†Part 8†

/Yasmin szemszöge/
Jó, talán ezt nem gondoltam át teljesen... Nem kellett volna kipattannom a kocsiból mint valami idióta. De most már mindegy. Elviszem most a kocsit és hazavezetek. Csak tudnám merre van a haza... De csak lehet venni itt egy GPS-t viszont mi van ha mégse? Ez az! Hívok egy taxit, az tökéletes lesz. Az én címem úgyis tudom itt pedig ki van írva és így még a London Eye-hoz is eltudok menni. Egy zseni vagyok. Épp a telefonom után kutattam az egyáltalán nem nagy méretű táskámban mikor a kedves Zayn barátunk állt meg előttem kocsival.
- Szállj be! - utasított miután nagy nehezen kinyitotta az ajtóm.
- Mégis miért szállnék be? - vontam fel a szemöldököm.
- Mert anyának megígértem, hogy épségben hazajuttatlak szóval szállj be légyszíves - mondta kissé barátságosabban, de én még mindig néma csendben álltam. - Elviszlek a London Eye-hoz ha beszállsz.
Mikor ezt kimondta rögtön a kocsiban termettem. Nem tudom hirtelen miért lett nekem ennyire fontos ez az építmény, de az lett és kész. Talán azért mert Zayn nem akart oda menni. Miután beszálltam már indultunk is.
- Ajánlom, hogy ne verj át.
- Nyugi.
A kocsiban csak a rádió szolt amiben Katy Perry Teenage Dream című számát játszották mire akaratlanul is mozgatni kezdett a lábam és az ujjaim. Zayn szeme sarkából engem figyelt. Pár másodperc múlva - először halkabban - énekelni kezdett. Félő pillantást vetett rám, örömmel tapasztalta, hogy egyáltalán nem zavar, hogy mellettem énekelgeti Katy Perry slágerét így kicsit hangosabbra vette a figurát és többet adott bele. Gyönyörű hangja van meg kell hagyni. Isteni érzés volt hallgatni ezt a lehengerlő hangot ami belőle árad. Késztetést éreztem, hogy én is megmozgassam hangszálaim, de inkább nem tettem.
- Megérkeztünk - mondta Zayn miután leparkolt.
- Köszönöm - vetettem rá hálás pillantásokat.
- Mégis mit?
- Hogy elhoztál.
- Ja, hát izé szívesen.
Kiszálltunk a kocsiból és elindultunk a London Eye felé. A barna szemű fiú végig lehajtott fejjel ballagott mellettem és próbálta eltakarni arcát. Szégyell vagy mi? Fogalmazódott meg bennem a kérdés. Mikor odaértünk ő megvette a jegyeket. Beszálltunk egy kapszulába - nagy nehezen mivel a kedves ismerősünk alig akarta betolni a fenekét -, de csak mi ketten voltunk benne. Miért csak mi ketten?
- Zayn azért nem akartál ide jönni velem mert szégyellsz? - csúszott ki a számon miközben felfelé tartottunk.
- Mi van? Dehogyis - nevetett fel miközben majdnem a halálán volt.
- Akkor meg miért nem akartál eljönni ide? És miért volt lehajtva végig a fejed? Mintha nem akarnád, hogy az emberek velem lássanak és felismerjenek - sütöttem le a szemem.
- Ayesha - vett egy nagy levegőt. Miért szólít Ayeshának? Az ég szerelmére is én Yasmin vagyok! - Tudod, ha felismernek akkor órákig ott kell állnod és rám várni, mert a rajongók ellepnek. Ezért próbáltam meg valahogy "elbújni" az emberek elől. Az pedig már magánügy, hogy miért nem akartam ide feljönni.
- Aj, de hülye vagyok! - csaptam a homlokomra. - Hiszen te tériszonyos vagy.
- Ezt meg honnan tudod?
- Zayn több dolgot tudok rólad mint te azt hinnéd - kacsintottam rá majd leültem mellé. Igazság szerint a Tv-ből és újságokból ja meg persze a net segítségével eléggé sok dolgot tudtam meg róla. Persze a barátnőjéről nem láttam semmi... Lassan felértünk a tetejére. Ekkor én felálltam Zayn pedig szúrós tekintettel meredt rám. - Olyan szép. Ide kéne jönnöd. Habár már biztosan láttad egyszer állva is... - gondolkodtam el hangosan.
- Még soha.
- Mi soha?
- Még sose láttam állva. És eddig életemben kétszer jöttem fel ide.
- Az egyik én vagyok ki a másik?
- Anya - mondta mire mosoly kúszott a számra. - Nagyon elszeretett volna jönni, de senki sem hozta el őt soha. Mikor jöttünk az X-Factor meghallgatásra elhoztam. Először nem akart feljönni mondván, hogy tériszonyom van, de meggyőztem.
- Ez aranyos - mondtam miközben visszaültem mellé mert elindultunk lefelé. - Miért jelentkeztél a meghallgatásra?
- Úgy különösebben nem hozott lázba semmi más csak az éneklés. Már hamarabb is akartam menni mivel tudtam, hogy nekem ez a megfelelő munka, de mindig féltem. Már nem bánom, hogy a félelem vissza tartott. Végül is ha az nincs, akkor nem ismerem meg a srácokat. Ma már el se tudnám képzelni nélkülük az életemet.
Még egy kicsit beszélgettünk Zaynnel mielőtt leért volna a kapszulánk. Kiszálltunk és már mentünk is az autóhoz. Az oda vezető úton egy szemfüles körülbelül 5 éves kislány kiszúrta, hogy kivel is megy szembe épp, így Zayn megállt és készített egy képet a fiatal rajongóval, plusz aláírást is adott neki.

