†Part 10†

/Yasmin szemszöge/

Zayn leült és anyja abban a minutumban felállt, hogy megölelgethesse és puszival jutalmazhassa fiát. Zayn felállt és mindenki végigölelgette, mert ha már valaki megölelni akkor kell a többinek is az az ölelés. Egyedül én maradtam a helyemen. Mikor végre mindenki visszaült Zaynt annyival letudtam, hogy:

- Szia - mosolyogtam rá.

- Szia - mondta ő is majd rezzenéstelen arccal bámult tovább. Csal nézett ki a fejéből azokkal a csodás barna szemekkel. Egy perc néma csend után Safaa rá vetette magát a kajára. Elvett egy csirke szárnyat KÉZZEL. Evőeszközről még nem hallott? Nálunk alap szabály, hogy nem nyúlunk kézzel az ételhez. Most, hogy bele gondolok már kezdem megszokni, hogy itt minden megengedett. Talán túldramatizálom vagy nem is tudom, az biztos anyáék előtt ilyet sose fogok csinálni. Látván, hogy mindenki kézzel vette el a maga kis adagját a húsból, erőt vettem magamon és egy csirkemell után nyúltam. Minden egészen simán ment volna ha egy bizonyos Zain Javadd Malik nem avatkozik bele és nem ugyan arra a húsra pályázik. Ujjaink pár másodpercre összeértek, de rögtön el is kaptam. Kicsit furcsa volt érintése égette a bőröm. Valami eddig sose tapasztalt érzés fogott el ami miatt muszáj voltam elrántani a kezem. Még most is bizsereg a helye és forró vagy inkább csak meleg, egy biztos más hőmérsékletű mint a testem többi pontja.

- Jól vagy? - érdeklődött Do.

- Persze csak... nem is tudom mi történt - ráztam a fejem.

- Ez fura volt - jegyezte meg Waliyha.

- Ja az... - nézett Zayn értetlen fejjel. Igazság szerint én se nagyon értem mi volt ez az egész... A vacsi további részében nem történt semmi érdekes. Próbáltam kerülni Zayn - néha elég furcsálló - tekintetét és nagyjából sikerült is. Már a vacsora végénél jártunk mikor Patricia felhozta a gitáros dolgot.

- Zayn tudtad, hogy Ayesha érdeklődik a gitárok után?

- Nem anya, nem... Honnan is tudhattam volna? Eddig ilyenekről nem is beszéltünk sőt időnk se lett volna rá. De most ez miért érdekel engem? Vagy minek hoztad fel?

- Szeretne gitározni - mondta Yaser.

- Sok sikert neki - mondta.

- Szeretnénk, hogy te tanítsd meg - köhintett Tricia.

- Mi van?! - ugrottak ki Zayn szemei.

- Jól hallottad fiam - könyökölt Yaser az asztalra és össze fonta ujjait az álla alatt.

- Szó. Sem. Lehet. Róla.

- Pedig már most is van. Megteszed és kész. Nincs apelláta. Heti 4 nap egy és fél óra abba nem halsz bele... - mondta az anyja.

- Ne akarjatok mindent rám erőltetni! A múltkor is nekem kellett elvinnem autóért. Hát kösz többet nem kérek! Így is épp elég nekem a bandával és Laylával foglalkozni... - itt felállt és a hajába túrt. Ahw. Hova gondolok? kérdeztem magamban. - Próbálok minél több időt itthon lenni és veletek tölteni. A fiúk sose értik miért jövök minden egyes szabad időmben haza. Már lassan én sem - sütötte le a szemeit majd felkapta a tányérját és a szobájába viharzott.

- Majd én utána megyek - állt volna fel Doniya az asztaltól, de én a kezére tettem a kezem.

- Had csak majd én - eresztettem meg egy kis mosolyt mire bólintott és elindultam felfelé. Mai napon ez a második elsőm, elsőnek vettem el ételt kézzel és elsőnek hagytam ott egy étkező családot az asztalnál a félbe hagyott vacsorámmal együtt. Egyszer mindent ki kell próbálni nem? Lassan felmentem a lépcsőn - ami most igazán nehezemre esett mert legszívesebben rohantam volna -, bekopogtam az ajtón és Zayn kiabált ki.

- Doniya hagyj békén!

- Yasmin vagyok - kiabálom alig halhatóan.

- Gyere... - morogja. Lassan, de végül kinyitom az ajtót és bátortalan léptekkel húzódom beljebb. Zayn arcán látszik, hogy legszívesebben nem a legszebb szavakkal tessékelne ki a szobájából, de most szorult belé annyi emberség, hogy nem dob ki. Vagy csak a szülei miatt teszi? - Mit akarsz?

- Mit szoktál csinálni ha ideges vagy?

