†Part 6†

/Yasmin szemszöge/
Az estém viszonylag nyugodtan telt, azonban még meg kell szoknom az új környezetemet. Na jó ez most olyan furán hangzott meg kell mondjam... Kibújtam a meleget és biztonságot nyújtó takaróm alól. Rögtön megcsapta bőröm a hideg. Gyorsan magamra kaptam a köntösöm és kicsit idegesen mentem ki a nappaliba ahol a szüleim nyugodtan kávéztak.
- Jó reggelt lányom - köszönt apám és anyám.
- Jó reggelt - biccentettem. - Megmondanátok, hogy mégis miért vannak reggel hatkor mínuszok a szobámban? Érdekes itt majd meg lehet sülni...
- Azt hiszem azért mert minden szobában külön kell beállítani a fűtést. Gondolom ezt nem vetted észre és nem csavartad el a termosztátot - vázolta fel anya a helyzetet.
- Ja, hogy úgy... És merre találom a termosztátot? - érdeklődtem.
- Az ágyad mellett földhöz közelében, jobb oldalon - világosított fel apa.
- Köszönöm - mondtam és visszavonultam a szobában. Tényleg megtaláltam az említett kis kütyüt így magasabb fokra is tekertem majd az iPad-em társaságában visszabújtam a jó meleg takaró alá. Félóráig böngésztem az internetet és a Draw Something-el játszottam majd elmentem a fürdőbe lezuhanyozni ugyanis újra beköszöntött a meleg szerény kis hajlékomba. Nagy mennyiségben folyattam magamra a körülbelül 35 fokos vizet mikor beugrott a tegnap este. Hintáztam és Zayn lökött. Ez már előrehaladás nem? Vagyis gondolom jót jelent, hogy tudtunk pár normális szót is váltani a másikkal legalábbis remélem. Amúgy tegnap este elég normális volt. Sokkal emberibb mint náluk vagy a buliban. Nem értem én ezt a fiút. Lehet csak egy kis pia kell neki és normális lesz. Neki így megvan fordítva az agya, mikor nem iszik bunkó mikor iszik kedves... Furcsa, nagyon furcsa. Magamra csavartam a törölközőt majd beálltam a mosdókagyló elé. Felnéztem a tükörbe, szerencsére nem nagyon szörnyülködtem el a látványtól. Kicsit kócos volt a hajam és ennyi, nagyjából. Megmostam az arcom és a fogam majd távoztam a fürdőszobából. Leültem a fésülködő asztalom elé aztán gyorsan kifésültem majd felfogtam hosszú hajam. Magamra kaptam egy laza itthoni és kényelmes cuccot.
- Kimentem majd jövök - mondtam a nappaliba érve.
- Hova mész? - jött közelebb anya összefont karokkal.
- Csak ki a kertbe - mutattam a terület felé.
- Rendben - bólintott anya és utamra is engedett. A kertben van egy kis ház amiben kertészkedésre alkalmas tárgyakat lehetett megtalálni. Bementem és minden számomra szükséges eszközt ami elfért a kezembe magamhoz vettem, két-három kör után minden amire szükségem volt a titkos kertben tartózkodott. Legalább két és fél órát a rejtekhelyemen töltöttem és munkálkodtam. Elindítottam a titkos kertem a megszépülés ösvényén. Később muszáj leszek férfi munkát is végezni ha mindent tökéletesre szeretnék. A hintát is el kell intéznem és a pavilont is ki kell kicsit pofoznom. Körülbelül két hét és ezekkel kész is leszek. A virágok növekedése kicsit több időt vesz igénybe, de a türelem rózsát terem. A kertészcuccokat visszavittem a kis házba, bementem a szobámba és a zuhanyzó felé vettem a lépteim. Hogy mégse mocskosan és földesen üljek asztalhoz egy tíz perces zuhanyzás alatt megtisztítottam sötét bőröm. Most gyorsan megtörölköztem és felvettem egy tisztább ruhát.
- Hol voltál lányom? - kérdezte apa mikor helyet foglaltam az asztalnál.
- A kertbe - biccentettem az említett hely felé.
- Kerestünk, de nem találtunk - vonta rám anya tekintetét.
- Biztosan azért mert párszor bementem a szobámba, az én ajtómon keresztül - magyaráztam meg. Nem akartam nekik elmondani a kertet, nem szeretném ha mindenki oda járkálna. Ott egyedül és békében tudok lenni. Nem zavarhat meg senki és semmi. Csak én, a gondolataim és a virágok. - Mi lesz a reggeli? - tereltem el a témát.
- Amerikai palacsinta - mondta James mikor beért.
- Ú azt imádom - húzódott egy nagy mosoly a számra. A palacsinta isteni volt mint mindig. James nagyon finom palacsintákat csinál minden fajtába. Nem nagyon szokott James főzni, de pár kaját csak ő csinál ilyen például a palacsinta.
- Ayesha - hallottam apám erős hangját.
- Igen? - kérdeztem miután lenyeltem a falatot.
- Ma elmehetsz kocsit venni. Feltöltöttük a kártyád elegendő pénzzel.
- Az mégis mennyit takar? Csak azért, hogy tudjam mennyiért nézelődjek nagyjából. Nem akarok a kasszánál leégni, hogy nem tudom kifizetni az áhított autót.
- 40 ezer font - mondta meg anyám.
- Wow! - képedtem el. Jó sokat szánnak a boldogságomra. A volt autóm "csak" 15 ezer font volt. Ha azt gondolták ezzel kiengesztelhetnek nagyjából meg is van. De engem nem pénzen kell megvásárolni. - Nagyon, nagyon szépen köszönöm.
- De aztán vigyázz rá! Zongorára csak jövőhéten kapsz - világosított fel apa.
- Ha marad pénzem a vásárlás után azt vissza kell adnom vagy?
- Fele marad nálad fele a miénk - jelentette ki anya.
- Rendben - bólintottam. Az ebéd további részében nem igazán beszélgettünk. Miután mindenki megette a saját adagját elkéredzkedtem autó vásárlásra. De mivel anyáék nem tudnak elvinni azt mondták beszerveznek valakit aki elvisz ugyanis ők nem lesznek itthon ezáltal az autó se.

