†Part 7†

/Yasmin szemszöge/
Másfél órám volt tízig amikorra az indulást terveztem. Bementem a szobámba és elővettem egy rajztáblát amire ráhelyeztem a nemrégiben elkezdett alkotásomat és folytattam a rajzolást. Egy sellőt kezdtem el rajzolni még anno öt napja. Viszont félbe kellett hagynom és mivel van időm úgy gondoltam most folytatom. Bekapcsolta halkan a zenét és elkezdtem mozgatni a ceruzám és papírra vetni képzeletem. Könnyedén és határozottan suhant ceruzám a papíron. Anya kopogtatott, beengedtem majd leült az egyik fotelbe.
- Na kivel megyek? - fordultam felé a székkel.
- Zayn elvisz - mondta ki egyszerűen.
- Mi? - lepődtem meg.
- Jól hallottad, Zayn majd elvisz. Tízre itt lesz addig készülj el. Ne várasd meg! - mondta majd elhagyta a szobát. Most komolyan Zayn? Miért pont ő? Doniya nem tudott volna velem jönni? Vagy bánom is én csak ne Zayn ő olyan ellenszenves és bunkó. Habár tegnap este elég normális volt, de lehetséges csak a pia miatt. Nem értem még mindig... Túl zavaros nekem ez az egész. Egyáltalán miért egyezett bele? Ezekkel a gondolatokkal ültem vissza székembe. Mielőtt elkezdtem készülődni még nagy vonalakban befejeztem a sellőm uszonyát. Hajam átfésültem párszor és egy jó tíz percig biztos agyaltam rajta, hogy "Hullám vagy egyenes, egyenes vagy hullám?" De nem igazán tudtam dönteni ezért inkább gyorsan fogat mostam. Felvettem egy fehér csőnadrágot hozzá pedig egy fehér kötött felsőt. A körmöm gyorsan száradó körömlakkal gyorsan kifestettem fehérre. Megvártam még megszárad addig is eldöntöttem, hogy kicsit hullámosra hagyom a hajam ezért bedugtam a hajsütőt. A körmöm megszáradt és a hajam is megcsináltam. Feltettem pár gyűrűt viszont az egyiket a bal kezemről visszatettem az ékszertartó kézre. Felvettem egy fehér magassarkút és megfogtam a drapp színű kis táskám ami tökéletes nagyságú volt, hogy elférjen benne a telefon és ami kell. Pontosan tíz órakor már kint ültem a bejárati ajtóhoz közeli kis padon.