- Hát nem veled dumálok az biztos - mondta mire szúrós pillantást vetettem rá. - Zenét hallgatok vagy énekelek.

- Mikor először jártam ebben a házban épp az előszobában voltunk - magyaráztam miközben ő az ágy felé biccentett így helyet foglaltam. - Ti a fiúkkal próbáltatok, azt hiszem, és valakinek a hangja felszűrődött néhány pillanatra. Csak pár sort énekelt amiben az állt, hogy "But I wanna tell 'em, I wanna tell the world that you're mine girl". Anyukád azt mondta te voltál.

- Igen ez az én sorom. De ez most miért fontos?

- Lehet ez most furán fog hangzani...

- Tőled már megszoktam - legyintett.

- Mi? - néztem értetlenül mire egy "Semmi, semmi" kíséretében hagytuk a dolgot. - Szóval szeretnélek rá megkérni, hogy énekeld el ezt a dalt. Gyönyörű volt ez a rész és ahogy énekelted. Szeretném így is hallani és mivel te azt mondtad, hogy mikor ideges vagy énekelsz ezért ez jó mind a kettőnknek.

- Rendben - bólintott rá, talán túl hamar is... - Viszont nem itt gyere.

Zayn húzni akart maga után, de nem engedtem, hogy megérintsen. Ez elég furcsa... De akkor sem szeretném. Nem akarom újra átélni azt az érzést. Már nem mintha nem lett volna jó vagy ilyesmi, de megijeszt. Még sose éreztem ehhez foghatót semmilyen érintéstől.

Javadd levitt egy helyiségben ahol mindenféle hangszer volt. És örömömre még egy zongora is. Elvileg azért hozott le ide mert ez hangszigetelt szoba és direkt az ilyen esetekre van. Na most felmerül a kérdés, hogy akkor én miért hallottam Zayn énekét. Hát azért mert akkor Eleanor pont kinyitotta az ajtót arra a pár másodpercre. Örök hálám neki. Közelebb mentem a zongorához, felnyitottam és ujjaim végighúztam a billentyűkön. De rég zongoráztam már istenem... Gondoltam magamban. Hiányzott. Nagyon is.

- Tetszik? - kérdezte, én egy bólintással feleltem. A zongora is csodás volt, de inkább a lehetőség tetszett, hogy még nem szerzek magamnak egyet, itt kibontakozhatok.

- Van ehhez a zenéhez kotta? - fordultam Zayn felé.

- Mindegyik zenénkhez van kotta. Mert?

- Ide adod őket? De csak a lassabb zongorához illő zenéknek a kottáit légyszíves. És ha lehet azt rakd előlre amiben van az a sor. 

- Ja.

A félig Brit fiú elővett néhány kottát és átadta. A zongora kottatartójára helyeztem majd leültem. Biccentettem Zaynnek, hogy jöjjön oda mellém és megtette. Szerencsére tisztes távolságban ült.

- Mr. Malik készen áll? - fordultam felé mosolyogva.

- Készen. De várj mire is? - kérdezte mire felkuncogtam.

- Hát az éneklésre mi másra? - forgattam a szemem.

- Ja arra már születésem óta készen állok - szólt könnyedén és mihelyst kiejtette az utolsó betűt elkezdtem játszani a They Don't Know About Us-t, legalábbis ez a cím tündökölt a kottán.

- "People say we shouldn't be together"... - kezdett bele a dalba a megfelelő időben. Felemelő érzés volt újra játszani, főleg ezt a csodás dalt. Komolyan mondom gyönyörű. Zayn hangja pedig csak tetőzte ezt. Teljesen ellazultam. Az ujjaim csak így suhantak a billentyűkön. Imádok zongorázni, jobban mint bármit. Ha megkérdeznék mit vinnék magammal egy lakatlan szigetre valószínűleg zongora lenne a válaszom. Mikor a várva várt rész következett körülbelül meghaltam legbelül. A hang ami kijött a torkán... Hihetetlen. Ő vajon felfogja milyen csoda van a birtokában? Vagy az eberek akik oda vannak érte? Ha Zayn meghal és a mennybe kerül ezer százalék, hogy az éneklő angyalok társaságába kerül. Talán ő már most egy angyal. Egy rossz fiús bőrbe bújt tiszta lelkű angyal. Habár amennyit eddig ismerek belőle nem annyira tiszta a lelke... A dal végén Zaynnek kicsit tovább kellett énekelnie. Mivel nekem már nem kellett játszanom csodálattal figyeltem eme eszméletlen hang birtokosát.

- Mit nézel? - fordult felém őszinte mosollyal az arcán. Tényleg lenyugodott. Csak azt, hogy, hogy lehet egy ilyen bunkó embernek ilyen lélegzetelállító hangja.