/Zayn szemszöge/
Épp az ágyamon henyéltem és a gondolataimmal voltam elfoglalva. Nem értem ezt az egészet a Kassar családdal. Csak így hirtelen beállítanak és kiderül, hogy Pakisztánból ide költöztek. Én eddig sose hallottam róluk, de apáék láthatóan nagyon jóban vannak velük és Doniya is nagyjából képbe van velük kapcsolatban, de én és a húgaim teljes képszakadást élünk át. Egyébként eléggé szokatlanok. Nagyon illedelmesen viselkednek. Aztán ott van a lányuk na ő aztán tényleg furcsa. Miért néz rám mikor Niall megakarja puszilni és kér engedélyt? Ez nagyon bizarr. Aztán tegnap este is nem ivott semmit. Igaz megivott pár csokilikőrt és Bacardit, de az egyenlő a semmivel. És feltétlenül haza akart érni időben. Egyáltalán a mai világban mióta mondják meg a szülei egy felnőtt nőnek, hogy mikorra érjen haza? Pontosan nem tudom, hogy milyen idős, de tuti átlépte a tinédzserkort. Kopogtattak az ajtómon és anya lépett be rajta.
- Zayn van már programod a mai napra? - ült le anya az szélére.
- Laylával úgy terveztük, hogy keresünk egy elhagyatott zöld területet leterítünk egy pokrócot és csak leszünk - vázoltam fel a napi tervem.
- Akkor jó. Már azt hittem valami fontosabb dologról van szó. Ayeshát elkíséred ma autót venni oké? Habár úgyse nagyon van választásod - kacsintott. Várj mi van?
- De miért pont én? Ez egyáltalán nem fair... Nem is ismerem és amúgy is ott van Layla, ő fontosabb mint ez a csaj akit alig ismerek. Miért nem viszi el Don ő legalább bírja ha jól vettem észre. De én olyan furcsa meg minden...
- Zayn kérlek. Nem ismeri a várost és jól jönne neki a fuvar is.
- Anya nem! Nem, nem és nem! Vigye el Doniya vagy akkor te - tiltakoztam.
- Fiam légyszíves ne csináld ezt. Samira és Jamal régóta jó barátaink és ennyit igazán megtehetünk nekik.
- A TI régi barátaitok, nem az enyéim szóval TI tehetitek ezt meg nekik és nem én - emelgettem ki a ti szócskákat.
- Zayn nem nyitok vitát. Elviszed Ayeshát és kész! Laylával majd máskor romantikáztok vagy bánom is én mit... Öltözz tízre vár Ayesha náluk - mondta és bezárta az ajtót. Már csak ez hiányzott. Nem értem miért nekem kell pesztrálgatnom egész nap ezt a csajt mikor még csak nem is nagyon szimpatizálok vele. Alapvetően elég normális, de van pár furcsa szokása... Felhívtam Laylát aki pár csörgés után fel is vette.
- Szia baby - köszöntem a telefonba.
- Szia Zayn miért hívsz? Hamarabb jössz vagy mi? - hallottam hangján, hogy mosolyog.
- Sajnos nem... Figyelj az van, hogy anya szinte rám erőltette, hogy Ayeshát én vigyem el autót nézni szóval le kell mondanom a délutánt. Sajnálom...
- Ayesha ő?
- Az a lány aki tegnap itt volt.
- Ja megvan. Hát sajnálom pedig már nagyon vártam. Azért remélem bepótoljuk.
- Én is. De nem értem anyám. Miért nekem kell... Don ő legalább bírja, de nem feltétlenül meg kell akadályoznia veled kapcsolatos terveim. De ígérem bepótoljuk valami sokkal jobbal.
- Zayn nem kell túlzásba vinni. Nekem épp elég ha te velem vagy. Tökéletes nekem az eredeti terv is oké? Szóval ne csinálj semmi extrém dolgot.
- Rendben. Viszont most készülök mert nemsokára mennem kell. Szeretlek.
- Én is szeretlek Zayn - mondta majd letette. A hangján végig hallottam, hogy csalódott. Nem szeretek csalódást okozni olyan embernek akit szeretek és most megtettem... Legalább arra lett volna időm, hogy személyesen kérjek tőle bocsánatot, de nem mert ott a hülye - úr isten mint mondtam - szóval ott a csodás hajam amire legalább félórát kell szánnom. Megvan! Felteszek egy Obey-s beanie [magyarul nem tudom, hogy hívják xD ~szerk.] sapkát. A hajamat azért mégis kezelésbe vettem körülbelül 2 percig, persze csak zuhanyozás után. Felkaptam egy fekete farmert és egy fehér pólót aztán késznek is nyilvánítottam magam. Az egyébként egy és fél órás készülődést most fél órára tömörítettem. Komolyan ennél még a hajammal is több időt töltök. De meg kell mondjam most is tökéletesen festettem. Gyorsan elköszöntem és már hűlt helyem sem volt a házban, bepattantam a kocsiba és mentem is Laly felé. Rendben számoljunk. Van egy órám és 15 percem. Abból 20 perc oda és 20 perc vissza, marad 35 percem amit vele tölthetek. Király vagy Malik.

