†Part 9†

/Yasmin szemszöge/

Egy óriási nyújtózkodással kezdtem a napomat. Felültem az ágyba és bekapcsoltam a Tv-t. Egyik kedvenc műsorom a Tortakirály ment. Elképesztő, de komolyan. Hogy tudnak ilyen tortákat készíteni? Meglátom és összefut a nyál a számban. Hirtelen eszembe jutott a tegnapi beszélgetés Zaynnel. Őszintén szólva sosem gondolkoztam el azon, hogy miért is nem megyek anyáékkal Dubaiba. Mindig is kíváncsi voltam a vízalatti szállodára. Talán azért nem mentem soha mivel kiélveztem azokat a pillanatokat amikor a szüleim nem voltak itthon. Ilyenkor némiképp szabadnak éreztem magam még akkor is ha tudtam, hogy James minden lépésemet szemmel tartja. Ezeket az időket mindig jó dolgokra fordítottam. Nem véletlenül beszélek közel tíz nyelvet és játszom különféle hangszereken. A kertésztudásom is ennek köszönhetem. Ha mindig elmentem volna anyáékkal akkor most nem tudnám életre kelteni a titkos kertet. Egyetlen "elvesztegetett" percet sem bánok. Mindegyiknek megvan az eredménye. Sose voltam az a fajta gyerek aki kicsapongó életet él és minden második este holtrészegen mászik haza, hogy aztán a szülei jól lebaszhassák. Otthonról se nagyon jártam el. Csak Javeriához és kész. Nem voltam és nem is vagyok valami nagy társasági ember. Rápillantottam az órára, reggel hét múlt pár perccel. Kikapcsoltam a Tv-t és bementem a fürdőszobába. Gyorsan letusoltam, fogat mostam, megfésülködtem és felvettem egy otthoni ruhát.

- Jó reggelt! - mondtam az étkezőbe érve.

- Jó reggelt! - mondta egyszerre apa és anya a megszokott reggeli rutinban.

- Mi lesz a reggeli? - foglaltam helyet.

- Tojásrántotta - rakta le elém és a szüleim elé James a reggelit. - Pont időben érkezett kisasszony.

- Jó az idő érzékem - kacsintottam és elkezdtük elfogyasztani a rántottát.

- Ma James visz az autód ért - jelentette be apám.

- Úgy volt, hogy te - biggyesztette lefelé az ajkam. Már megszoktam, hogy apa és anya sose ér rám, de még mindig fájt kicsit.

- Közbe jött valami - folytatta anyám.

- Értem - kaptam be egy falatot. - Egyébként maradt pénz.

- Tudom. Már elosztottam - mondta apám.

- Mikor? - csodálkoztam.

- Miután felkeltem érdeklődtem, hogy mennyi maradt. A fele nálad maradt a másik fele visszakerült a családi kasszába.

- Már minden világos - bólintottam. A reggeli további részét csendbe fogyasztottuk el. Mikor mindenki végzett a saját adagjával elnézést kértem és a szobámba vonultam. Megmostam a fogam, hogy ne legyen kajás az indulás előtt. Felvettem egy sötétkék csőnadrágot, egy fehér rövid ujjút rá pedig egy sötétkék zakót. Kiegészítőként egy sálat és egy órát raktam fel. A táska és a 13 centis magassarkú - ami most sötétkék színben pompázott - most sem maradhatott el. Hajamat természetes mivoltában hagytam csak még egyszer átfésültem. Feldobtam egy alap sminket és kimentem a nappaliba. Leültem a kanapéra és bekapcsoltam a televíziót. Mióta itt vagyok nem igazán tengettem az időm a nappalinkban.