- Gyönyörű a hangod - bököm ki végül mire elégedett mosoly húzódott a szájára. Nem akarom elrontani a kedvét. Elő bújt belőlem a kedves énem. Habár most ő se volt velem bunkó szóval...

- Nem is tudtam, hogy tudsz zongorázni.

- Sosem kérdezted - vontam vállat.

- Ez igaz - ismerte el egy bólintással. - Mióta?

- Szűk 17 éve - mosolygok rá. - Ez volt az első hangszer amin megtanultam játszani.

- Tudsz több hangszeren is?

- Persze. Dob, furulya, hegedű, gi... Klarinét ez csak és kizárólag Tunyacsáp hatásköre - nevettem fel majd Zayn is csatlakozott - De amúgy tényleg miatta tanultam meg. És persze a zongora ja és orgonán is tudok játszani úgy ahogy.

- Wow! - pislogott rám.

- Hát igen. Ez is annak a gyümölcse, hogy a szüleim sokszor mentek Dubaira. Látod mindennek megvan a jó oldala - böktem meg a könyökömmel. Megint... Újra az a furcsa érzés. De miért? Gyorsan elhessegetem ezeket a gondolataim és egy mosolyt varázsolok arcomra amit Zayn viszonoz. - Folytatjuk vagy már inkább hagyjuk?

- Folytassuk. Ez tetszik. Over Again?

- Felőlem.

Zayn kikereste a kották közül az említett számot és már el is kezdtük. Ennek is gyönyörű szövege volt akárcsak az előzőnek és az utána következő többinek is. Mikor ezzel végeztünk már nem válogattunk csak azt játszottuk amit épp "kidobott a gép". Minden szám nagyon tetszett így Zayn egyszemélyes előadásában. Ha ő ilyen áldással rendelkezik akkor biztosan a többiek is nagyon tehetségesek. Már minden számot legalább egyszer eljátszottam ő pedig elénekelt.

- Egyszer csinálunk majd egy ilyet úgy is, hogy itt vannak a srácok? - érdeklődtem.

- Nocsak-nocsak valaki le akar váltani? - vonta fel a szemöldökét.

- Lehetséges - villantottam meg egy huncut mosolyt. - Csak szeretném a híres One Directiont kísérni zongorával ennyi az egész. A te hangod észveszejtő akkor biztos a többieké is csodás.

- Igen az. Majd megbeszélem velük.

- Rendben - bólintottam. Javadd elkezdett "zongorázni", de ez minden volt csak az nem aminek lennie kellett volna. Szenvedését látva felkuncogtam. Aranyos volt ahogy ott próbálkozott.

- Te most kiröhögsz engem?

- Valami olyasmi - kuncogtam tovább. - Szeretnél rajta játszani?

- Mindig is gondolkoztam rajta, de sose volt rá időm meg tanár után se kutattam.

Itt a lehetőség. Most vagy soha. Gyerünk Yasmin meg kell ragadnod az alkalmat.

- Kössünk egyességet - arcomon a magabiztosság tükröződött.

- Mire gondolsz? - vágott értetlen fejet.

- Én megtanítalak zongorázni te pedig gitározni. Heti 4 alkalommal két óra. Egy óra rád és egy óra rám. Mondanám, hogy heti három alkalom, de az mind a kettőnk haladásához kevés. Saját tapasztalat.

- Jó és mi van akkor ha nem érek rá? Mert a bandával kell csinálnunk valamit.

- Pótolunk ha ráérsz.

- Rendben, benne vagyok - kezdett heves bólogatásba majd féloldalas mosolyra húzódott a szája. Ó az a mosoly... Még kicsit beszéltünk Zaynnel odalent majd vissza fel mentünk. A többieket beavattuk új megállapodásunkba aminek örültek aztán jött a csodálkozás, hogy zongorázom. Mivel már este kilenc óra volt megköszöntem a vacsorát, mindenkitől elköszöntem és hazavezettem.

Anyáék már a szobájukban voltak ezért én is elfoglaltam a sajátomat. Gyorsan letusoltam és elvégeztem az egyéb elalvás előtti tevékenységem. Bebújtam az ágyba. Összességében nem is volt olyan szörnyű ez a nap. A vacsora kicsit kínosan kezdődött és kicsit kínosan is ért véget. Oké miket hordok itt össze? Az egész vacsora elég kellemetlen volt... De a kaja az nagyon is ízlett. Zayn kétszer ért hozzám. Mind a kétszer új érzések kerítettek a hatalmukba és forróság öntötte el a testem. Mintha megrázott volna az áram vagy nem is tudom, a bőröm valahogyan ragállt az övére. Ezt lehetetlen megmagyarázni, egy a lényeg, mostantól hozzá kell szoknom mert muszáj lesz hozzáérnem ha tanítani fog és fogom...

Remélem megvagytok elégedve a résszel :) Várom a visszajelzéseket!

Minirigó xX