†Part 5†

/Yasmin szemszöge/
Mivel egy kocsiba nem fértünk el muszáj volt két kocsival menni. Don intézkedésinek hála - se - Zaynnel egy kocsiba kerültünk, persze Doniya is velünk volt.
- Nem értem miért nem mehettem a fiúkkal... Egy autó öt személyes és mi pont öten vagyunk, elég lett volna ha csak te és ez - mutogatott rám. - Jöttök külön.
- Nem ez! Tudod van nevem is - vetettem rá szúrós pillantásokat.
- Lehet, hogy van, de most ez érdekel a legkevésbé - szólt vissza. Erre én csak egy felháborodott hangot adtam ki magamból.
- Hagyjátok már abba! - kiáltott hátra Don.
- De, aj most ne csináld már... Komolyan azért nem ülhetek előre mert a táskádnak kell a hely? - hitetlenkedett a mellettem ülő fiú.
- Pontosan - bólintott nővére és újra a vezetésre koncentrált. Én még pár pillanatig gyilkoló tekintettel bámultam Zaynre majd sértődötten az ablak felé fordultam egy "hö" kíséretében. Mire ő félszemöldökét az égnek emelte aztán úgy tett mint én pár másodperccel ezelőtt. Nem hiszem el, hogy nekem ehhez az emberhez kell hozzá mennem. Most ez komoly? Az út további részében nem igen beszélgettünk...

Nem sokkal később odaértünk a szórakozóhelyre. Nem volt valami hú, de nagy hely viszont kicsinek se mondanám. A jól bevált aranyközépúton maradtak a tulajdonosok. Liam leparkolt mi pedig beálltunk mellé. Zayn rögtön kipattant az autóból és a barátainak kezdett duzzogni, erre a tevékenységére csak megforgattam a szemem. Mikor bementünk egy eldugottabb sarokba húzódtunk és leültünk egy asztalhoz. Szerencsére most nem jöttek össze Don intézkedései így közé és Niall közé kerültem.
- Ki mit kér? - tette fel Harry a kérdést mihelyt letette a fenekét. Mindenki elmondta a saját alkoholos kívánságát aztán jöttem én.
- Coca...
- Boros ugye? - kérdezett vissza Louis.
- Nem. Csak sima Coca-Cola - jelentettem ki mire mindenki furán nézett. - oké, nem kell ennyire izélni. Nem iszom és kész.
- Fura vagy - mondta Harry majd eltűnt. De jó már legalább ezt is tudom. Fura... Még, hogy én fura... Akkor ők? Mialatt Harold távol volt elbeszélgettünk a fiúkkal.
- Ayesha mi a kedvenc színed? - tette fel a kérdést Liam.
- Hát a pink.
- Kaja? - kérdezte Niall.
- Csirkemell és krumplipüré forever - mosolyogtam.
- Szeretem a csirkét - jegyezte meg Zayn.
- Mit szoktál csinálni szabadidődben? - kérdezte Lou.
- Sok dolgot - kezdtem el a plafont pásztázni közben pedig mutatóujjam az arcomon pihent.
- És az mégis mit takar? - kérdezte Zayn. Ó nocsak Mr. Bunkóvagyok is érdeklődik...
- Fejlesztem képességeim - adtam meg a nem túl sokat mondó válaszom.
- Szereted a zenénket? - kérdezte Harry mikor visszatért.
- Igazság szerint... - vakargattam a nyakam. - Szóval... Még egy számotokat se hallottam - vallottam be.
- Na szép mondhatom - szólt Louis tetetett sértődöttséggel.
- Sajnálom - húztam el a számat.
- Na jó inkább igyunk - ült le Harold az asztalhoz és már ivott is. Én elvettem az italom és elkezdtem szürcsölgetni. Miközben iszogattunk a fiúk is meséltek magukról dolgokat, de nem nagyon figyeltem oda mivel ha negyvenszer nem hallottam a dolgokat amiket elmondtak magukról akkor egyszer sem... A srácokkal egész jól elbeszélgettem. Igazából nem is olyan rossz arcok mint azt gondoltam. Habár eddig se nagyon gondoltam, hogy rossz arcok, csak kicsit meguntam, hogy a csapból is ők folynak... Pár lány néha odajött és csináltak pá képet a fiúkkal és kértek aláírást. Nem értem miért olyan nagy szám ez. De valószínű ha én találkoznék az én Kevin bébimmel akkor én is így viselkednék sőt rosszabbul. Kevin ő a világ legcukibb embere igaz, hogy Koreai és kissé lányos, de én oda vagyok érte meg vissza. De ez most nem lényeg. A fiúk láthatóan élvezték a bulit. Ittak, táncolgattak, flörtölgettek én csak maradtam a popsimon és iszogattam a kólámat.
- Oké én ezt nem tűröm tovább most jössz és megiszol velem valamit - rángatott a pulthoz Doniya. - Mit kérsz?
- Coca - szögeztem le.
- Oké akkor két vodkanarancs - bólintott.
- Ne, ne, ne. Bacardi Breezer - adtam be a derekam.
- De abba alig van alkohol - nézett rám szúrós szemekkel.
- De legalább van. És örülj neki, hogy ezt megiszom veled mert én nem vagyok egy piás típus. Sose iszom.
- Jó oké-oké... - forgatta meg a szemeit majd kikérte az italokat. Pár Bacardi Breezer-rel és pár vodkanaranccsal visszamentünk az asztalunkhoz. Az összes srác ott ült és mi is helyet foglaltunk Donnal. Én megittam pár Bacardit plusz két csokilikőrt és ennyi elég is volt egész estére. A buli alatt megállapítottam, hogy ezeknek a fiúknak a fejében valami nagyon nincs rendben. Egész idő alatt baromkodtak és fújták a hülyeséget. Az biztos, hogy mellettük nem unatkozik az ember. Fél tizenegy volt ezért jobbnak láttam ha most elindulok haza. Semmi kedvem apámmal veszekedni... Ezért mikor a fiúk nem voltak a láthatáron el is köszöntem Dontól.
- Kösz az estét Doniya én most megyek - álltam fel.
- Ilyen hamar? - csodálkozott.
- Muszáj, tudod a szüleim, hogy is fogalmazzak elég akaratosak és ha valamit nem úgy teszek ahogy ők akarják én iszom meg a levét - húztam el a szám.
- Rendben akkor majd Zayn haza visz.
- Nem! - tiltakoztam. - Meg amúgy is ő nincs beszámítható állapotban szóval nem vezethet. Majd gyalogolok.
- De azt se tudod merre kell menni - kereste a kifogásokat mire a srácok megjelentek. - Ó Zayn, de jó, hogy jössz. Haza kéne kísérni Yast.
- Álmodj. Egy amúgy se vinném és kísérgetném sehová mert folyton csak kötözködik és fura. Kettő ittas állapotban nem vezethetek - mondta. Szerintem máskor eszébe se jutott volna, hogy azért nem vezet mert be van rúgva. Habár lehet nem tudom még nem ismerem annyira...
- Zayn! Én vagyok az idősebb és neked hallgatnod kell rám. És kimondta, hogy kocsival mentek? Gyalog fogtok menni vagy Yasmin vezet. Várj tudsz vezetni? - fordult felém.
- Persze, de mondom, hogy hazatalálok egyedül...
- Nem baj. Együtt mentek és majd Zayn eldönti, hogy kocsival vagy gyalog. Az meg már nem érdekel, hogy te vissza jössz-e vagy nem - fordult az öccse felé. - Na sipirc - lökdösött minket. Zayn még morgott valamit, de azt már nem értettem. Azt se értem, hogy Doniyának miért kell ennyire erőltetnie ezt az egészet... Egy kicsit várhatna. Legalább addig még megtűrjük magunk mellett a másikat. Én egyébként meg is tűrném csak olyan ellenszenves, negatív energiákat bocsájt ki felém és ez nem tetszik. Még csak meg se próbál kedves lenni velem. És ha ő így játszik akkor én is. Kész.

