél négykor már azon kaptam magam, hogy a repülőn ülök, úton Bradford felé...

Na ez lenne az első rész :) Itt még nem történik nagyon semmi. Zayn majd a 3.részben fog feltűnni ;) A prológushoz jöttek a kommentek (amit ezúton is nagyon szépen köszönök :$) remélem ide sem sajnáljátok :) Írjátok le a véleményetek mert onnan tudom, hogy tetszik-e vagy nem és a pipákat is lehet hagyni továbbra is :) Valahonnan érzékelnem kell, hogy érdemes-e folytatnom vagy nem. A chat-be írhattok kérdéseket meg  ha valami az eszetekbe jut vagy nem is tudom xD Nagyon várom a véleményeket és a további feliratkozókat :) Remélem lesznek :3

Minirigó xX