Miután James végzett az akkora dolgával elindultunk Londonba az autómért. Már alig vártam, hogy újra vezethessem ráadásul ilyen nagy távon. Csak én, az autó, az út és a zene. Tökéletes párosítás.
- Hogy érezte magát tegnap Miss Kassar?
- Köszönöm James egész jól. Mesélhetek?
- Természetesen - bólintott.
- Az egész úgy kezdődött, hogy Zayn késett. Igaz csak két percet, de én akkor is kibuktam. Ha valahova időre kell menni akkor miért nem tud pontos lenni? Aztán később kiderült, hogy a barátnőjénél volt, de ez akkor se mentség. Utána kiderült, hogy Londonba hoz autóért mert tud egy jó szalont ahol biztos találok magamnak kocsit. Oda felé ennyivel le is tudtuk a beszélgetést. Az autószalonba tiszta jól elvoltunk. Kicsit csipkelődtünk meg ilyesmik, de nagyon rendes volt. Megvettem az autót és úgy döntöttünk, hogy szétnézünk. Én a London Eye-t javasoltam, de Zayn teljes mértékben ellene volt. Na ebből lett is egy veszekedés. Én kipattantam a kocsijából és el akartam indulni, de aztán beadta a derekát és elmentünk. Aztán már a kapcsoltam mikor a kapszulában voltunk és Zayn szinte a halálán volt a félelemtől, hogy neki tériszonya van. Magyarán az én hülyeségem miatt vesztünk össze... Viszont lefelé menet már ott is elég jól elbeszélgettünk. Aztán az autóban ott tényleg nagyon normális volt. Elmeséltem neki, hogy apa mit dolgozik meg minden hülyeséget ő pedig mesélt a barátnőjéről. Aj James - fordultam felé kétségbeesetten. - Én nem akarom elválasztani őt a barátnőjétől. Láttad volna, hogy csillogott a szemem mikor róla beszélt és milyen boldogan tette. Látszik mennyire szereti. Én nem tehetem ezt velük!
- De muszáj kisasszony.
- Már miért lenne muszáj? Utálom, hogy a részletekbe nem avatnak be... Még ha Zayn belém is szeret - és azért szakít a barátnőjével - már akkor is lelkiismeret furdalásom lesz mivel Laylának összetörik a szíve miattam. Egyáltalán Zayn miért szeretett bele ebbe a lányba mikor tudhatta, hogy úgyis én leszek a felesége?
- A szerelmet nem mi választjuk. Az csak jön és a hatalma alá kerít. Egyik pillanatban még nem érzel semmit a másikban már bármit megadnál akárcsak egy pillantásért is attól a személytől. A szerelméért pedig bármit megtennél. Akár az életed is feláldoznád.
- Esküszöm neked, hogy én ebben fogok elhalálozni - dőltem hátra az ülésben és alkarom a homlokomra tettem.
- Gondolkoztál már azon, hogy színésznőnek menj?
- Igen. Elég sokat. Mert? - vontam fel a szemöldököm.
- Szerintem tegyél le róla - nevetett fel James.
- Mer te már csak tudod - fordultam el tetetett sértődöttséggel. - Egyébként miután haza értünk megint összevesztünk azon, hogy ő folyamatosan Ayeshának hívott. Pedig többször is megkértem rá, hogy ne tegye, de mint akinek egyik fülén be a másikon ki. Szóval én Javaddnak hívtam. Erre morgott valamit, de azt már nem értettem mivel ott hagytam, ő pedig mérgesen elhajtott.
- Akkor ha jól értelmezem. Találkozás elején mindig morcos és ellenséges hangulatban vagytok. Később átmentek kedves és rendes hangulatba, amikor is elbeszélgettek mindenről és bírjátok a másikat...
- Ácsi, ácsi, ácsi! Én egy szóval se mondtam, hogy bírom - szakítottam félbe tiltakozásommal.
- Most én beszélek kisasszony. Nem illik félbeszakítani másokat még akkor sem ha ő egy alkalmazott - kacsintott. Ezzel most megfogott, tényleg nem illik. - Szóval, aztán a találkozás végére újra összevesznek. Fura egy kapcsolat az önöké.
- Itt nincs semmiféle kapcsolat. Itt csak kötelesség szagot érzek.
- Nyugodjon meg Miss Kassar, biztosan minden a helyére kerül. Úgyis minden úgy lesz ahogy azt a sors akarja.
Jamesnek újra igaza volt. Ő mindenig megmondta a tutit és neki mindig kiönthettem a lelkem. Ő volt az én mindenem. Sokkal inkább tekintettem őt egy személyben a szüleimnek mintsem anyát és apát. Bármi problémám volt ő mindig meghallgatta bánatom és segített. Vagy ha azt nem is tudod egy jobb fényből világította meg a dolgokat.
- Köszönöm James.
- Mégis mit?
- Hogy apám helyett apám és anyám helyett anyám. Tudja a szüleim nem nagyon foglalkoznak velem. Csak annyi időt töltöttek velem mindig amennyi arra kellett, hogy tökéletes feleség legyek. De ezt pont neked mondom aki egész életemet végigkísérte és mellettem állt? Kérem ígérje meg nekem, hogy sose hagy el és mindig mellettem lesz.
- Megígérem kisasszony. Nem hagyom magára.
Erre nem válaszoltam. Igazság szerint nem is lett volna mit. Ez így volt tökéletes és ezt James is tudta. Az ilyen beszélgetéseket mindig is imádtam. Habár eddig nem nagyon voltak problémáim csak az, hogy a szüleim elhanyagolnak és elmondtam neki, hogy épp milyen bánat nyomja Javeria szívét. Ő ezeket mindig türelmesen végig hallgatta és amit nekem mondott rá én mindig átadtam Javeriának. Nagyon ritkán olyan is volt mikor James és Javeria közvetlenül társalogtak ugyanis magammal cipeltem.