Már vagy tíz perce sétálhattunk néma csöndben mikor a mellettem baktató fiú törte meg a csendet.
- Merre laktok? - kérdezte.
- Jó felé megyünk - nyugtattam meg.
- Nem azt kérdeztem, hogy jó felé megyünk-e hanem, hogy merre laktok.
- A ti otthonotoktól pár utcára. Itt majd balra - mondtam mire ő bólintott.
- Nem értem a szüleidet.
- Én a tieidet sem értem - nevettem fel kínosan.
- Mert? - húzta fel szemöldökét.
- Hát emiatt az egész miatt. Nem tudom miért jó nekik...
- Aha biztos - mondta majd lábával meglökte az előtte lévő követ. Ezután a mondata után megint beállt a csend. Eléggé idegesítő volt. Csak mentünk egymás mellett mint két idegen, ő néha-néha belerúgott egy-egy kőbe, én pedig csak elvoltam magamnak. A házunk már csak egy sarokra volt mikor megláttam egy játszóteret. Még volt negyed órám, hogy hazaérjek szóval nem hagyhattam ki a hintázás lehetőségét. A hinta felé vettem az irányt mikor Zayn utánam szólt.
- Most meg hová mész?
- Csak hintázni - vontam vállat. Mikor odaértem a hintához bele is ültem. Kicsit később Jawadd is csatlakozott viszont ő csak állt mellettem.
- Komolyan? Most te tényleg itt akarsz hintázni?
- Hol máshol? Ahelyett, hogy csak ott állsz inkább gyere te is - ajánlottam fel.
- Na azt várhatod.
- Akkor meg lökj vagy nem tudom, de idegesít, hogy csak ott állsz és bámulsz - mondtam mire ő elém állt és lökni kezdett. Ez volt az amit nem gondoltam volna. Meglepett ez az egész. Azt gondoltam megint tesz valami csípős megjegyzést vagy ilyesmi, de nem. Ő megfogta és beállt elém majd lökni kezdett. De miért elölről miért nem hátulról? Tizenegy előtt öt perccel elindultunk haza. Zayn egészen az ajtóig kísért.
- Vissza mész még? - érdeklődtem.
- Nem hiszem. Már kizökkentem a bulizós hangulatból.
- Hát akkor jó éjszakát Zayn - mondtam neki.
- Neked is - bólintott majd sarkon fordult és elment.

Mikor beértem a nappaliba apám és anyám ott ültek a kanapén.
- Épp időben - kelt fel apa mire az órára néztem és pontosan tizenegy volt. Anya közelebb jött és leellenőrizte, hogy ittam-e.
- Szerencséd! - jegyezte meg anya és apával el is vonultak a szobájukba. Még jó, hogy a csokilikőr után megittam rengeteg kólát, sokat is voltam emiatt a mosdóban... Én is bementem a sajátomba. Gyorsan lezuhanyoztam és az ágyba vetettem magam. Hamar álomba merültem, de nem nagyon bántam.

Sajnálom! Tudom nem hoztam részt időben :\ De nekifogtam a vámpírnaplók könyv kiadásának és nem tudom letenni xD De már nemsokára kiolvasom az összeset :) És tudom, hogy ez nem mentség, de gondoltam megosztom veletek késésem okát mivel jogotok van tudni :) Azért várom a véleményeket! Mihelyt  5 komi összejön hozom a  kövit mivel késtem ;)

Minirigó xX