Már másfél órája szótlanul ültünk az autóban. Én az elsuhanó tájat figyeltem, Zayn pedig az útra koncentrált. Néha-néha csatlakozott a rádióhoz is hangjával aminek én kifejezetten örültem. Mikor énekel egyszerűen megborzongok és felforr a vérem. A hangja simogatja minden porcikám és libabőrös leszek tőle. Megnyugtat és leköt, nem nagyon tudok közben másra koncentrálni. Minden kizáródik és csak a hangja van a fejemben. Az a csodás angyali hang. Az lehetséges, hogy valaki beleszeret egy ember hangjába? Mert azt hiszem velem ez történt. És itt most a beszédhangjára is értem valamilyen szinten, aranyos akcentusa van. Vajon nekem milyen az akcentusom? Ahányféle nyelven beszélek biztos fura.
- Hogy ismerted meg?
- Kit? - fordult pár pillanatra felém.
- Laylát.
- Egy Starbucks-ban voltunk a srácokkal és akkor belépett az ajtón. Lobogott a haja és olyan lehengerlő energiával jött be. Olyan magabiztosan. Megakadt rajta a szemem és nem tudtam levenni. Egy idő után észrevette, mindig összeakadt a tekintetünk és ekkor ő elpirult. Nagyon aranyos volt. A magabiztos lány aki pár perce bejött a boltba félénk lett. Tetszett, hogy ilyet váltok ki belőle. Elkezdtünk beszélgetni és aztán csak sodródtunk az árral. Később azt vettem észre, hogy teljesen ellopta a szívem és mindent megadnék  az élet egyetlen vele töltött percéért is - miközben Zayn beszélt erős bűntudat gyülemlett össze bennem viszont mellé egy kis irigység is párosult. Engem sose fognak így szeretni... És most egy lánynak az ilyenfajta szeretet megadatik én pedig elveszem tőle? Mégis milyen ember vagyok én? Az biztos, hogy nem jó... Én nem tehetek ilyet egy emberrel!
- Ma is miatta késtél igaz?
- Sajnálom - sütötte le a szemét. - Úgy volt, hogy a mai napot vele töltöm, de aztán jött anya. És így telefonon keresztül kellett lemondanom a mai programot. A hangja szomorú és csalódott volt, de bele ment. Nem szeretek embereknek csalódást okozni, pláne azoknak nem akiket szeretek, főleg nem telefonon. Ezért miután lemondtam gyorsan összekaptam magam és elmentem hozzá. Sütit sütött, de mivel abban inkább csak hátráltattam így kimentünk pamacshoz - ő a kutyája - és vele játszottunk.
- Palotapincsi? Esetleg Mini Yorki?
- Németjuhász.
- Ki ad egy német juhásznak olyan nevet, hogy pamacs? Ez furcsa...
- Hát Layla. Nem egy átlagos lány. Lehengerlő, elragadó és magabiztos, karizmatikus, elbűvölő és még sorolhatnám.
- Szerelmes vagy belé.
- Igen, ez így van. Ilyen nyilvánvaló?
- Látszik a szemeden. Mióta róla beszélsz csak úgy ragyognak. Meg minden máson is látszik.
- Beszéljünk most rólad egy kicsit. Apukád mit dolgozik? - na ez aztán tényleg "rólam beszélés"...
- Miért érdekel?
- Remélem nem sértődsz meg, de elég sok pénzetek van és szóval... ezért.
- Dubaiban van egy elég nagy szállodája és mellette több kicsi. Ha jól tudom övé az a vízalatti szálloda is.
- Wow! Az szép. Akkor gondolom már voltál is ott nem?