Az autószalonban még aláírtam az utolsó papírokat és már át is adták a kulcsot. Jamestől elköszöntem és ő már indult is haza. Megnyomtam a nyitó gombot a slusszkulcsomon, bepattantam az autóba. Az ülésbe most is egy élmény volt besüppedni. Az autónak új kocsi illata volt belülről és ez tetszett. Viszont elmentem egy szupermarketbe illatosítóért és még vettem egy pandát is dekorációnak. Dél volt így elindultam hazafelé. Két órája mehettem az M1-es autópályán mikor megcsörrent a telefonom. Még jó, hogy elhoztam otthonról az autós telefon tokomat és mielőtt elindultam beletettem az iPhone-om. A kijelzőn Doniya neve villogott így gyorsan felvettem.
- Szia Doniya! - mosolyogtam a telefonba.
- Szia Yasmin. Arra gondoltam, hogy ha van kedved akkor átjöhetnél vacsorára.
- Ó, igazán nem szeretnék zavarni.
- Ha zavarnál nem hívnálak - szinte éreztem, hogy épp megforgatja szemeit.
- Nem is tudom... Biztos jó ötlet ez?
- Itt lesz Zayn is.
- És azzal én mégis mit kezdjek?
- Gondoltam örülsz neki.
- Semmiféle érzelmet nem táplálok eziránt a hír iránt.
- Aj, nem baj akkor is gyere már légyszíves. Ez még nem a világ vége csak egy vacsora. És anyáék is örülnének neki meg én is. Szóval gyere légyszíves. Nemleges választ nem fogadok el!
- Rendben - mikor ezt kimondtam felsóhajtott viszont szembesítettem a rút valósággal. - Részemről! De nem rajtam múlik hanem a szüleimen. Tudod milyenek és nem biztos, hogy örülnének neki.
- Anya előre figyelmeztetett erre az esetre így beszéltünk a szüleiddel és nekik nincs ellenükre szóval jössz. Húsz perc és itt?
- Sajnálom, de épp az M1-esen megyek haza felé és még legalább egy óra mire Bradfordba érek.
- Ilyen nincs... Akkor Egy óra tizenöt perc múlva várlak. Ne késs!
- Nem szokásom. Tudod nem vagyok az öcséd...
- Mit csinált már?
- Nem olyan eget rengető dolog majd nálatok elmesélem. Na szia!
- Szia, várlak!
Kinyomtam a telefont és nyugodtan autózgattam tovább. Don tényleg rá állt erre a Boronáljuk össze az öcsémet Yasminnel nevezetű projektre... Elindítottam a magammal hozott CD-t és az út hátralévő részét át énekeltem és vezettem. Komolyan imádom ezt a kocsit minden milliméterével együtt. És vezetni is egy kész élmény. Délután három múlt hét perccel mikor leparkoltam a Malik család otthona előtt. És Don már ki is jött elém.
- Szia! - ölelt meg. - Pontos voltál. Na mi volt az a dolog az öcsémmel?
- Ja csak késett két percet, de nem nagy dolog - legyintettem.
- Majd lecseszem azért a két percért két percen keresztül - nevetett fel. - Jó az autód. Tetszik.
- Nekem is. Imádom hát még vezetni.
- Látom ha unatkozni fogok melletted csak hátra mászok és élvezem a Tv nyújtotta örömöket.