Vártam...Vártam...Vártam... És vártam... Oké azért ilyen sokat nem vártam. Csak két percet, de akkor is. Mi az, hogy késik? Most komolyan a pontosság az nagyon fontos és ő még pontos se tud lenni? Felháborító esküszöm, felháborít! Pakisztánban ez elő nem fordult volna. Néha kételkedek benne, hogy ez a fiú és a családja valóban pakisztáni-e. Mérgesen trappoltam le a teraszról és szálltam be Zayn autójába.
- Késtél! Mégis miért késtél? Ha valahova időpontra kell menni akkor alap dolog, hogy nem késel. De gondolhattam volna, hogy neked még ez is a nehezedre esik. Gondolom már megszoktad, hogy neked mindent szabad, de mindegy is mennyünk - csesztem le kicsit Zaynt.
- Úr isten két percet kellett várnod nehogy belehalj, várj mentőt ne hívjak? - kérdezte flegmán.
- Nem kell kösz - jutalmaztam meg egy gúnyos vigyorral majd bekapcsoltam az övet. - Miért nem indulsz már végre? - kérdeztem kicsit hangosabban.
- Becsuknád végre? - kérdezett vissza.
- Mégis...? - kérdetem volna mire elkezdett mutogatni. Igen én hülye nem csuktam be az ajtót. Gratulálok Ayesha Yasmin Kassar most beégetted magad. - Ne szólj egy szót se - néztem rá szúrós tekintettel mire p védekezően felemelte a kezét, a kormány felé fordult majd elnevette magát. Ha gondolattal ölni lehetne... Homlokom az üvegnek döntöttem és a házakat kezdtem el bámulni amint elsuhanunk mellettük. Néha egy-egy piros lámpánál megálltunk, ekkor mindig figyeltem, hogy mikor vállt végre át. Már pár perce néma csendben autókázhattunk mikor megláttam, hogy elhagyjuk Bradfordot.
- Hé, hé, hé - eszméltem fel - Mi a francot csinálsz? - érdeklődtem kicsit indulatosabban.
- Megyünk kocsit venni nem? - húzta fel a szemöldökét.
- De, de attól nem kéne elhagyni Bradfordot. Szóval hova megyünk?
- Londonba.
- Mégis mi a frász karikáért?
- Ha veszünk akkor már valami menő helyen vegyünk. Meg ha jól gondolom még nem voltál Londonban hát tessék itt az alkalom. Persze csak ha hamar letudjuk a kocsit.
- Ez most célzás akart lenni, hogy ne sokáig nézelődjek és ha ez meglesz elviszel várost nézni? - kérdeztem mivel biztos akartam lenni benne, hogy jól gondolom.
- Igen. De csak ha három előtt végzünk - kötötte ki.
- Rendben. végezni fogunk abban biztos lehetsz. De hé! London nagyjából három órára van, mire odaérünk egy óra és csak két órám lesz arra, hogy megtaláljam életem autóját? - kérdeztettem drámai színjátékkal. Várj ki kell bírnom vele egy ilyen kis helyen három órát? Gyerünk Yas megtudod csinálni. Csak kihúzom valahogy.
- Valahogy úgy. Ezért is fogod most nekem felvázolni milyen kocsit akarsz hajrá.
- Hát ő... izé... szóval... Legyen fehér, igen a fehér dolgokat szeretem.
- Azt látom - fordult felém Zayn beszélgetésünk kezdete óta most először.
- Jó kommentárt nem kértem. Kényelmes, tágas, felszerelt autót szeretnék. Bőr ülésekkel meg minden extrával. Az a lényeg, hogy legyen fehér és nagy. Nagy csomagtartó és ülés, hogy kényelmesen ellehessen benne férni és a csomagoknak is legyen hely.
- Megvan mi kell neked - kacsintott majd visszafordult az útra.
- Na és mi? - kérdeztem kíváncsian.
- Majd meglátod - mondta és tovább vezetett. Három órát csendben töltöttünk végig, de ez nem az a kínos és nem is a megnyugtató csend volt, ezt csak egy egyszerű átlagos csendnek nevezném. A rádió szólt a kocsiban egyedül. Ahogy egyre beljebb mentünk Londonba egyre nagyobb lett a nyüzsgés. Elmentünk a London Eye előtt és már így messziről is beleszerettem. Hát még a tetejéről milyen csodás lehet. Egyszer ki kell próbálnom. Csak kapkodtam jobbra és balra a fejem, már azt se tudtam merre nézzek. Nemsokkal később Zayn leparkolt az autóval és bejelentette, hogy "Megérkeztünk". Egy autószalon előtt álltunk meg aminek a bejárata felé a Lookers volt nagybetűkkel írva.