- Nem - ráztam a fejem. - Még sose voltam. Apa és anya sokat szokott menni sok időre, ezért sokat vagyok  otthon. Én is mehetnék, de én ezeket az időket inkább a képességeim fejlesztésére szántam és szánom jelen pillanatban is.
- Hogy szerezte meg apád ezt a nagy szállodát?
- Még mikor kicsi volt nagypapiék eldöntötték, hogy kiköltöznek. Meg is tették és egy kisebb szállodát nyitottak. Aztán pedig terjeszkedtek. Egyre nagyobb lett a szálloda és egyre többen akartak ott megszállni. Nagypapa még egyet nyitott és így tovább. Apám itthon vagyis Pakisztánba akarta végezni a tanulmányait így visszautazott. Ekkor megismerkedett anyával, de ez egy másik történet. A nagyszüleimnek egyre több pénzük lett viszont az idő és a betegségek rajtuk is fogtak. Nagyapa szívrohamban meghalt és ezt nagyi nem igazán bírta idegekkel. Nagyon kibukott szegény és az agyvérzés vitte el.
- Részvétem.
- Aranyos, de nem nagyon érint kicsit rossz, de nem nagyon mivel nem ismertem őket. De azért köszi. Szóval apára maradt minden, de nem költözött ki hanem minden ügyet otthonról intézett. Dubaiban van egy nagyon jó barátja akiben feltétel nélkül megbízik és mikor apa nincs ott akkor ő "irányít". De a szüleim minden hónapban legalább egyszer kiutaznak egy hétre esetleg többre. Viszont van mikor csak apa megy.
- A vízalattit azt...?
- Apa álmodta meg. És kivitelezték is.
- Nem is tervezted, hogy egyszer eljuss oda?
- De. Viszont még nem sajátítottam el mindent amit szeretnék. addig pedig nem igen fogok menni - húztam el a szám.
- Ezalatt a "Nem sajátítottam el mindent amit szeretnék" szöveg alatt mit értesz?
- Jártasságok, nyelvek.
- Hány nyelvet beszélsz?
- Ezt majd legközelebb - kacsintottam mivel észrevételeztem, hogy megérkeztünk Bradforba.
- Szavadon foglak - mutogatott a mutató ujjával.
- Rendben - mondtam. Nemsokkal később megérkeztünk a házunk elé. Ekkor már sötét volt és csak a lámák világították meg az utcát.
- Megérkeztünk - mondta Zayn megint.
- Meg - bólintottam.
- Hát akkor - fordultunk egyszerre egymás felé mivel eddig csak néztünk ki előre a fejünkből.
- Jó éjt Ayesha.
- Ne szólíts már Ayeshának az isten szerelmére! - fakadtam ki.
- De hát ez a neved.
- De nem szeretem. Azért van a Yasmin. Azt én választottam még 10 évesen. Szóval kérlek Yas vagy Yasmin mert az Ayeshát rühellem.
- Rendben Ayesha.
- Zayn ne csináld ezt velem!
- Mit Ayesha?
- Még egyszer kimondod az első nevem megbánod. Esküszöm bosszút állok vagy tudom is én.
- Mégis mivel Ayesha?
- Jó éjt Javadd! - szálltam ki a kocsiból.
- Hé ne szólíts így!
- Ha én Ayesha akkor te Javadd. Pá! - intettem neki. Még pufogott kicsit a kocsiban majd elhajtott.

Anyáékat nem találtam a nappaliba így megkértem Jamest, hogy tudassa velük épségben haza értem. Gyorsan letusoltam és fáradtan dőltem be a díszpárnáim közé. Nem volt se kedvem se energiám és még erőm, se leszedni őket és a többi dologra így csak simán álomba merültem.

Remélem tetszett nektek ez a rész is :D Várom a véleményeket és a pipákat :$ Az előzőhöz pedig nagyon szépen köszönöm! És a díjakat is amit kaptam *-* Majd kiteszem őket! ;)

Minirigó xX