Kipattantam a kocsiból és óriási léptekkel szeltem át a köztem és Layla ajtaja közötti távolságot. Csengettem és pillanatokon belül már nyitotta is az ajtót a z én gyönyörűségem. Mihelyst alkalmam engedte rögtön karomba zártam és ajkaim az övére tapasztottam ezzel megakadályozva a köszönésbe.
- Szia - mondtam édesen mire egy nagy mosoly kúszott az arcára.
- Szia - köszönt vissza majd egy apró puszival jutalmazott, - Te, hogyhogy itt? Nem úgy volt, hogy azt a lányt viszed autóért?
- De. Viszont nem bírtam, hogy faképnél hagytalak - nyomtam még egy rövid csókot a puha ajkaira.
- Annyira édes vagy - mondta és behúzott a nappaliba. Layla sütit sütött ezért befogott mint kuktát szóval én segítettem neki sütögetni. Így szegény nem nagyon haladt ezért kimentünk a kertbe és pamacsot kezdtük boldogítani. Dobáltuk neki a játékait és minden amit csak egy németjuhásszal lehet. igazából nem tudom, hogy egy németjuhásznak, hogy lehet olyan nevet adni, hogy pamacs mindegy Lay ő megtette. Háromnegyed tízkor elindultam Ayesháékhoz.

Én próbáltam gyorsan menni, hogy ne késsek el, de sajnos ez nem sikerült.
- Késtél! Mégis miért késtél? Ha valahova időpontra kell menni akkor alap dolog, hogy nem késel. De gondolhattam volna, hogy neked még ez is a nehezedre esik. Gondolom már megszoktad, hogy neked mindent szabad, de mindegy is mennyünk - mondta a rövid monológja végén. Kettő, két egész percet késtem és ő máris úgy viselkedik mint aki már több órája a hidegben állt.

Itt az új rész!!! És hozom szerdán is ;) Pipákat és véleményeket nem spórolni!!! Az előzőhöz pedig nagyon szépen köszönöm :3 ♥

Minirigó xX