Kikapcsoltam az övem és kiszálltam az autóból. A sapis fiú mellettem ugyan így tett. Egy csomó nagy és tágas autó volt a szalon előtt.
- Itt elég sok Range Rover és Land Rover van. Meg még más az elvárásaidnak megfelelő autó - mondta mire én csak bólintottam. Mikor a kiszolgálópulthoz értünk a srác Zayntől kért képet és autogramot. Ezt nem nagyon értettem... Zayn elmagyarázta, hogy milyen autót szeretnék és a pasas vagyis Dave - ugyanis ezt olvastam le a kis kártyájáról - elkezdte nekünk mutogatni az autókat. Az biztos, hogy mindegyik nagy volt és tágas ja meg persze kényelmes. Belülről mindegyik nagyon elnyerte a tetszésemet, elég sokba még bele is ültünk, istenemre mondom tényleg nagyon puha, kényelmes és szép volt. Belülről. Azonban kívülről olyan idétlenek voltak és egyáltalán nem éreztem, hogy hozzám illene. Még volt háromnegyed órám viszont Zayn és Dave már elégé unták, hogy egyik autó sem felel meg elvárásaimnak. Ami meg kell hagyjuk nem volt valami nagy... Már én is kezdtem feladni mikor megpillantottam egy fehér Range Rover-t. Kívülről is imádtam és szerintem illett is hozzám. Mikor közelebb értünk rögtön kinyitottam és odáig voltam meg vissza a látványért. Belülről fekete és piros volt a borítása. Volt benne kis Tv és minden ami csak kell vagy épp sose fogom használni. A csomagtartója nagy volt így sok cucc elfér benne. Mikor beszálltam csak úgy elsüppedtem az ülésben. Tökéletes volt. Erre nincs más szó mint a tökéletes.
- Ezt visszük - mondta Zayn Davenek.
- Honnan tudod? - néztem rá meglepetten.
- Látszik rajtad. A szemed csak úgy csillog és még nem láttalak ennyire mosolyogni.
- Igen ezt visszük - helyeseltem Zaynt. - Ki lehet próbálni? - kérdeztem félve Dave-et.
- Persze máris hozom a kulcsokat - mondta és eltűnt.
- Zayn ez olyan csodás. Nézd ezeket az üléseket meg mindent egyszerűen gyönyörű. Nagyon tetszik - mondtam a kormányt simogatva hatalmas vigyorral az arcomon. Kitárgyaltuk az autó összes résletét mire Dave visszaért. Eléggé sokáig tartott neki, de legalább bocsánatot kért amiért megváratott minket. Rendes. Beültem a volán mögé, Zayn az anyósülésre, Dave pedig hátra.
- Ayesha először is tisztázzuk le. Tudsz vezetni ugye? - vágott először komoly fejet majd elnevette magát Zayn.
- Hahaha látod milyen jót nevettem? - mutattam az arcomra.
- Hölgyem tud vezetni ugye? - kérdezte már Dave is én pedig csak egy gyilkos pillantást vetettem rá. Máris nem dumált többet. Elindítottam az autót, a motor halk volt és ez tetszett. A kocsit egy élmény volt vezetni. Nehezen láttam ki belőle, de kiláttam és egyetlen egy balesetet se okoztam. Büszke vagyok magamra. Mikor visszaértünk bementünk az épületbe és aláírtuk a papírokat, aminek minden részletét figyelmesen átnéztem ez körülbelül negyed óráig tartott. Rögtön kifizettem a 33 ezer fontot. De jó vagyok maradt 7 ezer fontom, aminek igaz az egyik fele a szüleimé, de még így is sokat nyertem. Sz autóért majd holnap fogok bejönni. Elköszöntünk Davetől aki láthatóan örült neki, hogy megszabadult tőlünk, még annak ellenére is, hogy Zayn is velünk volt. A félig pakisztáni fiú elmondta, hogy ne lepődjek meg ha megállítják autogramért vagy egy képért mivel ez tök természetes. Már akinek...

Visszaültünk a kocsiba. Az övet újra bekapcsoltam, de már hatalmas boldogsággal teli vigyorral az arcomon. Az ajtót is sikeresen bezártam nem úgy mint induláskor.
- Akkor menjünk haza - mondtam miután Zayn elindította a motort.
- És a városnézés? - csodálkozott Zayn.
- Átléptük a három órát. Fél négy van - mutattam az órára egy szájelhúzás kíséretében.
- Nem baj ha már három órát vezettem akkor maradok is egy kicsit és csinálok valamit.
- Akkor London Eye?
- Nem megyünk oda.
- De miért?
- Mert nem és kész. Felőlem mehetünk akár hová csak ne oda. Oda nem viszlek el.
- Mikor azt hiszem tudsz jó fej is lenni hirtelen nagy bunkó leszel.
- Én leszek a bunkó? Te nem bírod elfogadni, hogy nem akarok a London Eye-hoz menni!
- Te meg azt nem akarod felfogni, hogy én akarok!
- Higgadj le és inkább találj ki valami mást - vette lejjebb a hangerőt Zayn.
- Nem keresek más helyet. Ha gyalog is, de én elmegyek a London Eye-hoz.
- Jó én nem viszlek el. Amúgy is az előbb még haza akartál menni, most meg hirtelen London Eye így London Eye úgy.
- Az az előbb volt, most meg most van! De jó akkor megyek gyalog.
- Akkor mész gyalog.
- Rendben! - emeltem fel a hangom és elkezdtem kiszállni a kocsiból.
- Rendben! - mondta mire idegesen csaptam be az ajtót magam mögött majd elindultam a London Eye felé. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy hol vagyok és, hogy merre kéne mennem....

Alig vártam, hogy elérkezzünk ehhez a részhez :3 Az elkövetkezendő körülbelül 2-3 rész olyan rész lesz amit személy szerint nagyon szeretek *-* Szóval várom nagyon a véleményeteket és a pipákat :3 

Minirigó xX