- Valami olyasmi - mosolyogtam majd Don behúzott a házba. Mikor beértem gyorsan levettem a magassarkúm és mindenkinek köszöntem. A következő pillanatban már Do szobájában találtam magam. Neki is el kellett mesélnem a tegnapi napot. Örömmel fogadta, hogy a nap nagy részében azért jól éreztük magunkat a másik társaságában még ha kicsit össze is kaptunk. Elmondtam neki is, hogy én nem tehetem ezt egy szerelmes párral, de ő is azon az állásponton volt mint James... Szerinte is ez a kötelességünk és muszáj. Nem tehetünk ellene semmit. Sejtéseim szerint ő is tudja miért kell nekünk összeházasodnunk csak esze ágában sincs, hogy megossza velem.
- Szoktál gitározni? - kérdeztem miután megpillantottam egy gitárt az ágya sarkában.
- Tanulgatok, tanulgatok. Ez egyébként a Zayn gitárja. Ő nagyon jól tud - mosolygott.
- Ezt nem is tudtam.
- Senki se tudja csak a család.
- Még Liamék sem? - csodálkoztam.
- Nem. Ők sem - rázta a fejét.
- Zayn tanít téged?
- Igen. Ügyesen és érthetően tanít. Van egy ötletem Yas, imádlak - ölelt meg örömében.
- És megosztod velem?
- Több időt tudsz tölteni Zaynnel ha van rá ürügy. És ha több időt töltesz vele nagyobb az esély rá, hogy magadba bolondítod.
- A lényeg? - sürgettem a kezemmel.
- Zayn megtanít téged gitározni - mosolygott.
- Ez egy jó ötlet lenne csak van egy kis bibi - kérdő tekintettel nézett rám - Tudok gitározni méghozzá nem is rosszul hanem jól, nagyon is jól.
- Akkor majd eljátszod, hogy nem tudsz.
- Ez túl komplikált - mondtam.
- Csak nem olyan nehéz eljátszani, hogy nem tudsz gitározni majd teszed a hülyét.
- James pont ma jegyezte meg, hogy ne álljak színésznek.
- Én pedig most mondom, hogy állj annak szóval benne vagy?
- Rendben... - adtam be a derekam. Egészen addig még Patriciáék le nem hívtak minket vacsorázni egy csomót beszélgettünk és megnéztünk egy jó filmet. Még kicsit gitározni is tanítottam Dot. Már az étkezőben ültünk és épp Patriciát és Yasert avattuk be a gitározási tervükbe ami nagyon tetszett nekik és boldogan egyeztek bele. Pont megbeszéltük a dolgokat mikor nyitódott a bejárati ajtó és Zayn lépett be. Eddig nem értettem, hogy miért nincs az asztalnál, de pont akkor ért haza. Gyorsan felszalad és ledobta a cuccát majd ő is helyet foglalt, szembe velem...

Ajj, de szemét vagyok! Nagyon nagyon röstellem, de komolyan! Sajnálom, sajnálom, sajnálom! Tényleg eszembe volt még tegnap csak aztán jött egy dorama és belemerültem és elfelejtettem és tudom, hogy ez nem mentség csak gondoltam tudjátok miért voltam veletek ennyire szemét :( Még egyszer sajnálom! De itt a rész és esküszöm kitalálok valamit amivel kiengesztelhetlek titeket! Minden esetre várom a véleményeteket és a pipákat :) És cserékkel meg ilyesmikkel kapcsolatban vagy, hogy mikor jön új rész a chat-et vegyük használatba kérem :)

Minirigó xX